A Golden's life x l.h. HUN

x17x Union 2/2

Magamra erőszakoltam egy mosolyt és szívéjesen nagyobbra tártam az ajtót. A szőke fiú háta mögött voltak a szülei akik megszeppenten néztek ránk.

-Fáradjanak be.

-Luke nem is montad hogy ismeritek egymást.-az apja megfogta a hátát. Őszintén szinte magasabb volt mint az apja.

-Én sem.- kis köcsög ezt még megkapja.

Ketten befáradtak és a szülők üdvözölték egymást kezet rászakadt mindent amit találkozokor szoktak. Én pedig Lukeal Evával a kanapén elfoglaltuk magunkat.

-Szép a lakásátol.-megszólalt Luke. Nem az a bajom hogy itt van de legalább nem bunkózna és nem úgy viselkedne hogy nem ismer.

-Jah.- elővettem a telefonomat és Lukenak kezdtem el írni.

EmPrincess👑:"Nem mintha nem jártál volna itt😡"

LukePingv🐧:"Szüleim nem tetszene ha eggyütlennénk."

EmPrincess👑:"Miért?"

-Majd elmondom.- rám nézett. Mi folyik itt baszki?

-Helló fiatalok.-Kevin a fejünk föllöt termedt és kezet rázott Lukeal.

-Mivan Kev kiengedtek a nyugdíjasnak házából?- mondta a szőke, evvel felálltak és bementek a konyhába miközben mindenki az étkezőben volt.

Mi pedig Evával a nappaliban pihentünk. Vagy is ő inkább a falat nézte és gondolkozott.

-Em én tényleg sajnálom.

-Nincs amit sajnálj. Nem a te híbád majd holnap megoldjuk.

-Nem lehet ezt megoldani.

-Miről beszélsz?

-El kell mondanom neked valamit.

-Mondhatod.-szegény lány csak a földet nézte és azt hittem hogy már megint elkezd pityeregni.

-Megjöttünk.-bejöttek a fiúk és mindketten egyből felpattantunk ne látszódjon hogy mi történik.-Hoztunk egy kis "italt" mindenkinek.-mondta Kevin széles mosollyal.

-Cola?-Felhúztam a szemöldököm majd a háta mögül előhúzta a fekete űditöt.

-Te már ismersz.

-Igen mert anyáék direkt lakatolták le a piát.

-Ilyen az élet. - mondta Kev majd bepattant én és Eva közé. Luke leült mellém.

-Mikor lesz kitéve a kaja?- kérdeztem a fiúktól akikkel egy témát kerestem hogy beszéljünk.

-Anya azt mondta hogy még 5 perc még beszélnek.

-Em elmondhatom azt a valamit?

-Igen menjünk a szóbámba.-felálltak és felmentünk a szóbámban.- Na mondjad mi a baj.

-Inkább hogy ki.- a lány csak a földet bámulta. Ma reggel a fürdőszobámban terhességi tesztet.

-Mi van?- otálltam előtte össze zavarodott arccal pedig pontosan tudtam mit akar.

-Pozitív lett.-a lány nem tudta a vissza tartani magát és elkezdett sírni. Én csak mellé ültem és a hátát kezdtem el símogatni és adtam neki egy ölelelést.

-Minden rendben lesz Eva. Minden. Rendben.

###

-Édesem ide tudnád adni a szószt?-az asztalnál ülünk és éppen most foggyasztjuk el az ételt.

-Természetesen drága.- Luke anyukája odaadta nekem a szószt. Mindenki csendben fogyasztotta az ételt...

Jó lenne a szülők olyan részegek voltak már hogy én kellet kihozzam az ételét mert anyám elesett volna. Mi tinik pedig halkan fogyasztottuk az ételt. Egyszer csak elkezdtek csengetni. Felálltam és mentem kinyitni az ajtót.

Mielőtt kinyitottam kinéztem a kukucskálon és egy mérges szempárral találtam magam szemben. Egy idősebb férfi volt. Kinyitottam.

-Jó nap...

-Itt van Eva?-egyből bele vágott a szavamba. Nemet akartam mondani de késő volt már. Eva a hátam mögött volt.

A férfi erősen megragadta a karját és erősen megszóritotta. Eva még fel is sikitott a fájdalomtól. A hangra mindenki az előtérbe fáradt. A férfi előhúzott a szebéböl egy terheségi tesztet.

-Ez mivel magyarázod meg kis lányom?- Eva arcába nyomta. Mindenki csak halkan nézte ahogy a lány elkezdi sírni magát nem mondva semmit. Az apja felpofozta a lányt mire anyám megszólalt.

-Mit képzel maga hogy így felpofozza szegény lányt.-anyám az elöbrébb állt.

-Szerintem maga sem lenne oly boldog ha a lánya terhes lenne.

-Akkor sem így kéne bánni egy terhes nővel.-Luke apja is kiállt.

-Ő nem egy nő. Eva még csak egy 16 éves kislány aki nem bírta ki hogy a seggén maradjon.

-Apa nem tudsz semmit.-Eva megszólalt. Az apja eleresztette, egyből hozám dőlt és a vállamon sírrta ki magát.

-Nem tudok semmit. Terhes vagy és még tudomásom szerint párod sincs.

-Igen apa mert nem tehetek arról hogy megerőszakoltak.

Eva olyan hangosan kiáltott hogy az egész utca hallodta. A szobában mindenki Eva t bámulta. A lány már nem a vállamon sírt hanem a lábán állt. Sír csend volt. Az apa megmozdult az indulattól és a lányt felpofozta olyan erősen, hogy hátra esett. Próbáltam utána nyúlni de késő volt a koponyája olyan erősebb koppant a padlón hogy elájult és eszméletlenül feküdt a földön.