Let's Talk About Sex

1.11

" Én vajon a család tagja vagyok...?"

Egész éjjel gondolkodtam, míg Cameron édesen aludt. Nagyon szeretném megismerni az anyukáját, és Brandont. Mindig akartam egy kis öcsit, de mivel apuék 10 éves koromban elváltak, esélyem sem volt rá. Addig minden rendben is volt de azután... Anyám bekattant, apu pedig mindig üzleti úton volt.
*Emlékezés*
3 évesen...
- Anyuuuu! Nézd mit hozott a Mikulás!!! Egy póniii!- Vidáman rohantam anyuhoz, a plüss pónit szorongatva.
- Kicsikém nagyon aranyos!- Karjaival közelebb vont magához, majd puszit nyomott arcomra. Apu is oda jött hozzánk, és megölelt. Csak mi hárman. Apu. Anyu. És én...

7 évesen...
- Apu, hol van anyu?- Zokogtam. A szülinapomon nincs itt anyukám. Nem tudjuk hol van. És azt sem, hogy mit csinál.
- Gyere ide Picim. Anyu mindjárt itt van.- Sóhajtott egyet, majd megpuszilta arcomat...

10 évesen...
- Kapd be a faszom!- Ordította apu.- A lányodra nem gondolsz?!- Fortyogott a dühtől. Én a lépcső tetején hallgattam őket.
- Baszki szerinted akartam azt a kis fruskát?! Csak a nyakamon lóg egész életében!- Itt összetörtem. Hogy mondhat ilyet?! Az anyám...

14 évesen...
- Baszod ezt nem fogom felvenni!- Eldobtam a szinte semmit nem takaró ruhát, amit anyám rám akart erőszakolni egy pasijának.
- Ez nem a te döntésed basszad meg!- Vajon miért utálom anyámat?! 10 éves korom óta ilyen ribit kell játszanom a pasijainak. Mintha azt akarná, hogy megdugjanak...

Kb. ennyi a történetem. Vidám nem? Egy szerető anyából ez lett. Egy pénzéhes ribanc. Soha nem voltak anyagi gondjaink, ergó kurvára nem értem, hogy anyámnak minek kellettek azok a faszkalapok?! Aztán jött Camerom. 1 hét telt el, de mégis mintha évtizedek lennének. Ez a srác annyit változtatott az életemen, mint még senki soha. És képes szeretni. Ezt becsülöm benne a legjobban. Mire észbe kaptam, hajnali 4 óra lett. Nem akartam már aludni, így arra a döntésre jutottam, hogy zenét fogok hallgatni. Természetesen fülhallgatóval. Leszedtem a töltőről telefonom, és az éjjeli szekrényből kivettem fülesem. Bedugtam a fülembe a kis készüléket, a KEDVENCEK albumba léptem a zenéim közt. Elsőnek Charlie Puth - We don't talk anymore c. száma indult el. Dúdoltam magamban, de a refrént már halkan énekeltem.

We don't talk anymore, We don't talk anymore
We don't talk anymore, like we used to do.

Imádom ezt a számot, azonban most, valahogy belealudtam. Nem tudom hogyan, de elaludtam, ami rám nem jellemző.
*Reggel*
Egyátalán nem fáradtan keltem. Hiába csak 2 órát aludtam, teljes mértékben kipihentnek éreztem magam. És basszus most jövök rá- én az ész -, hogy mindjárt szeptember 1! Ne megint rohadhatok heti 5 napot bent egy szunykos padban, és az osztály kirándulásokról ne is beszéljünk. Utálom őket. Minden srác ilyenkor akarja becserkészni a szüzikéket, mint amilyen én is vagyok. Tehát, nincs miért szeretnem. Jó de talán volt... Egy végzős srác Shawn, akiért egyszerűen oda vagyok. Vagyis voltam, értitek na. De mivel itt van Cam, azért azt is elfelejthetem. De vissza térve Shawnra. Imádom. Vagyis imádtam. Kb. egy fejjel magasabb mint én, barna a szeme és a haja. És wáh. Na de mindegy, nem ez a lényeg, hanem a találkozó. Egyátalán nem akartam feltűnően öltözni, inkább csak arra gondoltam, hogy mi lenne a legnormálisabb, és egyátalán nem hülye picsás. Gyorsan lezuhanyoztam, vagyis csak akartam. Mikor éppen el akartam zárni a vizet, hirtelen két kar fonódott a derekam köré, majd a falnak nyomott. Amint a hideg csempe bőrömhöz ért, egy kicsit megugrottam, mire megéreztem "támadóm" egyre keményebb férfiasságát. Akaratom ellenére és muszáj volt nyögnöm egyet.
- Ez az Babygirl.- Kezét mellkasomtól csúsztatta lefelé vízes bőrömön, de az alhasamnál megállt. Ellökte magát a faltól. Na jó. Ezt sem értem. Most mit akart tőlem? Inkább hagytam az egészet, és kiszálltam a zuhanyból. Gyorsan megszárítkoztam, és egy szolid sminket magamra kentem. Igazából nem akartam sminkelni,de végül is tök mindegy. Kisétáltam Cam szobájába, ahol ő még nagyban a telefonját nyomogatta agyában. A kis szekrény részemhez sétáltam, ahol a cuccaim helyezkedtek el. Kivettem egy fehér pólót, egy fekete nadrágot, az új Adidas Superstarom, és a fekete bőrdzsekimet. Fehérneműnek egy fekete együttést választottam. Én már készen voltam, mikor Cam kb. még sehol sem tartott.
- Cam. Nem akarsz felöltözni?- Egy boxerben feküdt az ágyon. Gondoltam csak nem akar így jönni.
- Jó Babygirl. Addig csinálsz egy caffee latte-t?- Fáradtan kikászálódott az ágyból, és a fürdőbe cammogott. Érdekes... Amikor engem kellett a falhoz szorítani, akkor nem volt ilyen fáradt. Gyorsan lerohantam a konyhába, és megcsináltam magunknak a kávét. Leültem az asztalhoz, mikor Mr.Dallas jött le a lépcsőn.
- Jó reggelt Mr.Dallas.- Köszöntem, miközben belekortyoltam kávémba.- Ön is kér egyet?- Fejemmel a kávé felé bögtem.
- Köszönöm Meagan, de most nem kívánom nagyon.- Mostanában olyan furcsa nekem Mr.Dallas... Néha úgy érzem, mintha stírölne. Lehet hogy én vagyok hülye, de néha tényleg olyan mintha nézné a fenekem.
- Köszi a kávét Szívem.- Hirtelen fordultam a hang irányába, mert annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem azt, hogy Cam leült mellém.
*Cameron szemszöge*
Jaj istenem. Ma találkozik anyával és Brandonnal. Mi tagadás, kicsit félek. Anyu soha nem szerette a barátnőimet. Vagy azért mert plázapicsák, vagy azért mert stréberek. Tehát mindig volt valami ami miatt utálta őket. De Meagan más. Ő nem is stréber, és nem is plázapicsa. Őt nem is tudnám hova sorolni. Csak azt tudom mondani, hogy tökéletes. Imádom Meget, és nem akarom elveszteni soha...

Hello mindenki!
Itt lenne az új rész, remélem tetszik! És wow! Túl léptük a 4k megtekintést😱!!!! NAGYON KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKI OLVASSA!
xN