Várni rád..(átírás alatt)

Doki✔

Egész hétvégét Olival töltöttem, apa is itthon volt. De már hétfő van és egyikük se tartózkodik az országban. Anya mikor nem dolgozott akkor szokás szerint minden idejét velünk töltötte.

Régen minden más volt, betartottuk a szigorú "minden nap együtt eszünk" rendet. A vacsora pontban hatkor már a megterített asztalon állt. Voltak családi napnak kijelölt hétvégék. Nem voltunk szétesve, minden szabad percünket együtt töltöttük, segítettek a házi feladatomban, most már szerintem azt se, tudják minek tanulok. Akkor változott meg minden, mikor apa megörökölte nagyapa cégét, aki kiöregedett már a marketing stresszes világából. Anya egy elhíresült sikere sebész lett az egész világon. A testvérem katona lett. A család már ekkor teljesen szét volt esve.

Ezt szoktam a dokival is megbeszélni. Pszichológushoz járok a rémálmaim miatt. Minden hétfőn eltöltök vele egy órát. Egy nővel, aki a harmincas évei közepén jár a haja fekete válláig ér csupán, arcát rengetek szeplő övezi, mikor rád tekint kék szemivel nem tudhatod, hogy mit is gondolsz. Talán rosszat mondtam?

Anya már nem volt otthon mikor a szobámat elhagytam. Igaz délután kettő, de reménykedtem itt találom őt. Egy almát kaptam fel a pultról majd a garázsba menet megettem reggeli gyanánt. A motoromhoz battyogtam és szépen lassan elhagytam az utcánk egyenesen a dokimhoz tartottam.

A szokásos panelház előtt parkoltam. Berendezett magénak egy kis lakást és rendelő gyanánt. Több magán orvos is dolgozik ebben a háromszintes épületben. Fogorvosok, pszichológusok, az alsó szint egy részét egy bolt foglalja el.

Az ajtón belépve megcsapott a szokásos festék szag, már vagy fél éve lett újra festve, de még érezni.

A harmadikra lépcsőztem fel. Egy öreg nénit láttam, aki kilépett az egyik lakásból kezében több nehéznek tűnő szatyorral. Biztos a fogorvos előtt nagy bevásárlást tartott. Odarohantam segíteni. A nő kedvesen mosolygott fel rám. Lesegítettem a csomagokat egy kocsiba tettük. Megköszönte én meg rohantam vissza a harmadikra. Berontottam a szobába ahol Linda az asztala mögött ült. Felnézett, ahogy rám figyelt egy halvány mosoly jelent meg arcán.

- Bocsánat egy néninek segítettem! - magyaráztam az öt perces késésem okát.

- Ezt most el kéne hinnem? - vonta fel mosolyogva egyik szemöldökét.

- Szoktam én késni?

- Jó csak ülj le! - mosolyogva mondta. Tudta sose kések. Ezután kezdődött az álom kielemzése.

Gyorsan eltelt az egy óra és most nem hasztalanul. Láttam benne értelmet.

Miután végeztem egyből a telefonomnak szenteltem a figyelmem.

2 új üzenet

Cica fiú(Dani, igen szeretem az embereket állatnéven szólítani): Csáci! Lenne, egy kérdésem át tudnál ma jönni?

Én: Persze! Csak nem hiányzom?

Cica fiú: Nem

Én: Tudtam, hogy szeretsz..

Cica fiú: Szeretlek! Csak most más miatt kellesz!

Én: Hmm?! Mire?!

Cica fiú: Hülye arra van más..

Én: Megcsalsz?! Mindjárt sírok...

Cica fiú: Na, ne hülyülj! Megteszem!

Én: Mikorra legyek ott?

Reagáltam gyorsan.

Cica fiú:Most! Maradhatsz vacsorára. ;)

Én: Ez a beszéd! Tudod, hogy bármi lesz, én ott vagyok!

Cica fiú: Igen tudom! És köszönöm!

Én: Te is ott voltál velem a legsötétebb napjaimon.

Cica fiú: És mindig ott leszek!

Én: Köszi!

És már fel is pattantam a motoromra és az utat a város másik felén élő barátomhoz.