《3》

60 4 1
                                    

-Barna hajú lány!!!-Ordítottam. Mivel még mindig nem tudom a nevét, ezért ezt találtam ki.
A felszólításomra jópár barna hajú lány odakapta a fejét, de egyik sem volt ő. Valaki hátulról rámugrott, karját a nyakam köré fonta és lábát a derekamnál kulcsolta össze.
-Itt vagyok te hülye!-Nevetett bele a nyakamba a lány. Megfogtam a lábát, hogy ne essen le rólam és kivittem a szórakozóhely ajtaján.
-Hova megyünk?-Kérdezte, miközben leugrott rólam.
-Nem mondom meg.
-Naaaa hova megyünk barna herceg?-Csapta össze a tenyerét.

-Woah...még sosem voltam az óceánnál-Nézett körbe a lány.
-Tényleg?
-Igazából...ez a második napom itt L.A.-ben.
-És honnan jöttél ide?
-Chicagoból.
-És milyen ott?
-Hát...minden olyan...nyugis. Mivel mi a kertvárosban éltünk. Amit én utáltam. Mindig is nyüzsgésre vágytam. Ezért a barátaimmal kihiztiztük, hogy a gimi végéig itt lehessünk. Ami még két év. Chicagoban a gimiben mindenki uncsi volt. A tanárok, az osztálytársaink....a diákok. Mindenki jópofizott mindenkivel. Kivéve mi. Mi kimondtuk a véleményünket. Ezért is lettünk legjobb barátok mi 9-en. Mi nem oda tartoztunk. Kilógtunk a sorból, aminek a szüleink néha nagyon nem örültek.
-Ti voltatok a "rosszak" a suliban?
-Öhmmm....Csak én voltam.
-Ezt nem értem. Nem azt mondtad, hogy kimondtátok a véleményeteket? Meg hogy kilógtatok a sorból?-Kérdeztem összezavarodva.
-De...de mindig én szívtam meg. Ha kilencen csináltunk valami rosszat, mindig engem vettek elő. Nem mindha a barátaim nem lennének igaz barátok. Ők nagyon is azok. De ha még  ki is állnak mellettem, nem veszik őket figyelembe. Lehet, hogy az anyagi helyzetük miatt. De lehet, hogy azért, mert nekem van a legnagyobb szám.-Nevette el magát halkan.-És milyen L.A.-ben? Gondolom te már itt élsz egy ideje...-Fordította felém a fejét.
-Igazából mindenhol nyüzsgés van. Az iskolákban a jó diákok kevesebben vannak, mint a rosszak. Én természetesen egy rosszfiú vagyok.-Vigyorogtam rá a gyönyörű lányra.
-Ez a kifejezés vérciki.-Röhögött ki, mire én meglöktem, aminek hatására elesett. Azt hittem, hogy ki fog akadni, de ő csak nevetett. Leültem mellé és az óceánt néztem.
-Nem tudom, hogy ezt most azért mondom mert bízok benned, vagy csak a hely varázsa kábít el....-Nézett a szemembe.-A nevem Skyler. Örülök, hogy megismerhettelek.
Én is...

The MusicianDonde viven las historias. Descúbrelo ahora