Négy év nélküled

2.rész - Miért fáj ez ennyire?

* Suga szemszöge*

Oké Suga, nyugalom. Próbálj meg úgy tenni, mintha nem törődnél azzal, hogy nem emlékszik rád. Próbálj meg úgy tenni, mintha most nem tört volna darabokra a csak érte dobogó szíved. Próbálj meg úgy tenni, mintha nem ő lenne az, akiért négy évig vágyakoztál.
Miért fáj ez ennyire?
Oké Suga, semmi baj, menni fog.
Szarkasztikus arckifejezés aktiválva, ideje bemutatkozni a drága Kim Taehyungnak, a fiúnak, akit még éééletemben nem láttam.
- Min Yoongi. Min kibaszott Yoongi. - ahelyett, hogy kezet fogtam volna vele, a kézfejére nyomtam egy csókot, amitől ő annyira lesokkolódott, hogy mozdulni sem mert. Suprise bitch.
- Te? Mi a... Suga? Úristen, én... Izé... - dadogni kezdett, hirtelen egy normális mondatot sem tudott összekapni. Szava elakadt, fél percre néma, kínos csönd kerekedett az egész házban. Minden tekintett kettőnre szegeződött, de egyikünk sem tudta folytatni a megkezdett beszélgetést. Lassan Taehyung szemében könnycseppek halmozódtak fel, már nem bírta magában tartani a sírást. Mégis hiányoztam neki? - Megváltoztál, mármint, izé, én csak azt hittem, hogy képzelődök, hisz elég sokszor volt ilyen, mióta itt hagytál, hehe, izé, öhm, mindjárt jövök. - miután elhadarta az amúgy sem túl összeszedett mondatát, gyorsan ellépett előlem, és könycseppekkel az arcán, lábait rohamosan kapkodva menekült fel az emeletre. "Azt hittem, hogy képzelődök, hisz elég sokszor volt ilyen, mióta itt hagytál."? Ennyire hiányoztam volna neki, hogy mindenhol engem látott? De hát, akkor miért jött össze ezzel a Jungkookkal? Ismét vegyes érzelmek, és ellentmondásos kérdések kavarogtak bennem, hirtelen azt sem tudtam volna megmondani, hogy hogy is hívnak.
Miért nem vallottam be egyszerűen a szüleimnek, hogy meleg vagyok? Akkor úgyis kidobtak volna az utcára, és ez mind nem történik meg. Négy év kapcsolattartás nélkül? Hogy lehettem ilyen ostoba, hogy nem tudtam, hogy mi lesz ennek a vége!?
A mindenkiben ott bújkáló, kellemetlen érzés miatt, ismét óriási csend keletkezett, annyira, hogy a kint boldogan csicsergő madarakat is halkan, de hallani lehetett. Jungkook felállt helyéről, és komoly tekintettel Taheyung után sietett. Én pedig befordultam az asztal felé, és ráhajtottam a sok gondolattól elnehezűlt fejem.
Hogy lehetek én ilyen szerencsétlen? Akár mennyire is szeretném ezt a szerelem dolgot kiírtani az életemből, nem megy. Mindig is akartam, de mióta megismertem Taehyungot hiába próbálkoztam. Habár, így, hogy tudom, hogy most már végképp senki sincs az életemben, aki szeretne engem, lehet, hogy menni fog. Sőt... Megfogadom, hogy én, Min Suga, soha többé nem leszek szerelmes. És pont. Úgyis mindig csalódás a vége, minek az nekem?
Csak az az egy baj van, hogy igaz, hogy valószínűleg ő most ki nem állhat engem, én pont ellenkezőleg vagyok vele. Még mindig szeretem. Pontosan ugyan úgy szeretem, mint négy éve.
Agh, bár ne lenne ilyen nehéz, és könyörtelen az élet...
- Annyira sajnálom! - a nem túlzottan ismerős férfi hangra felkaptam a fejem. Jimin volt az. Velem szemben ült ő, és Jin. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy még a székek zaját sem hallottam meg, mikor leültek.
Mindketten meg voltak valamennyire szeppenve, egyikük sem tűnt túlzottan vidámnak az előbb történtektől.
- Nem kell sajnálni, nem a te hibád. - egy halvány, szomorkás mosolyra húztam szám szélét, és Jimin csillogó, barna szemeibe néztem.
- Mi azt hittük, hogy tudsz erről az egészről. - tette hozzá Jin. A hangjából egy fajta sajnálatot lehetett kivenni. Várjunk csak, mármint miről?
- Mármint hogy érted? - meglepődötten kérdeztem vissza, mégis mit tudnak, amit én nem?
- Hát, mikor összejött Jungkookkal, nekünk azt mondta, hogy veled már szakított, de attól még haverok maradtatok. De gondolom, ez nem pont így történt valójában.- halkan magyarázta Jimin, gondolom nem akarta, hogy fent véletlen meghallják, hogy róluk beszélünk épp.
Most komolyan? Azt mondta, hogy velem már szakított? - De ahh, el nem tudod képzelni mennyire rühelljük Jungkookot. Mióta Taehyung vele van, olyan, mintha nem is önmaga lenne. Mármint, amíg így külön-külön vannak, addig teljesen oké mindkettőjük, de amikor együtt, pff... És az a legrosszabb, hogy folyton azt hajtogatja nekem Taehyung, hogy: Jajj, Jimin, nem akarsz te is egy pasit? Én és Jungkook olyan jól kijövünk! Bleh, hát hányok. Na de mindegy, bocsi, kicsit eltértem a témától. Csak annyit akartam mondani, hogy te olyan helyes, és kedves srác vagy, hozzád sokkal jobban illik Taehyung, mint Kookhoz. Mármint, megfogadtam, hogy nem leszek rosszindulatú Kookal szemben, de hát ez az igazság! - és csak mondta, mondta, és mondta, én pedig szóhoz sem jutottam.
Jól sejtettem, Kookot tényleg nem bírja itt mindenki. Viszont azt nem gondoltam volna, hogy Jimin szingli. Mármint wow, azt hittem, hogy ő az a tipikus mindig van valakije fajta pasi.
És mióta vagyok én helyes, és kedves srác? Talán még a helyes elképzelhető, na de a kedves? Habár, tényleg volt egy ember, akivel mindig kedves voltam...
- Kössz Jimin, de most inkább megyek. Sziasztok! - sietve felálltam, halkan elköszöntem, és az ajtó felé vettem az irányt.
- Ne, Suga, várj! - Jimin utánam szólt, de ekkora már becsaptam magam mögött az ajtót. Csak haza akartam jutni, befeküdni a jó kis pihe-puha ágyamba, és elgondolkodni azon, hogy hol is hibáztam el ezt az egész kapcsolatot. De nem bírtam elindulni, egyszerűen a lelki gyengeségtől összerogytak alattam a lábaim, és háttal a bejárati ajtónak simulva leereszkedtem a földre. Könyörgöm, ne akarjon senki se pont most kijutni, mert elég ciki lenne, hogy itt dekkolok az ajtójuk előtt.
Istenem, miért kellett ennek mind így történnie? Miért nem tudtam itt maradni? Miért kellett egyáltalán Japánba utaznunk? Az életem olyan jól alakulhatott volna.
- Elment? - hirtelen Taehyung hangját hallottam meg kiszűrődni a házból. Tudom, nem szép dolog hallgatózni, de kénytelen vagyok. Tudni akarom, hogy hogyan reagálja le a hátam mögött ezt az egészet.

Jimin: Igen.
Taehyung: Nem is értem miért volt itt. Azt hittem, hogy a "nem akarom veled tartani a kapcsolatot" elég utalás arra, hogy nem akarok vele újra összejönni. És különben is, mik ezek a piercingek? És ez a haj?
Jin: Taehyung, fogd már vissza magad! Ő szeret, érted?! Sőt, te is szereted, vagy legalább is szeretted őt! Ne viselkedj vele úgy, mint valami jött ment kutyával!
Taehyung: Az én exem, nem a tied, úgy viselkedek vele, ahogyan akarok.
Jimin: Taehyung, még nem is szakítottál vele könyörgöm! Hogy lehetsz ennyire seggfej? Tudom, hogy csak azért mondasz ilyeneket, mert itt van Jungkook! Valld már be, hogy még mindig szereted!
Taehyung: Honnan tudjam mit érzek iránta, még csak most jött vissza!

Nem tudtam tovább hallgatni, felpattantam, és kirohantam a kapun, egészen hazáig futottam. Berontottam az ajtón, köszönni sem köszöntem, csak az emeletre siettem, egyenesen be az új szobámba, ahol belevetettem magam a számomra még idegen ágyba.
Mégis hogy dolgozzam fel ezt mind így egyszerre? Nem ismert fel, megcsalt, alapján nem is akarta, hogy együtt maradjunk, ráadásul azt is mondja, hogy szörnyen nézek ki, és még sorolhatnám.
Nem vagyok sírós, életemben soha sem voltam az, de akaratom ellenére is folydogálni kezdtek az apró, nedves cseppek a szememből, de kezemmel rohamosan le is töröltem őket, nehogy anyám benyisson, és így magam alatt találjon. Mégis mit mondanék, miért sírok? Mert láttam egy szomorú kiskutyát?
Még vagy tíz percig a hátamon feküdtem, semmittevően bambultam a plafonra meredve, és megpróbáltam kiüríteni fejemből az összes gondolatot.
Nehezen, de összeszedtem magam, és felültem az ágy szélére. Ideje lenne kicsit besegítkezni a pakolással. De mielőtt neki indultam volna, ránéztem telefonomra, ami egy értesítést jelzett ki képernyőjén.

Park Jimin ismerőnek jelölt

Hát jó, téged még talán van időm visszaigazolni.

*******

Későre járt már, de én mégis ébren voltam, az ágyamban feküdtem tétlenül. Csak az est fényei világítottak be az ablakon, a szobában elhelyezkedő fényforrásokat már mind kikapcsoltam.
Tizenöt perc, fél óra, ki tudja mennyi idő telhetett el azóta, mióta aludni próbálok, de eddig egyszerűen nem tudtam békésen lehunyni a szemem, és álomba merülni.
Csakis Taehyung járt a fejemben. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy az az egész testvérhármas, és Jungkook. Ha Taehyungot kérdezném, azt mondaná, ő gyűlöl, és soha többet nem akar látni. Viszont ha Jimint, akkor neki teljes meggyőződése lenne az, hogy Taetae még mindig szeret engem, csak Jungkook miatt nem meri bevallani. Mégis kinek kéne higgyek? Egyáltalán miért gondolkodom ismét a szerelem témán, ha ma már egyszer megállapodtam önmagammal, hogy ez nem nekem való?
Már épp hogy sikerült volna álomba ringatnom magam, de ekkor a telefonom pittyogása zavart meg. Ki lehet ez ilyenkor?
Fáradtan nyúltam utána, hogy megnézzem, ki is írt, mert ha nem fontos személy, akkor faszom fog ilyen későn visszaírni neki.

Kim Taehyung üzenetett küldött

Hogy... Hogy mi? Mégis mit írt? Na jó, kénytelen vagyok megnyitni.

Szia Suga <3 (Bocsi, furcsa lenne nem tenni szivecskét a neved mögé, de ez maradjon kettőnk közt, oké?)
Tudom, a mai miatt biztosan gyűlölsz, de hidd el, én sem rajongok magamért a történtek miatt.
De ha esetleg úgy alakul, lehetnénk barátok?
Na de nem is ezért írtam rád, hanem azért, mert mikor elmentél, megfogadtam, hogy mindig amikor eszembe jutsz, vagy történik velem valami olyan, amit megakarnék veled osztani, azt leírom egy jegyzetbe a telómon.
Kb. mint egy virtuális napló, de mégis kicsit más.
Leírtam benne, hogy mennyire hiányoztál, milyen változások történtek az életemben, és hát... Majd meglátod...
Az üzi végére beillesztem az egészet, de ne ijedj meg, annyira nem hosszú :D.
És tényleg ezer bocsánat a maiért!!!! :(
Még beszélünk!
xx
Taehyung

Négy év nélküled

(Heh, az üzenet tartalma majd csak a kövi részben ;p)

Sziasztok :3!
Először is egy fontos dolog: Aki nem bánja, ha az ismerőse vagyok, az jelöljön facen légyszi, mert egyszerűen nem akarja elhinni, hogy egy igazi személy vagyok, mert hogy túl kevés az ismerősöm, és ki akar törölni :"D (Kellett nekem külön "író" profil chhh)
Talán felmerül bennetek a kérdés, hogy Taehyung karaktere miért váltogatja két percenként az érzéseit Suga iránt, de ez majd később kiderül :D.
Nem tudom kinek mennyire tetszik a folytatás, de olvastam pár nagyon jó tippet, hogy Taehyung miért is nem emlékezhetett Sugára, én pedig csak ültem a gép előtt, hogy: Bakker, miért nem így találtam ki? :"D

Ha hagytok kommentet azt nagyon megköszönöm, sokat jelent nekem a véleményetek <3
Remélem elnyerte a tetszéseteket a rész, köszi az olvasást ^.^!
(Nem sokára a többi ficimhez is kirakom a frissítést) További szép napot!