The Joker

Arkham Asylum

Zajvan. Zaaaajvaaan. Mi ez a szörnyû szörnyû zaj? Hol vagyok? Mi tortént? Nemtudom kinyitni a szemem. Hé ez vicces! Na probaljuk meg kinyitni aah nah gyerûûnk!
Elkapták. Jokert elkapták. Ez is megtörtént, vajon mi lesz a sorsa?

Jokert egy cellába dugták,megpróbálnak rajta segíteni,meggyógyítani. Ez nem egy átlagos börtön. Ez itt az Arkhami Elmegyógyintézet ahol nem csak őt de sok más embert próbálnak meggyógyítani vagy segíteni rajta. A cella ahová Jokert vitték egy nagyon elkülönített helyiség a többitől. Golyóalló üveggel védett es dupla őrség őrzi.
-Megtisztelő-nevette el magát a bohóc
-Csak azért,hogy ne tudjak elmenni egy laza sétálgatásra az estében ennyi pajtit kapok? Még a többi elmebajos sem tud zavarni engem..Megtisztelő ez a kényelem-mondta nyájas hangon közben vegig vigyorgott és az őrséget pásztázta.

-Egy laza sétára?-szólt az egyik ápoló aki épp odalépett a cella elé,hogy jobban szemügyre vehesse a bohòcot.

-Jò talán pár embert megölnék itt Gothamben,de ki neeem?-nevetett.
-Jöhetnek velem a cuki fegyveres emberei is egyafene megengedem,igy sem jo az ajánlat?
-Az kéne még-sóhajtott az ápoló.
-Még legyilkolná az összes őrt.
-Gondolja?
-Képes rá..
-Megtisztelő,hogy ilyen nagyra tart drágám,öhm,hogy is hívják? Vagy csak simán apolónő?-kacagott.

-Ashley Dower a nevem. De ne aggodjon nem én fogom magát kezelni. Maga a legjobb pszchiológusunkat fogja kapni. Nem bízzuk a véletlenre.
-Pszchiologust?? Minek nekem az? Jaaa mert őrült vagyok,uhm így már végülis érthető.. vagyis ezt csak az irigyek mondják mert nekik nincs ilyen kivételes tehetségük a..
-Gyilkoláshoz?-vágott a szavába az ápoló.
A bohóc ránézett és elmosolyodott.
-Én még azért soroltam volna-kacagott fel-de érti a lényeget.

Nyìlik egy ajtó és bejön rajta egy 50 év körüli férfi,fehér köpenyben, meglehetősen rövid haj fedi a fejét,némi borostáv is büszkélkedhet.

-Tudja Ashley,nagyon sajnálom,hogy köztünk van ez a csúnya csúnya üveg..nos szívesebben megismerném kicsit közelebbről ha érti-nevetett a bohóc.

-Nem hinném hogy arra sor kerülne-szólt közbe a fehér köpenyes férfi aki az imént sétált be az elkülönített részben ahol Joker cellája volt.
Joker és az ápolónő most vették észre a férfit.
-Nocsak kapok egy újabb játszótársat?-nézett kissé undorodva a férfira.
-Ashley kérem fáradjon ki és kérnék 4 darab fegyveres őrt és egy állitott ágyat amivel átcipelhetjük Jokert a pszchiologiára.
-Ezt az idegesítő fazont kapom mint legjobb orvos? Én magának jobban örültem volna cicám-kacsintott Joker az ápolónőre.

Nagynehezen betuszkólták a bohócot az állított ágyba az őrök és lesszíjazták aminek nagyon nem örült tekintve hogy mikor a fejét is leszíjazták leköpte az őrt.
Kivitték a cellából és a lifthez igyekeztek. Minden őrnél kéznél volt a fegyverek bármi történjék. Felmentek a lifttel egy emeletet és egy hosszú folyosó tárult eléjük aminek a végében egy nagy fémajtó volt.
A pszchilogus előre sietett hogy kinyissa az ajtót. Az őrők elkezdték gurítani a fekvő ágyat amiben Joker volt. A folyosó két oldala tele volt dupla rácsos cellákkal mindben egy egy beteg volt. Míg végig mentek a folyosón ordibáltak rázták a rácsot kiabálták az őröknek,hogy meg ölik őket. Joker pedig provokálta őket.
Végül bementek a fémajtón és egy teljesen üres szobába érkeztek a közepén egy fém asztalhoz amihez volt két szék egymással szemben.
Jokert megbilincselték előre tartott kézzel és leültették az egyik székre.
A fehér köpenyes férfi kiküldte az ajtó elé az őröket és leült Jokerrel szemben.

-Martin Fray a nevem és azért vagyok itt,hogy..
-Bla bla bla senkit nem érdekel minek van és..hát föleg engem nem-vágott a szavába Dr.Fraynek.
-Kérem had kezdjem el a terápiáját.
-Óh nekem erre nincs időm se szükségem de tudja mire van?-hajolt kozelebb Joker a dontorhoz
-Kérem ne,üljön vissza.
De Joker közelebb és közelebb hajolt.
A Doktor nyelt eggyet.
-Megölni magát.-mondta rendkívül nyájasan. Az üres szobaban Joker suttogása akár egy orditás volt.
Joker egy pillanat alatt leszedte magárol a bilincset megragadta Dr.Fray nyakát. Az õrõk azonnal berontottak kettem hátuk maradtak és fegyverüket a bohòcra szegezték a másik kettõ odaszaladt szét vàlasztani õket ami sikerült is csak,hogy a Doktor már holtan esett a földre.
Visszatoloncolták Jokert a cellájába az egész szinten csak az õ nevetését lehetett hallani.

Két nappal késöbb

Jokerre már a cellájában kényszerzubbonyt raktak és szájkosarat rögzítettek rá.
-Megyünk egy kicsit kirándulni mit szolsz hozzá bohócpofa?-kérdezte tőle az egyik őr.
Joker a szájkosara miatt képtelen volt válaszolni igy feltuszkolták a gurulós àgyára ahol még le is szíjazták hiába van rajta kényszerzubbony biztos ami biztos. Ugyanabba a szobába kísérték ahol Dr.Frayt megölte. Ezuttal egyedül ült a szobában. A szájkosarát levették a kényszerzubbony rajta maradt. Egy hölgyet pillantott meg a fém ajtó kis ablakán. Vékonynak tünt,szemüveges volt és hosszú szőke haja. Idegen volt a hölgy Joker számára. Az ajtó zára pattant eggyet bejött rajta a hölgy becsukta az ajtót és leült a bohóc elé.
Joker meg sem szólalt rezzenéstelwn arcca figyelte a nő minden mozdulatát. Papírokat hozott be magával meg egy tollat.
-Hogy érzi magát?-kérdezte a hölgy mosolygós arccal.
Joker nem válaszolt azonnal,várt.
-Mostmár jobban-suttogta még
A Doktor a lapokat nézegette és mikor a bohóc végre megszólalt felkapta a tekintetét.
-Remek. Én Dr. Harleen Frances Quinzel vagyok. Miután sajnálatos módon persze ugyhiszem merő véletlenből Dr.Frayt megölte én kerültem a helyére.
Joker teljesen kihúzta magát.
-Nem fél?
-Úgyhiszem nincs mitől féljek-mosolygott rezdületlen arccal a Doktornő.

Egy órával késöbb

Elbeszélgettek de Joker semmire sem volt hajandó mesélni. Végül az egy és fél órás terápiának véget ért.
Jokert elszállíttottak cellájába visszakapta a szájkosarát és visszazárták.
Napról napra újabb és újabb terápiákat tartottak de Joker semmiről nem volt hajlandó beszélni.
Illetve egyszer nem akart róla beszélni aztán csak szimplán azt mondta nem emlékszik már.
Bárhogyis a bohócról továbbra sem lehet tudni semmit. A Doktornő azt mondja Joker napról napra jobb eredményeket mutat ugyhiszi meg fog gyógyúlni. Harleen minden este úgy feküdt le aludni,hogy ahogyan már ő hívta Mr.J-gondolt.
Valóban meg fog gyógyúlni? Miért nem tudok másra gondolni? Miért van hiányérzetem ha nem láthatom? Miért tud elbűvölni ez az eszelős gyilkos? Miért van rám ilyen hatással?
Ezek a gondolatok keringtek a fejében minden este. Eljött a 39. terápia. Joker immáron 2 hónapja ült az intézetben.

Szokásosan leültek egymással szemben. Joker mosolygott a lány láttán. Dr.Quinzel nemtudott másra figyelni csakis Mr.J-re.
-Nézze hoztam magának egy kis plüsakutyát-mutatott fel egy tényleg apró plüssállatot közben mosolyogva csillogó szemekkel nézte a bohócot.
-Milyen aranyos-mondta nyugodtam és tisztán Joker. Mintha egy más,ártatlan ember volna.
Egyszer csak kattan a zár az ajtón. Belép egy öltönyös magas kopasz férfi,egy kis aktatàskàval a kezében.
-Jònapot Dr.Quinzel-dobta le a tàskát az asztalra ügyet sem vetve a màsik személyre.
-Lex Luthor vagyok és elhoztam amit egy hònapja kértek-azzal elõvett a tàskàból egy injekciòt tele sàrgás zöld folyadékkal. Berontott két õr lefixálták Joker fejét aki végig csak a doktornõ szemébe bámult.
-Ez majd elõsegìti,hogy igazat mondjon és emlékezzen élete minden percére-mondta Lex.
-Ìgy mindent megtudunk amit szerettünk volna.
Joker ügyet sem vetett arra amit Lex mondott,végig a Doktornõt nézte.
Azzal Luthor belevàgta az injekciòt Joker nyakába és belenyomta a folyadékot. A bohòc felkiáltott hatalmas fájdalmában majd egy régi ismerõs nyájas kacajt hallatott és elájult.
-10 perc múlva eszméleténél lesz,készìtsen papìrt tollat Dr.Quinzel,dalolni fog mint a kismadár.

Hát ennyi lenne ez a rész a következõben megkezdõdik Joker eddigi életének minden momentuma ha kiváncsiak vagytok miböl lett a cserebogár kövessétek az irományt nem igérem,hogy holnapra feltõltöm de igyekszem a héten minnél hamarabb feltölteni:) Addig is szèp napot nektek:)