The Argent | Stilinski (MAGYAR)

10. sír

STILES

Stiles hazafelé vezetett egy örökkévalóságnak tűnő nap után az iskolában, miközben folyamatosan ott kavargott a fejében a barnahajú lány, Stella, aki jól bánt a fegyverekkel, és azon gondolkodott, hogy vajon a lány miért hagyta ki az órákat. Persze tudta, hogy Stella utálta az iskolát, de valami azt súgta, más dolog állt a háttérben.

Megállt a kocsival a ház előtt, egy darabig nézte az épületet, mielőtt leállította volna a jármű motorját, és végre összegyűjtött annyi bátorságot, hogy odasétáljon az ajtóhoz, majd becsengessen.

- Stiles? – nyitott ajtót a lány, aki a legjobb barátjával járt együtt. – Mit csinálsz itt? – kérdezte összezavarodva.

- Allison! – kiáltotta Stiles kínosan, mert arra számított, hogy Stella fog ajtót nyitni, nem az unokatestvére. – Azon gondolkodtam, tudod, hogy Stella, tudod, itt van valahol? – kérdezte a fiú, miközben a tarkóját vakargatta, és bepillantott a házba.

Allisonnak vigyorognia kellett azon, hogy Stiles Stellát kereste.

- Öhmm, nem, nincs itt – mondta, és a mosolya eltűnt. – Még reggel elment, és azóta nem jött vissza – informálta a fiút, aki aggódni kezdett.

- Ugye nem gondolod, hogy... Jól van, ugye?

Allison mosolya visszatért.

- Persze, az a lány a legkeményebb, akit ismerek. Tud vigyázni magára – szólt, mire Stiles bólintott.

- Allison! Ki az? – kiabálta Chris Argent, majd megjelent az ajtóban. – Ó, helló, Stiles – köszönt, amikor meglátta a tinédzsert. – Minden rendben? – nézett ezúttal a lányára.

- Igen, Stiles csak Stella után érdeklődött. Tényleg, apa, nem tudod, hová ment?

Chris elgondolkodott egy darabig.

- Valószínűleg a temetőbe ment – mondta, mire Stiles a homlokát ráncolta.

- Miért? – kérdezte anélkül, hogy észrevette volna az Argentek közti pillanatot.

Allison sóhajtva fordult a fiúhoz.

- Nem mondta el neked? Mondjuk nem vagyok meglepve. De ezt nem az én dolgom elmondani – szólt, Stiles pedig folyamatosan bólogatott.

- Oké. Akkor szia, találkozunk a suliban, Allison – köszönt el, és a kék jeepjéhez ment. – Elmegyünk Stelláért, Roscoe.

És elhajtott.

***

STELLA

A lány a sárban ült az utolsó sír előtt, amit aznap meglátogatott. Az egyik kezében egy töltényt szorongatott, nem egy átlagosat, hanem egy farkasölőt. Vizsgálgatta egy darabig, majd csókot lehelt a hideg és kicsi, de annál nagyobb erővel rendelkező lőszer tetejére.

Felállt, és a szürke kő tetejére helyezte az aprócska tárgyat, majd végighúzta az ujjait a rávésett néven.

- Kate Argent? Eljöttél meglátogatni Kate-et?

Egy hang állította meg a mozdulatait, és anélkül, hogy felé fordult volna, hátralépett egyet, és letörölt egy könnycseppet, melyet észre sem vett korábban. Végül Stella a fiú irányába fordult, akihez az utóbbi időben igen közel került.