Addiction

4. Fejezet - Anabell

Remegve álltam és néztem távolodó alakját. Ezt el sem hiszem! Mit vált ki belőlem ez a kis hímringyó? Leraktam a pizzát az étkezőpultra, és tanácstalanul bámultam a blokkra. Mihez kezdjek vele? Ha kidobom a kukába, Carter észreveheti rajta a telefonszámot. Ha széttépem és úgy dobom ki, akkor azért feltűnő. Mégis mi okból tépném szét? Végül egy gombócba gyűrtem és igyekeztem a szemét szélén beejteni egy kis árokba, ahol nincs szem előtt.
Paranoia... Jézusom! Még mindig nedves voltam. Végignyaltam a kiszáradt ajkaimon, és elindultam Carter hangja felé. A nappali közepén ácsorgott, éppen befejezte a telefonálást. Eléálltam és végigmustráltam. Őrülten jóképű pasi. Mit csináljak vele? Féloldalasan rám mosolyogott, és ez feltette az i-re a pontot.
Hátralöktem a kanapéra, ahol legutóbb Dominikkal – láttam a névtábláját, már nem csak ő tudja a nevem – dugtunk. Ahol megdugott engem. Ez a gondolat izgató volt. Ha nem takarítom le szex után a bőrt, akkor most közvetetten érintkezhetnék vele.
Carter döbbentében nevetgélt, miközben rámásztam és megcsókoltam. Magára húzott válaszul. Nem volt kedvem az előjátékhoz, nem akartam mást, csak hogy megint megdugjanak. Háromszorosan.
Az a kis faszcibáló! Értettem a célzását. Ki akartam űzetni őt a fejemből Carterrel. Bosszúból. Térdre emelkedtem, amíg kikapcsoltam a sliccét és elővettem a farkát. Hússal izgattam a húst, merevedésig stimuláltam a fenekemmel. Érezhette, hogy nem viselek bugyit. Hihetetlen, hogy mekkora ribancként viselkedtem, az előbb még egy másik férfi keze érintett meg ,,ott".
Carter, amikor elkezd bemelegedni, jobbára bevadul. Erősebben szorítja a fenekem, és nemsokára türelmetlen lesz. Csúszkáltam még egy kicsit, szerettem kivárni azt a pillanatot, amikor elveszíti a híres türelmét. Végre megelégelte, hogy húzom, egyszerűen leállított és belém nyomult. Teljesen ráereszkedtem, és fel-le mozgással a csúcsig hajtottam magunkat. A probléma csak az volt, hogy közben végig Dominikra gondoltam. Rettegtem tőle, hogy nem fogom tudni kiverni a fejemből.
Az aktus után Carter nyomott néhány csókot az arcomra, közölte, hogy imád, aztán eltűnt. A pizzával és szalvétával tért vissza, letette a dohányzóasztalra, és ettől újra az a fasz járt a fejemben. Vajon beleköpött? Vagy ráélvezett? Megnyaltam a szám szélét a gondolatra.
Carter tányért és evőeszközöket is hozott, de ma kedvem lett kicsit állatiaskodni.
Össze akartam mocskolni magam.
– Ne! – állítottam meg, amikor felém nyújtotta a tányért egy szelettel. Levettem róla a pizzát és egy mámorító falatot haraptam belőle.
Ritkán ettünk ilyet, akkor is maximum egy szeletet szoktam vállalni, ami után kétszáz felüléssel és száz guggolással próbáltam kiengesztelni a testem. Carter mosolyogva követte a példám. Vacsora után kifutottam a hűtőhöz a konyhába, és kivettem egy üveg pezsgőt.
– Mire iszunk? – kérdezte, amikor átnyújtottam neki a poharat.
– Ránk!
– Rendben, kedvesem. Ránk!
Koccintottunk. Kicsit később, amikor kezdtük érezni az alkoholt, előhalásztam Abel jointját. Carter ezen is nevetett, hagyta magát bűnbe csalni. Szerettem, hogy mindig engedett nekem. Nem volt ő sem állandóan jófiú, szívtunk már együtt a kapcsolatunk kezdetén is. Akkoriban még csak tervezte a vállalkozását.
Kimentünk a balkonra, Carter kezében a pezsgő, az enyémben a joint. Leültünk a sötét rattan kanapéra, majd az élvezetek közben beszélgettünk és néztük az elénk táruló csodálatos városképet.
– Szerinted, mit kapnék most anyámtól, ha ezt látná?
– Egy gigantikus pofont. – Carter anyja szigorú teremtés.
– Azt, valóban – nevette el magát. – Gyere velem Los Angelesbe! – tört ki belőle a szombati veszekedésünk fő témája, és ezzel lehervadt a mosoly az arcomról. Francba!
– Kérlek, Carter!
– Tudom, hogy nem akarod Seattle-ben hagyni Abelt, de mondtam már, hogy velünk jöhet! – nézett rám kisfiúsan reménykedve. Abel pont ilyen arcot vágott, amikor kiskorában a kezembe kapaszkodott a G. I. Joe polc előtt. Mindig megszereztem neki, amit akart.
– Abel nem kedvel – közöltem, amit már amúgy is tudott.
– Nem értem, hogy miért. Gondodat viselem. Szeretlek, sose bántanálak, és vele is biztos jól kijönnénk, ha adna nekem egy lehetőséget.
– Tudom, semmi oka rá. Én is szeretlek – simogattam meg az arcát. – De akkor sem mehetek. Vigyáznom kell rá.
– Csakhogy az én párom vagy!
– Azt hiszed, nem tudom? Miért nehezíted meg?
– Picsába! – túrt a hajába, és felpattant ültéből. Éppen reagálni akartam, amikor megint megcsörrent a telefonja. Gyűlöltem, amikor csörgött. Gyűlöltem a csengőhangját is. Utáltam, hogy egyszer sem tudtam vele megbeszélni semmit, mert valaki mindig kereste. Meg kellene értenie, hogy nem mehetek vele!
Fogadta a hívást. Most is, mint mindig. Az a rohadt cég! Visszament a hálószobába, behúzta maga után a tolóajtót. Hallottam, ahogy fel-alá járkál a háttérben, és éreztem a feszültséget kiáramlani a falakból.
A beszélgetés végeztével félrerántotta az ajtót, és visszaült korábbi helyére, mintha mi sem történt volna.
– Menned kell – állapítottam meg, és ittam egy korty pezsgőt.
–Majd reggel. Jonathan elszart valamit az egyik utómunkával. Lehet, hogy elölről kell kezdenünk egy projektet, amit két hónapig csináltunk. Kitépem a beleit, ha nem tudom helyrehozni.
– Megértem. – A kivilágított városrészt néztem, és azon gondolkodtam, hogy Dominik estéje hogyan telhet. Úgy sejtettem, elereszti magát és megfektet valakit.
A hímringyó! Benedvesedtem az elképzeléstől, hogy akár én is lehetnék az a valaki.
–Ne haragudj! Kurvára nem így terveztem. Megint megígértem, hogy maradok, és ismét átbasztalak. – Szerettem, amikor félretette a gazdag, jól nevelt imázst, és előjött belőle az, akibe belezúgtam.
– Hozzászoktam már – legyintettem.
Újra megcsörrent a telefonja. Egy húzásra kiittam a poharamból a pezsgőt, majd gondolkodás nélkül kikaptam a kezéből az iPhone-t és elhajítottam valahová az utcára.
– Megőrültél?! Ezt mi a fenéért csináltad?
– Mert képtelenség beszélgetni veled, és már kurvára elegem van ebből! – kiabáltam.
Nahát, hová lett az eddigi nyugalmam? Nem szoktam jeleneteket rendezni, de most komolyan felidegesített a sok hívás.
A fürdőszobába menekültem. Hallottam, hogy Carter bevágja maga után a bejárati ajtót. Lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Később, amikor éjszaka felébredtem, már nekem háttal aludt az ágy túloldalán. Máskor hozzábújnék, de most az volt az érzésem, hogy egyikünk sem vágyik a másik érintésére.
Behunytam a szemem, és lenyúltam a bugyimba. Orgazmus után már könnyedén elnyomott az álom. Reggelre ismét egyedül maradtam, Carter elutazott. Ha akkora krízis adódott, akkor szerintem, legalább egy hétig távol lesz. Egy rövid üzenetet azért hagyott a konyhapulton:
„Elmentem. Majd hívlak. Ha lesz miről... Csók!" Semmi szeretlek, vagy sajnálom, csak elmentem. Elhatároztam, hogy ma megint pizzát fogok rendelni.