Ő a gazdánk Fred Turner. Alkoholista. A hét összes napján dolgozik hogy fenntudja tartani magát. Kivéve hétfőn, szerdásn illetve vasárnap. Amikor végez a munkával s utánna szabadnapja következik, mindig lerészegedig. Hajnalban már félig-meddig kijózanodik és utánna jövünk mi. Mi vagyunk a második stresszlevezetési módszer, minket ver meg minden áldott héten háromszor. Miután eladósodott depresszióba esett és a menekülés módjaként az alkoholt választotta. Mikor családja látta hogy a helyzet már reménytelen Freddel szemben elhagyták. Mikor józan viszonylag jól bánik velünk. Annyi élelmet ad amennyire szükségünk van és fogjuk rá hogy a pince is megfelelően van takarítva. Tehát ő Fred, a gazdánk. Iszonyúan rettegünk, hiszen megint vasárnap van és mindenki tudja hogy ilyenkor mi következik viszont most valami más. Egyrészt Fred már akkor itt szokott lenni amikor még a nap fel sem kelt, másrészt pedig a mozgása is szokatlan. Lehet hogy még mindig részeg. Bizonytalan de nagy léptekkel közelít felénk, ostor a kezében. Mellé csapott. Ez tényleg különös. Mindig előszőr lefog minket és aztán üt. Valami baj van. Hirtelen megáll, végignéz rajtunk, majd az arca elfehéredig és megváltozik az arckifejezése. Nagy nyögésekbe kezd majd vért öklendezik fel, elájul és eszméletét veszti. Mindenki sokott kapott. Senki sem tudja mi következik ezután. Ez a csend nyomasztóbb annál a zajnál ami akkor keletkezik hogyha Fred minket kínoz. Végül én töröm meg a csendet:
-Lukas, gyere és segíts felvinni! - ő a legerősebb kutya közülünk.
-És utánna mit akarsz vele csinálni őszintén?
-Akkor hagyjuk itt? - Lukas elgondolkodott egy percre majd megszólalt.
-Te az egyik, én a másik vállánál húzom.
Szerencsére Fred nyitva hagyta a pince ajtaját így kitudtuk vinni. Lukas megint megszólal:
-Na és most mi lesz?
-Futunk.
-Hova?
-El.
Nem lakunk messze a várostól, valaki egy-két percen belül elhajt erre és meglátja. Épeszű ember korházba fogja vinni. Te pedig futni fogsz mert mindent megtettél ami tőled telt.
Mindenki bizonytalankodott de végül az összes eb elkezdett futni a neki tetsző irányba. Az érzés amit tapasztaltam felejthetetlen hiszen egyszerre éreztem azt hogy szabad vagyok és hogy örökké egy olyan gondolat rabja leszek ami azt üzeni: Elvesztettél valami értékeset.
