My Life In Poems

Nosztalgia

Egy napra újra gyermeknek lenni,
Fák ágáról levelet szedni,
Sárba mászni, hintázni,
Gondtalanul kacarászni,

Ugyanúgy, mint akkor régen,
Mikor kalandot láttunk erdőmélyben,
Nem léteztek sötét árnyak,
Hátunkra képzeletből nőttek szárnyak,

És szálltunk, mindegy volt merre,
Lebegtünk egymásra nevetve,
Barátunk volt fűszál, bogár,
Játszótér az egész világ,

Nem voltak még hazugságok,
Csalfa szeretők, kétszínű barátok,
Nem gondoltunk arra, hogy felnövünk,
Hogy egyszer majd komolyak leszünk,

S talán elég tíz év, és azt fogjuk kívánni,
De jó lenne egy napra újra gyermeknek lenni.