Bedlaminate

Prólogus

Újabb unalmas nap, egyre több tanulnivaló. Franc se gondolta volna, hogy ilyen nehéz az utolsó év. Sóhajtva dobtam le a táskám az előszobában, és anyám keresésére indultam. Amint beléptem a konyhába, megláttam egy cetlit a hűtőn, anyukám kacskaringós betűivel.

Hazza, ma bent kellett maradnom, későn érek haza. Kaja a hűtőben. Vigyázz magadra. xx anya

Morgolodva baktattam fel a szobámba, hogy nekiálljak tanulni, amikor megrezzent a telefonom a zsebemben. Felhúzott szemöldökkel vettem elő a keszüléket, és még jobban meglepődtem, amikor megláttam az üzenetet.

Ismeretlen: Szia Hercegnőm

Én: öhm... ismerjük egymást?

Ismeretlen: Te nem ismersz engem. Én viszont ismerlek 😉

Én: Félnem kéne?

Ismeretlen: Nem igazán. Nem áll szándékomban bántani téged 😉

Én: Megnyugtató

Ismeretlen: Na de mesélj magadról. Milyen napod volt?

Én: Amíg rám nem írtál,addig jó😊

Ismeretlen: Ugyaan

Ismeretlen: Tudom hogy élvezed a társaságom 😉

Én: Persze minden álmom vágyam,hogy veled beszéljek..😒

Ismeretlen: Naa ne beszélj így

Én: Miért mi lesz ha igen?

Ismeretlen: Megbüntetlek

Én: Okééé...

Én: Asszem én megyek

Ismeretlen: Nee! Maradj még!

Ismeretlen: Kérlek

Ismeretlen: Hercegnő

Ismeretlen: Ne menj el

Puffogva dobtam a telefonom az ágyamra, majd leültem az asztalhoz és nekiálltam tanulni. Két órán át ültem a könyvek fölött és magoltam, majd amint végeztem, bebattyogtam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, és egy boxert felkapva indultam vissza a szobámba, hogy ledőljek aludni. Bevágódtam az ágyamba, és amint a fejem a párnához ért, már el is ragadott az álomvilág.