x14x Not a master of the fake smile

108 11 0
                                    

Hali Bocsi de hamar el akarom mondani neveted hogy ezentúl Éabha át nevezem csak simán Eva-nap mivel így könnyen nekem mint hogy az ír változatát használnám.
Köszi a figyelmet!🙌🏻

Bementem az osztálytermben és a személyre vártam akit kihallgatni készültem. Elővettem a könyveimet franciára és ölbe tett kézzel néztem a táblát.

Kábé 5 perc múlva Eva besétált az ajtón beesett szemekkel és mellém leült. Nem szólt semmit csak ledobta a táskát és elővette a cuccait.

-Van valami baj?-hozzá fordultam és az arcát kerestem mivel lenézett és a haja befedte teljesen a pofáját.

-Nem.

-Akkor nem akarsz átjönni ma délután?

-Nem tudok bocsi.- hidegen beszélt velem.

-Ahm és miért?

-Mert korrepetálását kell mennem Mr.Styles-hoz.

-Te neked mióta kell korreptálás?-végülis elfelejtettem hogy nehézségei vannak a nyelvekkel.

-Franciával mindig és bajom volt.-jah de tudom hogy ott nem csak tanítanak.

-És azután.

-Igen az jó lenne van valami amit el kell mondanom neked.

A tanár bejött és Eva felvett egy mosolyt amin még a vak is látná hogy mű.

A tanár szinte egész óra alatt Evat figyelte tehát esélye sem volt egy percre megnyugodni szegénynek. Mikor vége lett az órának Eva már megint depressziós pózba esett nem mintha azelőtt nem úgy tűnt volna de akkor legalább pszihónak nézzet ki ami én szerintem egy picit jobb. Ki mondta hogy én nem vagyok psziho.

A nap gyorsan eltelt. Én 10 perccel később mentem el mert még éppen befejeztem az angol essaymet. Mielőtt elhúztam volna a francba az utamat a fürdőbe vettem. A folyósok üresek voltak és bementem az ajtón. Nem tudom miért de úgyéreztem követnek.

Mikor bementem ledobtam a táskámat a földre és a tükörbe néztem majd a csapból megereszetettem a vízet odamentem az ajtóhoz ami ki is nyílt abban a pillanatban és én őszintén megijedtem a kékszemű szőszi sráctól.

-Már összekevered a WC-ket is Hemmings?

-Nem csak éppenséggel követeltek téged.- neki támaszkodtam a falnak és meg forgattam a szemem.-Mivel tegnap csak úgy kisuhantál ott hagytál valamit.

Rám dőlt és a kezét a fejem mellé tette.

-Igen és mit?

-Talán ezt.-majd megcsókolt. Amit nem bántam most és én is vissza csokoltam a karomat körbe fontam a nyakánál és a bele markoltam a halyába.

Ezt tovább folytattuk majd kifáradtunk a mellékhelyiségböl 5 perc külöbséggel a mikor kifáradtam a suliból az ajtó mellet Aleisha ült és szomorúan nézett a semmibe.

A Golden's life x l.h. HUNDonde viven las historias. Descúbrelo ahora