Természetfeletti szerelem (bef.)

7

-Bocs skacok, hogy félbeszakítom a csodálatos visszaemlékezéseteket.de ne sajátítsd ki magadnak ezt a szépséget Ash! - szólt közbe a barna hajú, barna szemű, cuki újzélandi srác.

-Ó igazad van! Hercegnő, ö itt a hírhedt nőcsábász... dobpergés... - itt Ash rám kacsintott - Calum Hood! A szöszi pedig... - kezdte volna, csak, hogy a "szöszi" közbevágott.

- Az egyedi, tökéletes, utánozhatatlan és fenomenális Lke Hemmings - hajolt meg.

-És még szerény is! - nevettem el magam.

-Hé, pici lány! A bátyádék keresnek. Mit mondjak? - Jött oda a nagybátyám telefonnal a kezében.

-Azt, hogy küldetésen vagyok.

-Ment el a nagybátyám szomorúan. Az az igazság, hogy Cameron tuti elment a tesómékhoz és most csak azért keresnek, hogy beszéljek vele, de nekem semmi kedvem ahhoz a majomhoz.

 A gondolataimbó Calum zökkentett ki. Nem elég, hogy zép a szeme, még a hasa is kockás... és azok a tetoválások! Ahh!

-Mi az szépségem, tetszik a látvány?

-Nem rossz, de ahhoz, hogy úgy nézz ki, mint a 2 Dolan még gyúrnod kell...

-Te ismered a Dolan ikreket?

-Ja, tényleg!Még be sem mutatkoztam. A nevem Sophia Dolan. - hát igen, a seregben a tesóim kész hírességek, ugyanis 9 éves korukban képesek voltak olyan rekordokat felálítani, hogy a mai napig senki sem tudta megdönteni... De majd én!

-WOW! Ez hihetetlen! És ők nem jönnek ide? - lelkesedett Calum.

-Remélem, hogy nem!

-Miért? Összevesztetek?

-Még nem...

-Ezt hogy érted?

-Hát... tudod van egy srác, Cameron - és elmeséltem neki mindent - és most biztos azt szeretnék, hogy kibéküljek vele - fejeztem be.

-Lehet, hogy meghallgathatnád Cameroni is. - szólt közbe Luke.

-Persze, hogy megint kamuzzon valamit?

-De mivan akkor, ha Luci csak rámászott? Te is tudod milyen. - jött oda Ash is.

-De engem nem érdekel!

-Legalább a tesóiddal beszélj. Biztos aggódnak érted.

-Jó, beszélek Ethannal. De csak vele! - adtam be a derekam, majd még hozzátettem - Cameronra egyenlőre nem vagyok kíváncsi.

-OK! - eggyezett bele egyszerre a 3 fiú.

 Vacsoráig többet már nem beszéltünk. Ők zenéltek én pedig gondolkodtam.

                         ..........................................................

 Vacsora után odajött a nagybátyám - Ethan az, kérlek beszélj vele nagyon aggódik.

-Ahgrrr, jó! - vettem átt a felém nyújtott telefont - Haló?

-Hugi! De jó, hogy hallak. Haza kell jönnöd! Cameron keresett téged, mondtam neki, hogy küldetésen vagy. Utánad akart menni, elütötte egy autó.

-Te jó ég! Nagy a baj? Hogy van?... Ugye... ugye túl éli?

-Ne gondolj mindjárt a legrosszabbra hugi! De am tényleg nincs jól. Kómában van, Szüksége van Rád Sophi!... és nekünk is. - tette hozzá lágyan.

-Jó, rendben! Holnap indulok, puszi! - tettem le a telefont. Basszus! Lehet, hogy tényleg fontos vagyok neki? Majdnem meghallt miattam!