Szerelembe ESVE ?!

~2.fejezet

Chen prov~

A konyhában készülődve Hyorin meggyötört arccal lépett be. Majd helyett foglalt az asztalnál és elé raktam a reggeli kávéját, amit egy mosollyal köszönt meg.

-Nem aludtat ki magad?-kezdeményeztem a beszélgetést.

-Nem erről van szó.-mondta.

-Akkor mi történt?-kérdeztem.

-Beszéltem bátyámnak a haverjával és nincs  hol lakni. Ezért arra gondoltam, hogy ide költözhetne elvileg úgy is van egy szobánk. De ebbe a te beleegyezésed is kell.-pillantott rám félénken.

-Felőlem. Engem nem zavar.-épphogy kimondtam már csapódott is a bejárati ajtó és egy kiabálást halottunk.

-Hyorin megjöttem.-mi a.

Hyorin felállt és elindult a hang irányába.

-Arról nem volt szó, hogy most fog érkezni.-álltam meg mögötte.

-De mondtam, hogy nincs hol laknia.-nézett rám.

-Áh Hyorin rég láttalak.-ölelte át majd szóba enyelegtek.

Megköszörültem a torkomat, hogy észre vegyék én is itt vagyok.

-Oh. Te vagy az aki Hyorinnak segített. Én Zhang Yixxing vagyok de szólíts nyugodtan a becenevemen. A haverjaim mindig Lay-nak hívtak.-mesélte nagy lelkesen és kezét nyújtotta felém.-És benned kit tisztelhetek?

-Jongdae. Kim Jongdae. De hívj Chennek.-fogadtam el kézfogását.

-Na ezzel is megvolnánk.-mondta majd Hyorinhoz.-És hol a szobám, ahol élni fogok?

-Gyere megmutatom.-majd eltűntek az emeleten.

Csak nagyokat pislogva realizáltam, hogy már nincsenek itt, így vissza mentem a konyhába, hogy befejezzem az ebédet. Amint kész lettem vele, szóltam Hyorinnak, hogy nyugodtan egyenek én majd később eszem. 

A szobámba érve láttam, hogy a telefonom kijelzője villog. Ezért megnéztem ki az aki keresett. De mikor megláttam, lefagytam. Suho keresett, és hagyott üzenetet.

"Kérlek próbáljuk meg újra."

"Jó nézd hülye voltam. Tudsz adni még egy esélyt?"

És ehhez hasonló üzenetek álltak benne. Egy nagy sóhaj kíséretében lementem a nappaliba, hogy más felé tereljem a figyelmemet. Épphogy letettem a seggem a kanapéra Lay huppant le mellém.

-Nos azon gondolkodtam, hogy elmehetnénk a parkba.-mondta nagy lelkesen.

-Ezzel csak az baj, hogy én nem érek rá.-mondta Hyorin.

-Nem baj akkor elhívom Chent. Ugye ráérsz?-kérdezte.

-Öhm...persze.

-Szupi. Akkor indulhatunk.-ragadta meg kezem majd maga után kezdett vonszolni.

Kiérve az utcára mit sem zavartatva magát kezeit ujjaim köré kulcsolta.

-Igazából elég rég jártam Szöulban, így nem emlékszem, hogy merre is van a park.-vakarta zavartan tarkóját.

-Gyere.-majd én kezdtem el magam után húzni őt.

Egy fél óra sétálás után ki is értünk a parkba. De Lay még mindig nem engedte el a kezem ami engem kezdett egy kicsit zavarni. Torkomat megköszörülve láttam Lay értetlen nézését, majd kezeinkre pillantotta.

-Ja bocsi.-kért bocsánatot.

-Semmi baj.-pirultam el.

Lay prov~

A parkhoz érve szinte el is felejtettem, hogy nézett ki. Csodálva néztem, hogy semmit nem változott. Majd hallottam ahogy Chen megköszörüli torkát és a kezeinkre pillant. Erről meg is feledkeztem.

-Ja bocsi.-kérdtem bocsánatot tőle.

-Semmi baj.-anyám de édes mikor elpirul.-Mi az van valami az arcomon?

Majd elkezdte törölgetni arcát mintha lenne rajta valami.

-Nem. Semmi.-fordultam el majd megpillantottam egy fagyi árust.

-Eszünk fagyit lécci.-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Persze.

Chen prov~

Azoknak az édes kiskutya szemeknek szinte nem tudtam ellenállni. Majd a fagyit áruló nénihez mentünk, és én kértem magamnak egy vaníliásat, Lay meg egy csokisat. És épp készültem volna fizetni, mikor Lay megállított mondván, hogy ő fizeti ki.Majd elsétáltunk az egyik padhoz és elfogyasztottuk a fagyinkat.

-Ideje vissza menni.-mondta Lay majd az órámra pillantottam 18:35.

-Igen tényleg.-mondtam majd felálltunk.

-CHEN!!.-halottam a nevemet, majd a hang irányába fordultam de bár ne tettem volna.

Halihó babócák^^ Remélem tetszett ez a fejezet is(: igyekszem a folytatással(: