-Ez sem jó. Emma gondolkozzunk, mi lehet a jelszó?
-Talán hülye és 0000 vagy 1111 a megoldás.
-Vagy a szülinapja, vagy más fintos személyes adat, amit soha a büdös életben nem találunk ki.
-Ne komplikáld túl a dolgokat! Írj már be 4 rohadt nullát!
-Jó, jó, chill...IGEN!-Ugrottam fel a helyemről.
-Megvan?
-Nem, annak örülök, hogy letiltott a mobilja.
-Jólvan na!
-Felhívom őt.
-Ne!!!
-Miért ne?-Néztem értetlenül barátnőmre.
-Hagyd, hogy epekedjen utánad.
-De..
-Nincs de! Bízz bennem.
-És ezzel én mit érek el?
-A figyelmét!
-Már éppen eléggé "figyel" engem.
-Akadj már le a témáról! Ma partizunk egy jót és majd utána esetleg felhívhatod.
-Arrgh...
-Készen állsz a partira?
-Igazából nekem...más..programom lett volna ma estére...
-Nem! Te most eljössz velem és a haverokkal bulizni!
A szórakozóhely mosdójából hívtam fel Ethant, hogy tájékoztassam, hogy egy kicsit megváltozik a program.
-Haló?
-Gyere a szórakozóhelyre.
-Melyikbe?
-Ami közel van ahhoz a helyhöz, ahol találkoztunk.
-Ohhh...Rendben, úton vagyok.
《Ethan szemszöge》
A klubba lépve egy kicsit furán éreztem magam. Én inkább a haverokkal szoktam lógni és kiröhögni azokat, akik ilyen helyre mennek. Hah...fordult a kocka...
Nem kellett sokáig keresnem a lányt, akinek még a nevét sem tudom, de már érzek iránta valamit. Egy asztal tetején táncolt csukott szemekkel, önfeledten énekelve a dalt, ami éppen szólt. Odamentem hozzá. Semmi. Megfogtam a bokáját. Semmi. Megráztam az asztalt egy kicsit erősebben a kelleténél. Erre már reagált. Lenézett rám résnyire húzott szemekkel, majd elmosolyodott amolyan "ezt még visszakapod" stílusban. A kezemet nyújtottam neki, hogy lesegítsem, de ő csak leugrott, ezzel elutasítva segítségem.
-Gyere táncolni!-Fonta nyakam köré karját a lány.
-De én...
-Nem tudsz igen, tudom. Csak szívatni akarlak.-Mosolygott rám. Majd hirtelen eltűnt a tömegben. Az őrületbe kerget ez a csaj!
