The Argent | Stilinski (MAGYAR)

14. egy

Egy töltény. Stellának mindössze ennyi maradt, ostobának és felelőtlennek tartotta magát, amiért hagyta, hogy ez megtörténjen, de azok után, ami Derekkel történt, a lány teljesen elfelejtette megtölteni a fegyverét. Egy tölténye volt arra, hogy megvédje magát és – ahogyan most hívja őket –, a barátait. Egy töltény, amivel megölhet valakit, önmagát is beleértve. Egy töltény és egy kés.

Néhányan talán azt gondolnák, hogy Stella egy meggondolatlan ember, másszóval egy üresfejű idióta. És amikor ezt mondom, nem a személyiségére célzok, hanem a szellemiségére, ami elég furcsán hangozhat, mivel Stella Argent volt az egyik legokosabb ember az osztályában. Az egyedüli probléma csupán az volt, hogy nem érdekelte az iskola, mégis kész enciklopédia volt a lány.

Azóta tudta, milyen helyre kerültek, hogy ideértek. Tudta, miről volt híres ez a hotel: az öngyilkosságokról. Azzal is tisztában volt, hogy ez azon helyek egyike, ahol a legtöbb vadász ölte meg magát, és valószínűleg a Darachnak köszönhetően kerültek ők is ide. A Darach abban reménykedik, hogy feláldozhat még három embert. Stella egyedül azt nem tudta, ki lesz az. Ki lesz a célpont ezúttal.

Abban azonban biztos volt, hogy megtenné a lehetetlent is, csakhogy biztonságban tudja a barátait, még ha ez azt is jelenti, hogy ki kell lőnie az agyát, vagy kést kell döfnie a szívébe. Kemény szavak, de igazak.

Boyd szobája felé indult el, akinek a viselkedése miatt igen csak sokat kellett aggódnia. Bekopogott az ajtón, de nem válaszolt senki, így megpróbálkozott még egyszer, változás azonban nem történt. Gyanúsnak érezte a helyzetet, szóval elővett egy egyszerű tárgyat, egy hajtűt, amit mindig magánál tart arra az esetre, ha be kell törnie valahova.

Lassú mozdulatokkal és a pisztolyával, amit a kezében tartott, Stella benyitott a szobába, benézett, és az ágy még mindig meg volt vetve, Boyd táskája pedig rajta nyugodott. A fürdőszoba ajtó résnyire ki volt nyílva, a csapból folyt a víz. Belépett, és igyekezett meghallani a vérfarkast, a tévé pedig eltűnt, mintha valaki kitépte volna a konnektorból.

- Mi a fa...

Stella hirtelen egy testet érzett a magáén, karmokkal próbálta valaki felnyesni a torkát, előkapta a kését, majd belevágta Boyd lábába. A fiú elengedte, Stella őt figyelte készen állva a támadásra, de eközben próbálta is elkerülni azt.

- Boyd. Hagyd abba, Boyd! – szólt a lány, de a vérfarkas nem hallgatott rá, az apró szobában nekirontott a lánynak, aki viszont alulról kikerülte őt.

- Az alacsonyság előnye – mormogta, majd felugrott az ágyra. – Boyd, ébredj fel! Nem vagy magadnál! – kiabálta, de nem használt, így nem tehetett mást, előrántotta a fegyverét. – Ezt igazán nem szeretném ellened használni, Boyd. Gyerünk már – mondta. – Ugh, nem is kedvellek túlzottan.

A fiú nyugodtabban nézte Stellát, aki összerándult belegondolva abba, milyen fura ez az egész, így lemászott az ágyról, pisztolyát pedig továbbra is Boydra szegezve.

- Együtt megoldjuk, oké, Boyd? – szólt, a fiú azonban továbbra is kieresztett karmokkal, vicsorító fogakkal és világító sárga szemekkel figyelte őt. – Nem akarjuk kékké változtatni azokat a szemeket, ugye? – utalt arra, mi lenne, ha a fiú megölné őt.

Elkezdte leereszteni a pisztolyát, apró lépéseket tett előrefelé, de aztán a semmiből előjőve Isaac fejbe vágta őt és nekiesett a falnak. Stella megfogta a fejét, hogy megszüntesse a szédülést.

- A kurva anyá... BOYD! – ordította, miután észrevette, hogy a fiú berohant a fürdőszobába. Próbálta összeszedni magát, tudta, mit akar tenni a vérfarkas, annyira egyértelmű volt. Meg akarta fullasztani magát.