~Skyler szemszöge~
-Nézd!-Mutattam az égre, ahol a nap már kelt fel.-Ez azt jelenti, hogy haza kéne már menni.-mosolyogtam Ethanre. -Tudsz gördeszkázni?-Fordult felém Ethan.
-Persze. Van is egy otthon. Miért?
-Mert nekem nincs autóm. Sem jogsim.
-Kettőt hoztál?-Néztem rá furán.
-Nem. A deszkát átadom neked, én meg sétálok melletted.
-Köszi.
-Nem azt mondtad, hogy tudsz deszkázni?-Röhögött ki Ethan a második esésem után is.
-Három éve nem álltam rá!!!
-Segítsek újra megtanulni?-Mosolygott rám kedvesen.
-Segítenél?
-Persze. Nem bírom nézni a bénázásod.
-Te is így kezdted!-Boxoltam bele a vállába.
-Kösz, hogy hazakísértél.
-Nincs mit.
-Emma ki fog nyírni...
-Emma?
-A legjobb barátnőm.
-Vele laksz?
-Igen. Na szia!-Indultam be a panelházba, nyomomban Ethannel.
-Öhmmm...Mit csinálsz?
-Itt lakom.
-Te is?
-Jah. Úgyhogy sokat fogjuk látni egymást.
-Skyleeeeeer!!!!-Ugrott rám Ethan.
-Neked is jó reggelt.-Nevettem el magam.
-Kapd össze magad, mert ma deszkázni megyünk Graysonnel.
-De még korán vaaaan.
-Sky...Délután 3 óra van.
-Mi?!-Pattant ki a szemem.
-Siess! Tíz perc múlva indulunk.
-Aaargh... Várjunk csak!
-Hmm?
-Téged ki a fasz engedett be?
-Emma.
-De ő nem is ismer téged!
-Akkor is beengedett-Vicsorított rám Ethan.
-Na gyerünk állj fel!-Futott hozzám nevetve Ethan.
-Tiszta sár lettem!-Mutattam oda arcomat a fiú irányába.
-Szerencsétlen! Na gyere ide!-Húzott közelebb magához majd pólójával letörölte rólam a sarat. A szemembe nézett, én is az övébe. Álltam a tekintetét, majd játékosan ellöktem magamtól.
-Gyere, taníts meg újra deszkázni!
