My Life In Poems

Pillanatok

Pillanatok,
Mikor érzem hogy élek,
Mikor a szívem dobbanásai,
A fák,
A szél suttogása
Csodákról mesélnek,
Mikor nem számít a majd,
Csak a most van,
Nem állok kétségbeesve,
Vagy kiszolgáltatottan,
Minden porcikámban
Csak a perc
Tiszta öröme száguld.

Behunyt szememen
Áthatol a szűrt fény,
Ha van zaj
Sem hallom,
Mert én vagyok
Csak én,
Érzem a pulzáló életet
A vért,
Melyet sebesen
Szállítanak az erek
Működtetik,
Egybentartják
A gépezetet.

S ha majd egyszer
Eljön a vége,
Ha majd egyszer
Nem dübörög,
Nem szalad,
Nem lüktet a vérem
Ha majd már nem érzem,
Nem érzem,
Hogy élek,
Akkor is azt akarom,
Hogy csodákat
Meséljenek a fák,
Hogy lüktető pulzusom
Csendesen alakuljon át
Belehajolva
Valami újba.

És azt akarom,
Hogy legyen,
Aki hallgat még a szóra,
Hogy ha nem
Figyeled, nem ketyeg
Annyira az az óra,
Hogy érezd hogy élsz,
Valóban, teljesen,
Hogy az életed
Ilyen pillanatok
Sorozata legyen.