Kaszpedónia

felejthetetlen éjszaka

Amanda hangja élesen csengett a telefonba, amint meghallottam elmosolyodtam.
- Judy? Nem hiszem el, hogy elengedett téged! Ez hihetelen! Basszus! - szitkozódott, s mintha valami leesett volna.
- Jól vagy?
- Persze, persze! mindjárt indulok érted.
- Oké, de a sarkon állj meg ha lehet, elsétálok odáig. - hallottam, hogy sokatmondóan dünnyög a készülékbe, majd egy rendben kíséretében letette. Igen, nem mondtam el neki, hogy engedély nélkül jöttem el, nem akarom, hogy más is tudjon róla, hogy íratlan szabályt szegtem.
Hamar odaértem a sarokra, még volt időm elmélkedni róla, vajon nagyinak mikor esik le a távozásom. Reméltem, hogy soha. És azt is reméltem, hogy nem fog rám túlságosan is haragudni, amikor visszatérek.
Egy autó lámpája taszított ki, az aggodalmas elmélkedésből, majd lassan megállt mellettem. Amanda nézett fel rám, majd mosolyogva beinvitált a járgányba. Aznap is nagyon csinos volt, egy fekete szoknya volt rajta, ami nagyon jól passzolt a feher felsőjéhez. Szőke hullámos haja, olyan hosszú volt mint az enyém, csak az övé hercegnősen tökéletes. Azonban a királylányos külső nem passzolt túlságosan a jelleméhez. Nagyszájú volt és lezser. És meg kell hagyni, még így is csodálatosnak látszott.
Beültem mellé az anyósülésre, mire ő azonnal az új hely kinézetéről és az ott bulizó menő arcokról kezdett beszélni. Nem hagyta, hogy eltereljem a figyelmét a témáról, be nem állt a szája, mint mindig. De én pont ezt szerettem benne. Mosolyogva hallgattam, egészen addig, amíg egy ismeretlen utcába be nem fordultunk, mert ekkor kitárta az ajtót és ünnepélyes mozdulattal tessékelt ki belőle. Lezárta a járgányt, majd szó nélkül beállt a sorba. Én követtem, azonban a tekintetem inkább a tömeget fürkészte, mint a figyelemkeltő fényeket és kiszűrődő zenét.
- Hatalmasat fogunk bulizni! Igazi csajos este lesz! - ekkor kacsintott, majd lelkesen belémkarolt.
A hely a város szélén volt, mellette pedig egy erdő, ami gondosan el volt kerítve a kíváncsiskodók szeme elől, azonban én így is észrevettem egy lyukat a drótkerítésen. Elmosolyodtam a selejtes munkán, majd újra a várakozókat kémleltem.
Hirtelen Amanda belém bökött amitől hatalmasat ugrottam.
- Mi van veled? Nem akartalak megijeszteni, csak tudatom veled, hogy az a srác téged bámul. - mutatott egy két méterrel arrébb álló kigyúrt borsóagyú fura fiúra. Nem, egyáltalán nem az eseted. A hasonlókat inkább pont hogy Amanda kedveli.
- Tudod, hogy nekem Carl tetszik. - emlékeztettem a srácra, akibe már évek óta bele vagyok zúgva, mire ő tudomásul véve bólintott. - Hálózd csak be nyugodtan. - súgtam a fülébe, mire ő élénken bólintott és megindult felé. Én pedig magányosan álldogáltam ott, amit tulajdonképpen nem is sajnáltam. Bent úgyis várnak a többiek, szóval nem leszek egyedül nyugtatgattam magam feleslegesen. Amanda sosem kedvelte Carlt, így minél jobban igyekezett mást keresni nekem. Szerinte túl felszínes és nagyképű hozzám.
Néhány perc után, már bent tolongtunk a többi emberrel. Próbáltam Amandát keresni, de sajnos amint flörtölni kezdett, elvesztettem a szemem elől. Ellenben a többieket megtaláltam, ott volt Nathaniel, Louise néhány lány kíséretében. Mellettük Lily és Jane vigyorogva beszélgetnek és félre pillantgatnak. A pultnál Jeremy egy vörös hajú csajt hívott meg még egy italra, a közelükben David a whiskyjét kortyolgatta. Mindenki megvolt, kivéve Amandát. Odanyomultam a pulthoz, kikértem az italomat, majd elnyomva egy nagy sóhajt, megkocogtattam David vállát.
- Judy! - ordított rám. - Anyám, hogy te hogy megnőttél! -fogdosta a vállam, majd magához húzott és mintha meg akart volna ölelni, ha hagytam volna.
- Mit keresel itt? Hol van Amelia? - érdeklődtem a barátnője felől, mira összeráncolta a homlokát és ennyit suttogott a fülembe.
- Eltűnt. - oké, ez annyit jelentett, hogy szakítottak. Remek. - Ezt megiszod még? - nyúlt a poharam után, mire gyorsan felhörpintettem a tartalmát. - Hé! Ez bunkóság volt! - duzzogott, sötétbarna tincsei az arcába lógtak, láttam a megtörtséget a szemében.
- Sajnálom – kezdtem.
- Mit sajnálsz? Remekül vagyok! Igyál te is! - kért még, majd szinte egész este ott ültem mellette. Egy idő után éreztem, hogy túl sokat ittam, mert már nem tudtam rendesen ülni a széken, de David csak rendelte a piát. Közben minden erőmmel kerestem Amandát. Még mindig. Sértődöttségemben egyre többet ittam, majd émelyegni kezdtem, közöltem, a mellettem ülő fiúnval hogy levegőzni megyek .De David nem is figyelt rám, magában röhögött valamit, majd rácsapott az asztalra.
Ahogy tudtam, kibotorkáltam a bár elé, ahol már csak egy-két ember várt a sorára. Néhány percig csak álltam, a falnak támaszkodva, mert tudtam, hogy nem tudnék normálisan megállni a lábamon.
Nagyot sóhajtva szívtam be, a hűvös éjszakai levegőt. Hallgattam a levelek susogását a fákon, próbáltam nem figyelni a bentről kiszűrődő, hangos zenére, illetve a mellettem enyelgő párra. A lány hangja, valamiért olyan ismerősen csengett,a csevej után percekig csak smároltak. Érdeklődve néztem feléjük. A szemem tágra nyílt a döbbenettől; Amanda volt az. De ha jobban belegondolok, nem is ez volt az egyetlen, ami leginkább megdöbbentett, hanem inkább az, hogy Carl-al volt. A barátnőm is felém nézett, arca lefagyott és kissé mintha fehérebbé is vált volna.
- Mi ez az egész? - kérdeztem összeszűkült szemmel. - Eddig azt hittem rühelled őt. - biccentettem a srác felé.
- Judy, ez nem az aminek látszik. - kezdett bele a sablonos magyarázkodásba, de láttam rajta, hogy egy cseppet sem sajnálja. Ő pedig észrevette, hogy nem enyhülnek meg a vonásaim, csak keményebbek lettek. A sajnálkozó szavak után gúnyosan ennyit mondott. - Úgyse mertél volna soha flörtölni vele, számíthattál arra, hogy elhalásszák előled. Addig üsd a vasat amíg meleg. - fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, elakadt a szavam.A háttérben Carl gúnyosan, a derekánál fogva, magához húzta Amandát, nekem pedig nyilván való volt, hogy nincs több keresnivalóm.
A düh elhomályosította az elmém, nem tudtam másra gondolni, csak rájuk. Carl-ra ahogy védelmezőn átölelte a derekát és a volt legjobb barátnőmre, Amandára, aki kitudja mióta becsapott. Percek óta pörgettem az agyamban a jelenetet újra meg újra. Csalódtam, egyedül voltam és éreztem, ahogy az ital ide-oda liftezik a gyomromban. Elkap a hányinger, így először nézek körbe, s veszem észre, hogy igenis valahogyan bejutottam az erdőbe. De az, hogy hol vagyok egy cseppet sem érdekelt, csak az, hogy amennyire lehet, diszkréten tudjak hányni. Gyomron tartalmának helye, egy árva bokor lett, aminek mázlimra egy tüskéje sem volt. Miután percekig okádtam a bokor rejtekében, arrébb telepedtem és próbáltam felmérni a helyzetet. Illetve azt, hogy hol vagyok és mennyi az idő. A telefonomat szépen ott hagytam Amanda kocsijában, szóval inkább a hangokra figyeltem. Ami borzalmasan rossz ötlet volt, mivel a sötétben egyre jobban féltem. Gőzöm sem volt, merre induljak, így találomra elindultam egy irányba, próbáltam magabiztosnak tűnni, amivel nem jártam túl sok sikerrel. Nagyokat lépni sem mertem, mivel a hatalmas lombok nem mutattak túl sokat a Hold fényéből, így féltem, hogy elesek vagy nekimegyek valaminek.
Egy idő után, a szemem hozzászokott a sötéthez, határozottabban mentem és kevésbé féltem, viszont nagyon aggasztott, hogy rossz irányba mentem és egyenesen az erdő ''szíve,, felé haladok, ahonnan fene tudja hogyan kerülök ki. Egy pillanatra megálltam, mert furcsa horkantást hallottam, a határozottságom percek alatt szállt el és hagyott magamra. Rettegve hunytam be a szemem, várva, hogy előtűnik az a valami. Ellenben semmi sem történt, a horkantások abbamaradtak én pedig folytathattam az utamat. Elgondolkodtam azon, hogy milyen szesz szagot áraszthatok. Majd újra eszembe jutottak Ők. Még inkább elkomorodtam, majd elkalandoztak a gondolataim, hogy talán nem is akarok visszamenni, mivel így is úgyis magányos vagyok. Persze ez  állatira hülye ötlet, de egy próbát megért, hogy elterelje a bánatomat.
Miközben lépkedtem, meg-meg botlottam a kiálló gyökerekben, s minden egyes alkalommal frászt kaptam, mivel belegondolni se mertem, hova esek éppen. Aztán hirtelen az egyik lépésnél elvesztem az egyensúlyomat, majd minden elsötétül.