Mad Love ~ Joker fanfiction

Bevezető

Az ember lányának 18 évesen valószínűleg nem kellene, hogy legyen semmi baja. De nem Madison McGray-nek. Mióta meghaltak szülei egy balesetben a lány teljesen magába zuhant és az idő elteltével kezdett beleőrülni. Meg volt győződve arról, hogy szülei haláláról csakis egyetlen egy ember tehet. Az az ember, akit leginkább az emberek hősként, önkényes igazságosztóként, de semmiképen sem ártatlan emberek gyilkosaként emlegettek Gotham városában. Az egész 3 hónappal ezelőtt történt amikor Madison még el se tudta volna képzelni, hogy a közeljövőben nem csak, hogy árvává válik, de még gyilkossá is. Bizony a lány a fejébe vette, hogy akármibe is kerül bosszút fog állni szülei haláláért és a cél érdekében bármire képes volt. Lopott, ölt, bujkált a rendőrség elöl, aki mióta felbukkant, mint egy őrült pszichopata, aki képes bármire csak, hogy megölhesse Batmant.

Most is épp egy sötét sikátorban bujkált, mivel az éjszakai akciója után elkellett menekülnie, nem maradhatott szem előtt különben biztos elkapják. Gotham szűk utcái és sötét sikátori hidegek és piszkosak voltak, nem egy fiatal lánynak valóak, aki pár hónapja még egy szeretettel teli meleg családi házban töltötte mindennapjait. A sikátorban sétálva kukák zörgését lehetett hallani, ahogy egy-két patkány elfutott, de Madisont nem igazán érdekelték se a hangok se az apró cseppek a járdán, ami azt jelezte, hogy nem sokára lesz egy jó kis őszi zuhé. Tudta keresnie kellene egy helyet, ahol nem ázik el. Mivel a szirénákat már rég nem hallotta úgy gondolta elkezdi a keresést, de a biztonság kedvéért kisebb utcákon keresztül ment. A város már aludt, csak az utcai lámpák világítottak az utcákon, bár a bűzzel és szennyel teli sikátorokba és szűk utcácskákba nem ért el a fényük, ott továbbra is a sötétség és a gonosz uralkodott.

Eközben egy eldugott raktárépületben egy magas zöld hajú férfi állt egy asztalnyi papír felett, amit összevont szemöldökkel, szigorú tekintettel futott át újra és újra. Egy sötét lila ing borította felső testét, de a gombok csak mellkasa közepétől voltak begombolva, lábait egy fényes anyagból készült fekete nadrág takarta, jobb kezében egy pohár megtöltve whisky-vel. Igy állt ott elgondolkodó arccal, arcára vörös mosoly volt kenve, de ő maga egyáltalán nem mosolygott. Bosszúsnak tűnt. Úgy festett, mint aki épp most vette észre, hogy kedvenc sütije utolsó szeletét is megették és neki egy morzsát sem adtak. Persze a helyzet nem ilyen egyszerű volt. Az ő bosszúságát is ugyan az az ember okozza, mint Madisonét, Batman. A lapok, amiket annyira vizsgálgat pedig mind kudarcot vallott tervek tervrajzai. Egyszerűen nem fért a fejéke, hogy miért nem működött egyik se, levezetve mindegyik tökéletesnek tűnt, de az a bőregér valahogy mindig keresztbe húzza számtásait és elmenekül a halál elől, amivel Joker már olyan régóta szeretné összehozni.

Hirtelen egyik embere tör be az ajtón, kopogás nélkül és majdnem belekezd mondandójába, de mielőtt ezt megtehetné egy hangos csörömpölés zavarja meg az amúgy békés csendet ami a szoba jobb oldali fala felől jön jelezve, hogy abból a pohárból Joker már nemigen fog többet whiskyt inni, de legfőként azt mennyire nem szereti mikor megzavarják.

- Egy jó okot mondj miért ne loccsantsam az agyvelődet most azonnal az ajtóra! - emelte fel fejét és nézett halál nyugodtan a vele szemben álló, nála kétszer nagyobb férfira, akin látszódik, hogy összerezzen a felszólításra, de szólásra nyitja száját.

- Elnézést Mr. J, de betörtek az épületbe a földszinten - nyelt egyet, de mivel látta, hogy a főnökének már nem áll szándékában hidegvérrel megfosztania az életétől folytatta - három emberünket megölte mire sikerült elfogni a ribancot - de mielőtt befejezhette volna a szoba másik végében álló személy félbe szakította.

- Azt akarod nekem mondani, hogy - tartott hatásszünetet és farkas szemet nézett a már igy is halálra rémült fickóval - hogy egy nő ölte meg három emberemet? - fejezte be a kérdését mire a másik megint nyelt egyet. Nem tudta mit mondhatna, hiszen az igazság ez volt, még ha vér ciki is egy bűnözőkkel teli épületben. A kínos csend után jött a következő kérdés - És megöltétek? - nézett vissza inkább az asztalon heverő lapokra a hírhedt őrült bohóc.

- Nem - szólalt meg pár másodperc múlva, majd belökött egy megkötözött, elázott lányt az ajtón - idehoztuk neked hátha elszórakoznál vele - húzódott kaján vigyorra az arca a férfinak. Látszódott rajta, hogy nem az esze miatt van itt, az nem kell szerencsére az öléshez. Joker unottan felpillantott az említett személyre, viszont nem tehetett róla megakadt rajta a szeme. Madison állt előtte, akinek két oldalt copfba kötött, vörös haja itt ott arcához tapadt, sminkje, amiben a piros és fekete dominált elkenődött arcán, de még igy is, akinek kicsit is jó a szeme az láthatta, hogy gyönyörű lány. Ruházata teljesen átázott igy fehér pólóján át jól kivehető volt fekete melltartója, amin Joker szeme is elidőzött egy ideig. Lábait csak egy jó pár helyen kiszakadt fekete necc harisnya és egy igen rövid fekete nadrág takarta, cipője egy egyszerű fekete Converse volt. Joker a lány hosszas tanulmányozása után ismét az ajtóban álló gorillára nézett.

- Akkor miért vagy még mindig itt? - kérdezte egyszerűen, majd miután látta, hogy szerencsétlen nem veszi a lapot, intett a fejével, hogy távozhat mire végre eltűnt és az ajtó is becsukódott. Nem nézett rá a lányra, csak lassú léptekkel a vitrines szekrény felé sétált, amiből kivett egy új kristálypoharat és egy üveg whiskyt. Miután megtöltötte a poharát, nekidőlt az asztalnak és figyelmet szentelt a vendégének - Szóval - kortyolt egyet az aranyszínű nedűből - azt mondták megölted három emberem. - nézett bele a lány smaragdzöld szemébe - Tudod, normális esetben már rég a csatornában úszna a holttested - újra belekortyolt a poharába majd letette az asztalra és megkerülte azt, hogy közelebb mehessen a lányhoz - De az, hogy még itt vagy csak egyet jelenthet - egész közel ment hozzá, olyannyira, hogy minden egyes levegő vételkor mellkasuk összeért. Lehajolt a lány arcához majd befejezte mondanivalóját: - Hasznomra lehetsz - nézett komolyan a lány szemébe, majd megfordult és visszament az íróasztala mögé. Madison gúnyos mosolyra húzta vörös ajkait.

- Mégis miért segítsek neked? - húzta fel egyik szemöldökét, úgy gondolta semmi jó indokkal nem tud szolgálni neki a férfi. Tudta kivel beszélget, a város legrettegettebb bűnözője állt előtte, a lány mégse félt, nem érzett rettegést, inkább volt kíváncsi, mintsem rémült.

- Azért kedvesem - fordította vissza tekintetét a kinti világról újra a lányra - mert ugyan az az ember az ellenségünk - ekkor már a férfi arcát is mosoly diszitette. Látta, hogy ezzel megfogta a fiatal nőt, tudta hogyan kell az embereket befolyásolni, játszani az agyukkal, rávenni őket olyan dolgokra, amiket egyébként nem tennének meg. De Joker most úgy érezte egész más a helyzet. Ezt a lányt nem kellett sokáig győzködni miért lesz jó az ő egyezségük. Úgy tűnt igazából a lány is akarja a másik fél segítségét és legalább nem kellene tovább egyedül bujdosnia. Ahogy a tekintettük összekapcsolódott, egy ismerős dolgot vélt felfedezni a lány szemeiben. Madness.

***
Szisztok!:) Köszönöm, hogy elolvastad és ha tetszett, szeretnél folytatást akkor kérlek jelezd! Egy-két vissza jelzés után lesz új rész:)
xxx