Mad Love ~ Joker fanfiction

1. Fejezet

-Szóóóval - nyújtotta ela szót Madison - azt mondod, elintézhetnénk a Bőregeret együtt? - beszélgetésükmár a Joker irodájában elhelyezett kényelmes bőrkanapén folytatódott. Jokerháttal állt a lánynak és az ablakon keresztül nézte a nyugodtan alvó várost.Madison természetesen már nem volt megkötözve, de az elázott ruhai nem igazánakartak száradni, tekintve, hogy a helyiségben elég hűvös volt. A szoba másszempontból is igen rideg volt, nem volt túlságosan berendezve. Az ajtóvalszemben volt egy nagy íróasztal, amin rendezetlenül pihentek a tervrajzok. Azasztaltól balra volt a szekrény, ahonnan Joker nem rég kivette a whiskyt és apoharat, a szekrényben volt még két üveg alkohol és egy tucat pohár. Azasztaltól jobbra is egy szekrény volt, de ennek az ajtajai nem üvegesek voltak,így nem lehetett belelátni. A lánynak volt egy sejtése, hogy fegyverekkel lehetteli. A kanapé, a szoba közepén volt, amin Madison kényelembe helyezte magát,lábait keresztbe fonva felrakta a karfára, hátát félig a háttámlának, félig amásik oldali karfának támasztotta. Figyelte és várta a lila inges férfiválaszát.
- Először talán - fordult meg Joker, hogy a lányra nézhessen. Mikor meglátta,hogy az milyen otthonosan elhelyezkedett azon a régi kanapén még szélesebb letta vigyora - ismerkedjünk meg. Bár gondolom, nem kellene bemutatkoznom - a lányelé sétált és felé nyújtotta a jobbját - Joker vagyok. A Joker. - kicsit megnyomtaaz „a" betűt, hogy világos legyen ő az eredeti és az egyetlen Joker. Madisonezt jól tudta, mióta belökték az ajtón, de akármiket is hallott már róla,akárhogyan is nézett ki nem érzett egy cseppnyi félelmet sem akármilyen közelis volt hozzá a férfi. Akármennyire is tudta jól, egy pillanat alatt képeslenne őt szemrebbenés nélkül megölni.
- A nevem Madison McGray - majd belecsúsztatta a kezét a hatalmas tenyérbe, amirögtön szorosan kulcsolódott az övére - De jobban szeretem, ha Mad-nek hívnak -mosolygott fel a magas alakra. Pár másodpercre tekintetük összekapcsolódottmiközben mindkettejük arcán egy örült vigyor terült el. Egy normális ember, halátta volna ezt a kis jelenetet biztos, hogy a hideg futkosna a hátán, de csakketten voltak a szobában. Az idilli pillanatot végül Mad törte meg azzal, hogy visszahúztaa kezét. Joker megköszörülte a torkát és elkezdett visszalépkedni az asztalfelé, amihez mikor odaért, felvette a poharát. Kortyolt egyet belőle majdmegfordult és ismét a lányra tekintet.
- Nos Mad igazság szerint tudok rólad egy-két dolgot - kezdett bele amondanivalójába az őrült bűnöző - Figyelemmel kísértem a munkásságod mióta kb,két hónapja felbukkantál - mosolygott a lányra negédesen. A gengszter, „munkásság"alatt a lány rablásaira és gyilkolásaira célzott. Gotham-ben nem sok bűnöző van,aki túl nagy feltűnést kelt, mondani se kell, hogy az első helyen természetesenJoker áll. Így mikor egy fiatal lány őrült meg a városban és kezdett pusztításba,természetesen mindenki figyelmét felkeltette a dolog, kivéve egy embert. Batmanét,aki közben is Jokerrel „játszott" macska-egér harcot.
- És? - kérdezett bele a lány felhúzott szemöldökkel, mivel nem értette mireakar kilyukadni a zöld hajú fickó.
- És - folyatta mély hangon. Nem tetszett neki, hogy a lány közbe szólt. Őtsoha, senki nem szakítja félbe, ez a kiscsaj mégis megengedte ezt magának, amitelfogadhatatlanak tartott, de úgy gondolta majd megtanulja mi a rend - két dologralennék nagyon kíváncsi veled kapcsolatban. Az első, hogy egy fiatal lány miértkezd el hirtelen gyilkolászni? - nézett kérdőn, tettetett kíváncsisággal alányra. Igazából nagyon is jól tudta, hiszen a pletykalapok mindent kiderítenek.Tudta miért öl és miért akarja olyannyira a Bőregeret is megölni. Csupán azérttette fel ezt a kérdést, mert kíváncsi volt, hogyan reagál rá a lány. Őrült-e annyira,mint amennyire mutatja.
A lány összehúzta szemöldökét, düh lobbant benne a váratlan kérdés miatt. Nemérezte úgy, hogy ennek a fickónak bármi köze lenne ehhez vagy bármi máshoz velekapcsolatban. Véleményét Jokernek is megmondta.
- Úgy gondolom ehhez neked semmi közöd - felelte hűvösen, higgadt hangon.
Joker arcán ismét a jól ismert mosoly terült el, hiszen a lány válasza, bár nema feltett kérdésre, de tökéletes válasz volt számára. Tudta, hogy még van mitformálnia a lányon, de azt is, hogy tökéletes, érzelem mentes gyilkos válhatbelőle.
- Hát jó - felelte két korty whisky között - Akkor nem érdekel. Viszont van egyfontosabb kérdésem - oda sétált a szoba jobb sarkában álló szekrényhez éskivett belőle egy gépfegyvert és egy shotgunt, majd vigyorogva megkérdezte -Mivel szeretsz jobban ártatlan emberi életeket kioltani? - hangja gúnyos volt, egyértelműennem gondolta komolyan a kimondott szavait. A lány szeme felcsillant a fegyvereklátványára, tökéletes fogsorát kivillantotta egy mosoly kíséretében. Viszonteszébe jutott valami, ami miatt kislányos durcás mimika jelent meg az arcán.Szemöldökét összehúzta, alsó ajkát lebiggyesztette és vékony, sértődött hangonszólalt meg:
- Bár nincs bajom ezekkel - bökött az orrával a fegyverek felé, majd mellealatt keresztbe fonta karjait - de az embereid elvették az én játékaimat.-fejezte be felháborodottan. Joker legszívesebben hangos hahotázásban törtvolna ki a lány kis előadásától, de nem tette, csak továbbra is szélesenvigyorgott.
- Maradj itt! - adta ki a parancsot és elindult az ajtó felé, hogy visszaszerezze Mad „játékait". Kiérve az ajtón egy nem túl jó megvilágítású folyosónment végig, aminek a végén egy kisebb aula volt. Öt férfi ült körbe egy kisasztalt és pókereztek, mellettük a falnak támasztva a fegyvereik. Ahogymeglátták ki érkezett a társaságukba mind felálltak és csöndben várták miértjöhetett főnökük ide. Joker körbenézett a helységben, keresve Mad fegyvereit.Az egyik sarokban álló kis fém asztalon megpillantott egy kipingált baseballütőt és két pisztolyt, közelebb ment, hogy megvizsgálja. Egy fekete-piros duplaBeretta pihent az asztalon. A piros markolaton fekete kis kövekkel egy „M" betűvolt kirakva. Joker halkan felnevetett, amitől emberi összerezzentek.
- Ezeket vettétek el a lánytól? - kérdezte, de közben feléjük se nézett. Az ötember egy egybehangzó „Igen"-t rebegett, mire főnökük fogta a fegyvereket ésvisszament arra amerről jött. Visszaérve az irodájához megtorpant az ajtóbanmiután azt kinyitotta. Mad az íróasztalon ült keresztbe tett lábakkal, egyik kezébena whiskys pohár, amiből nem is olyan rég Joker iszogatott, másikban pedig egy,az asztalról felvett tervet tanulmányozta. A gengszterből a látvány többérzelmet is kiváltott. Az egyik mérhetetlen düh volt, nem fért a fejébe, hogyképzeli ez a kis jöttment senki, hogy azt csinálhat, amit akar, az őirodájában, az ő asztalán, az ő tervrajzaival?! A másik dolog viszont egy erősvágy volt, hogy most azonnal odamenjen és leteperje a lányt az asztalára és...Gondolataiból egy vékony hang szakította ki, ami a szoba másik végéből jött.
- Ilyen pocsék ötleteket nem láttam még -jelentette ki nyugodt hangon a lánymajd sóhajtott egyet - Remélem, hogy van még más is a tarsolyodban, különbenkétlem, hogy valaha is elkaphatjuk a Bőregeret - nem is sejtette, hogybeszélgetőpartnere készül leordítani a fejét több okból is, de nem hagyott nekiidőt a robbanásra. Ahogy felnézett és meglátta szeretett fegyvereit, letette akezéből a poharat majd a lap, amit eddig nézett az asztalra hullott, ő pedigodaszökdécselt Jokerhez. A férfi köpni-nyelni nem tudod, hogy lehet valakiilyen nyugodt és felszabadult a közelében? Nem értette, de akaratlanul is megjelent a már jól ismert mosoly az arcán, ahogy erre a lányra nézett.

***

Köszönöm, hogy elolvastad az 1. fejezetemet:) Ha tetszett kérlek jelezd. Következő rész akkor jön ha kapok pár visszajelzést:)
xxx