Természetfeletti szerelem (bef.)

8

 Akaratlanul is könny gyűlt a szemembe.

-Mi a baj pici lány? - ölelt át Ash.

-Jaj Ash - kezdtem könnyek között mesélni - Camit elütötte egy autó és kómába esett! Miattam fog meghalni...

-Ssss. Nyugi hercegnő! Holnap elviszlek a kórházba, rendben? - próbált megnyugtatni.

-Rendben. - válaszoltam még mindig szipogva, majd Calumhoz fordultam - Calum, alhatok ma veled?

-Persze kicsi lány, gyere ide.

                       ........................................................................

 Végül nem sokat aludtam az éjjel, de szerencsére más nap nem látszott rajtam. Reggel amint felkeltem rohantam reggelizni és már indultunk is a kórházba.

 Amikor beléptem a kórterembe újra folyni kezdtek a könnyeim. Borzasztó volt látni, hogy ott fekszik egy ágyhoz kötözve magatehetetlenül. Hirtelen mindent megbocsátottam neki. Ahogy körbenéztem a szobában rájöttem, hogy nem csak a tesómék de a régi haverok is itt vannak.

-Jé! Ti kibékültetek?

-Hát, sokat dumáltunk és rájöttünk, hogy mind ugyanazt szeretjük. - mondta Jacob.

-Wow! Ti képesek voltatok kibékülni a nutelle miatt? - kérdeztem csodálkozva.

 Erre mind felnevettek - Nem, te buta! - mondta Jacob nevetve.

Hát? - kérdeztem értetlenül és kicsit sértődötten. Ezek komolyan rajtam nevetnek? :/

-Téged, te kis majom! - ölelt át Michael. Nagyon jól esett, hogy ezt mondták, de nem igazán tudtam velük foglalkozni. Leültem Cameron kórházi ágyára és elkezdtem hozzá beszélni. Az orvosok szerint annak ellenére, hogy kómában van hall minket. Eleinte szép nyugodtam beszéltem hozzá a közös emlékeinkről, de egy idő után - ahogy  eszembe jutott hányszor bántott meg - egyre dühösebb lettem. A végén már kiabáltam vele és lekevertem neki egy pofont. Mindenki lefagyva nézte, hogy mit tettem. Egyszer csak halk nyöszörgésle lettem figyelmes. És akkor megtörtént a csoda amire senki nem számított... Cami felkelt!!!

-Nahát! Hogy ezt hamarabb miért nem csinálta senki? - gondolkodott hangosan Aaron. Sajnos nem sokáig örülhettünk neki, mert megérkezett a doki és vele együtt Luci (?!) is.

-Ő meg mi a frászt keres itt? - kiáltottunk fel egyszerrem, majd mindenki dühösen fordult Cameron felé.

-Ne rám nézzetek. Én azt sem tudom miért vagyok itt. - tette fel védekezően kezeit.

-Kérem mindenki fáradjon ki a teremből, én majd mindenről tájékoztatom a beteget. - szólt a Dr. úr.

 A folyosón kérdőn fordultam Jacobhoz. - Te hívtad ide a húgod? És haigen, akkor miért?

-Jaj kicsi Sophi! - Válaszolt Luci a báttya helyett - Hát ennyire buta vagy?! A démonok megérzik a halál szagát. Ja és csak hogy tudd, - tette még hozzá - Cameron az enyém és örökre az enyém is lesz. - Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy kiakasszon. őrült tempóban kezdtem felé rohanni, és mire odaértem már egy fekete oroszlán voltam...