Mad Love ~ Joker fanfiction

6. Fejezet (18+)

 Sziasztok! Szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy részben erotikus tartalom található! 
Következő rész 8 visszajelzés után lesz. Jó olvasást:)

  Joker önelégült mosolyát látva egyszerre éreztem hihetetlen megkönnyebbülést és mérhetetlen dühöt. Komolyan itt üldögélt kényelmesen a bőrszékecskéjében, amíg én vártam rá? Nagyon mérges lettem, olyannyira, hogy pisztolyom markolatához nyúltam és rácsúsztattam az ujjaimat a hideg fémre. Számat nagy mosolyra húzva néztem bele a sötét szempárba.
- Csak egy jó okot mondj, miért ne töröljem le azt a hülye vigyort az arcodról – bár persze, nem tettem volna semmi károsat benne, egy golyó a vállába vagy lábába még nem halálos. De a mosoly nem hervadt le a hallottak után se az arcáról. Felkönyökölt az asztalra és tenyerére támasztotta állát.
- Bat-sy – tagolta vigyorogva. Nem értettem, hogy jön a bőregér a képbe, de felém nyújtott másik kezével egy szürke mappát. Mivel kelően lenyugodtam és kíváncsi lettem, az asztalhoz sétáltam, amire felültem és elvettem tőle a mappát. Benne tervek voltak, de most nem a gotham-iek megfélemlítéséről vagy egy bankrablásról. Hanem maga Batman kinyírásáról. Gyorsan olvastam át az iratokat, minden információra kíváncsi voltam. Miután végig olvastam, oldalról rápillantottam, csak ekkor vettem észre, hogy ő is engem néz.
- Ez biztos működni fog? – húztam fel az egyik szemöldököm. Joker csak felnevett a kérdésem hallatán. Feláll és megkerüli az asztalt, majd megáll előttem. Kezeit a combjaimra helyezi. Az érintése perzsel, elkábít, ilyenkor nem létezik valóság, csak Ő és én. Viszont eszembe jut, hogy egy hónapra elfeledkezett rólam. Kezeit lesöpröm lábaimról és mérgesen összefonom karjaimat mellkasom előtt.
- Miért tűntél el? Engem is magaddal hozhattál volna! – nagyon csúnyán nézek rá, hogy érezze, tényleg dühös vagyok.
- Oh, ugyan Drágaságom – mézes-mázoskodik, majd tenyerét arcomra simítja – Nem akartam, hogyha esetleg az előkészületek rosszul alakulnak, te is bajba keveredj – hüvelykujjával az arcomat kezdi el simogatni. A francba is! Miért tud ennyire megőrjíteni? Jól eső borzongás fut végig a gerincem mentén. Már egyáltalán nincs bennem düh. Melegség önti el a testem, és ahogy közelednek ajkai az enyémek felé ez csak fokozódik. Mikor összeérnek, heves csókcsatába kezdünk, elönt a vágy, és ahogy érzem őt is. Kezei derekamra csúsztak és keményen markolják. Az én kezeim közben mellkasára vándoroltak, majd onnan fel és a bal kezem nyaka köré fontam, miközben a másikkal kezem ujjai a zöld, puha hajába csúsztattam. Mikor már azt hittem, hogy a csókunk jól halad a szexhez vezető úton megszakította. Értetlenkedve néztem rá miközben még kicsit lihegtem. Neki megint a jól ismert mosoly terült el az arcán.
- Sajnálom kedvesem, de ezzel még kicsit várnunk kell – felém nyújtotta a kezét, hogy lesegítsen az asztaláról – Előtte el kell intéznem valamit.
Kimentünk az irodából és egy elkülönített kis „Joker VIP" helységbe vezetett. A szobát csak egy átlátszó függöny választotta el a club helyiségtől. Nem értettem mi az az elintézni való, amit itt kell elvégeznie. Nem sokára bekísértek egy nagydarab, néger férfit. Egy egyszerű farmert és fekete inget viselt, nyakában nehéz aranylánc lógott. Leültették velünk szembe, de Joker ahelyett, hogy köszöntötte volna a fickót rám nézett.
- Drágám nincs kedved egy kicsit táncolni? – ismertem ezt a hangszínt. Ez az „üzleti" hangja volt. Tudtam mennem kell, úgyhogy leraktam a poharat a kezemből és már indultam is volna, de ő kezemet megfogva visszahúzott magához egy rövid csókra. Magam előtt elhúztam a függönyt és kiléptem a tánc térre. Körbe néztem, láttam pár ismerős arcot, Joker emberei voltak. A táncparkett közepén volt egy kis emelvény, amin lányok táncoltak, kissé hiányos öltözetben. Nem is vettem észre mikor sétált mellém John, de ott állt.
- Még mindig nem akarsz valami jobb göncöt felvenni? – mutatott fel egy fehér zacskót, aminek a tartalma valószínűleg valami nagyon rövid ruha lehet. Elvettem a kezéből és elindultam Puddin' irodája felé.
Miután átöltöztem, egy vörös, passzos koktélruhába, aminek az alján kis rojtok lógtak, elindultam az előbb már kiszemelt kis „színpad" felé. Felléptem rá és igen erotikusan kezdtem el táncolni egy rúd körül. Tudtam, hogy a pasik nem nagyon akarnak bámulni engem. Tudják, hogy én Mr. J-é vagyok. Senki nem akart balhét. Azt is tudtam, hogy bár Joker elfoglalt, biztosan engem néz.
Már egy ideje vonaglottam a rúd körül mikor egy füttyszót hallottam, tudtam, hogy nekem szól. Vigyorogva indultam el a szoba felé, ahol Joker várt.
- Puddin' – mosolyogtam rá, majd az ölébe ültem. A helyiségben nem volt más rajtunk kívül. – Elintézted a dolgot? – kérdeztem, utalva a néger fickóra. Joker csak elmosolyodott és egy aprót bólintott.
- Mit szólnál, ha folytatnánk, amit elkezdtünk az irodámban? – meg se várta, hogy válaszoljak, ajkai a nyakamra tapadtak. Csókjai és apró harapásai hatására egy halk sóhaj szökött ki a számon. Ujjaim a hajába vándoroltak, míg az ő szája egyre feljebb haladt a nyakamon, a fülemig, majd erőszakosan vette birtokba az ajkaimat. Ziháltunk, míg nyelveink táncot jártak. Keze a ruhám cipzárját keresték, sikertelenül. Miután megunta a keresgélést, türelmetlenül tépte le rólam az anyagot, mire belemosolyogtam a csókba. A ruha a földre hullott, ő pedig végig nézett a testemen, szinte falta a látványt. Nadrágja dudorodni kezdett, mire elmosolyodtam. Közelebb hajoltam hozzá és elkezdtem kigombolni az ingét, kibújtattam belőle és az is a földön végezte a ruhám mellett. Újra a nyakamat kezdte csókolgatni, de most lefelé haladt a melleim felé. Az egyiket kezével, míg másikat szájával kezdte el kényeztetni, szememet lehunyva élveztem az érintéseit. Kezeim közben meztelen felsőtestén kalandoztak, majd lefelé kezdtem vezetni őket. Imádtam a kockás hasát és a V vonalát. Ahogy egyre közelebb értem a férfiasságához, egyre hangosabb morgások törtek fel a torkából. Mikor kezem már épp rácsúsztattam volna, hirtelen felpattant, nadrágja zsebéből egy óvszeres tasak került elő, amit a kanapéra dobot. Majd boxerével együtt tolta le a lábain miközben lerúgta a cipőit.
Hátradöntött a szűk kanapén, mikor belém hatolt egy halk nyögés hagyta el a számat. Még mielőtt igazán elkezdte volna arcát kezeim közé fogtam és mélyen a szemébe néztem.
- Valami baj van bébi? – kérdezte összehúzott szemöldökkel.
- Ugye nem fogsz még egyszer magamra hagyni? – hangom kicsit kétségbeesetten hangzott. De az is voltam. Nem akartam többször érezni a hiányát, érezni az ürességet és a magányt. Vele akartam lenni, tök mindegy milyen balhéba keveredünk. A lényeg, hogy együtt. Tenyerét arcomra simította és elmosolyodott. De most nem az őrült Joker mosolyával. Ezt a mosolyát csak én láthattam.
- Soha többé Mad! – újra megcsókolt, de most sokkal lágyabban, finomabban ízlelgette ajkaimat. Tudtam, hogy amit most mondott, komolyan gondolja. Egy ígéret volt, amit ezúttal muszáj lesz betartania. lPD