If you |Jungkook| FÉLBEHAGYVA ÁTÍRÁS KÖZBEN

🍌o n e🍌

Halálos lassúsággal ültem fel az ágyban, hogy az öcsém szemébe nézhessek.

- Mivan? - kérdezem flegmán majd húztam fel a szemöldököm, hogy lássa mennyire nem érdekel. - Te most komolyan visszajöttél ezért te kis ördög tizenharmadik reinkarnációja?

- Ja! - kuncogott egyet az orra alatt majd felugrott és már rohant is ki az ajtón. Tudta, hogy elkapom. Aki megzavarja édes álmaimat az megbánja!

Utána eredtem villámgyorsan, majd leterítettem a kanapén és őrült csikizésbe kezdtem.

- Ih.ih.ih.ih..Iseul. - dadogta a bepisilés határán a sok nevetéstől. - Ha..Hagy...Hagyd abba.

- Nem nem Young-Nam! Aki felébreszt engem az megkeserüli. - mondtam majd mégjobban csikiztem.

Nami ( szökszi böcenév) nevetése töltötte be a házat. Végül elengedtem és mentem a dolgomra. Elvégeztem a reggeli rutinomat éa felvettem a kötelező sulis ruhát, ami inkább hasonlít egy pornós diáklány jelmezére mint egy olyan viseletre amit minden lánynak hordania kell egy állami iskolában. Igaz, ebbe a suliba sok gyökér, bajkeverő, retardált rosszfiú is jár, de bánja a fene, én úgyis azokra bukom.
( Fuck logic😂🔫 )

Lebattyogtam a konyhába ahol anyám várt a reggelivel, de mivel életkedvem sem volt a korai kelés miatt inkább kihagytam. Ígyis mindig úgy zabálok a suliban mint aki soha sem evett.

Felvettem a táskámat és kiindultam az ajtón.
Mivel nincs messze az gimnáziumnak nevezett börtön ezért, ezért én gyalogolok amíg az öcsém seggét beviszik kocsival.
Hát ugye, hogy ez így nem fair.?

Bebattyogtam az iskolakapun és máris rohant felém a legkedvesebb barátmőm Seo.

- Iseul, Iseul! Hallod, olyan helyes lesz az új fiú az osztályban. Hallod, wao. Egyszerűen wao. - hadarta el, úgy hogy nem vett levegőt.

- Először is Seo, lélegezz kérlek. - mosolyodtam el. - És ki az új fiú?

- A neve Jeon Jung Guk, vagyis Jungkook. Eszméletlen helyes, meg rosszfiú meg hahh.. Ott áll! - mutatott egy középtermetű fiúra talpig feketében, aki hát, tényleg helyes volt.

Elkezdődtek az órák és beültem a megszokott helyemre az ablak mellé, leghátra.
Álltalában senki nem ül mellém, de ez ma máshogy történt.

- Szia, ömm leülhetek? - kérdezte egy ismeretlen hang. Odakaptam a fejem és Jungkook mosolygós kis arcával találtam szembe magam.

- Ahham, persze. - feleltem dadogva, majd rámutattam az öres székre. - Amúgy Iseul vagyok. - eröltettem magamra egy félmosolyt.

- Jung Guk. - mosolyogott el ő is ismént. Istenem, azzal a mosolyjal embert ölhetne. - De szólíts csak Jungkooknak, vagy Kooknak, esetlen Kookinak ha úgy tetszik.

- Oké Kook. - jöttem zavarba az édes hangjától.