Mr. Brittain Lánya

.

1919 december 2.-án meglátógatott minket és fiúkat a Whitmore család bejelentvén,házuk elkészületét. Reggel volt,amikor bejött Anna,az én kedves dajkám és alárulta,kik érkeztek meg. Olyan hamar öltöztem fel,amint csak tudtam. Viselkedésem sosem volt úrihölgyhőz illő és mivel szeretett testvérem korai halála miatt én voltam az egyedüli Brittain gyermek a családban, apám csak bizakodni tudott,hogy szégyent nem hozok rájuk.
Lent a váróteremben találtam Jamest,az ő szüleit és a magamékat.

"Emma,hadd mutassam be neked David és Evelyn Whitmoret."

"Sajnos James fivére ma nem jöhetett el egészségi okokból,elkapta a nátha,otthon fekszik betegen." Mesélte Evelyn Whitmore. Édesanyám próbált egy megértő mosolyt ölteni az arcán,de látszott,hogy nehezen teszi. Mióta meghalt fia,egy szörnyű nyom maradt a szívében,amit,míg élt nem tudott elfelejteni,így szíve hasadott meg,amikor 1923-ban engem is elkapott a nátha,amit most minden gyerek legalább egyszer átvészel,de abban az időben sok ember életét rabolta el. James fivérét nem vitte el a betegség,még testvérénél is többet élt,egészséges férfi volt. Azt nem tudom,ha még él,de nem is nagyon akarom megtudni,sosem kedveltem őt. Volt valami benne,ami sötétebb,mint bármi.
A Karáncsonyt és Új Évet a Whitmore házban töltöttük,ott ismertem meg Jeremy Whitmoret. Külsőleg és belsőleg sem hasonlított Jamesre. Gonosz volt,hitetlen. Ritkán ment templomba,akkor is szülei miatt,de mindig elpanaszkodta,miféle bolondság az egész. Testvére még annyira sem érdekelte,hogy eljöjjön a temetésére,de szerencsére volt elég eszem,hogy kerüljem,még,akkor is,ha legtöbb szabadidőmet náluk töltöttem,így szerencsére semmi közöm sem volt hozzá,egyedül csak a testvérén keresztül. Igen,ő volt a férjem,de akármennyire is fontos volt James számomra,nem őt szerettem. Szívem mindig is a másé volt;csak az Ővé.
Említettem már,hogy nagyon sok időmet töltöttem ott a Whitmore háznál,ott ismertem meg Őt. Amikor először voltam az óriási házukban a gyönyörű kerten,nagy szobákon és díszes szobrokon kívűl az egyik cselédfiú is megfogta a figyelmemet. Előkelőbben volt öltőzködve,mint a többi cseléd,füléig érő fekete haja volt és gyönyörű kék szeme. Ne haragudjon,hogy könnyezek,nehéz visszaemlékeznem rá. James örökösen gyűlölettel és undorral beszélt róla,de Evelyn Whitmore jobban szerette őt,mint akármelyik fiát. Jeremy túl gonosz, James túl komoly volt számára,de Joshuában volt valami,ami elvarázsolta őt és megfogott engem,pedig nem volt túl sok jó tulajdonsága,de a tekintete olyan őszinte volt,mintha képes lett volna minden fájdalmat megszüntetni,minden rosszat jóvá tenni és szeretetet vinni oda,ahol addig még nem volt.