Tengerparti varázs

105 6 1
                                    

Dean és Sam megjöttek a vadászatból, ami nem lehetett valami könnyű. Cas ezt onnan következtette ki, hogy Dean - szokás szerint - feszült volt. Nem, ez nem is jó kifejezés. Inkább frusztráltan dühösnek látszott, és az is, hogy ennek a bunker berendezése fogja hamarosan kárát látni. Csapkodta a hűtő ajtaját, a belőle kivett söröket is majdnem széttörte az asztalon. A becsomagolt szendvicseket is dobálta.

- Dean, mi bajod? - próbált Sam szelídebb hangot megütni vele. Tudta, ha a testvére ilyen ideges, mint most, a legkisebb dolog lehet az, ami megadja a robbanáshoz a szikrát.

Cas csak némán nézte a fejleményeket.

- Mi a bajom? MI A BAJOM?... Még kérdezed? Hát ha tudni akarod: TE!
- Nem értem, hogy...
- Ne gyere nekem az ügyvédi dumáddal... hogy majd megmagyarázod, mert ezt nem tudod...

Azzal szélsebesen összepakolta az előbbi hűtőből kipakolt dolgokat, és a szobája felé viharzott vele.

- Mi történt? - kérdezte csendesen Castiel.
- Hibáztam, igaza van Deannek - Sam hangjában megbánás bujkált.
- Még mindig nem elégségesek számomra az információk.

Sam mélyet sóhajtott.
- Dean felhívott, hogy egy közeli kisvárosban szellem tevékenységet észleltek. Rutin munkának tűnt, és az is volt...
- Hát, a jelekből ítélve mégsem...
- Igaz. Végigcsináltuk az ilyenkor szokásos dolgokat, kiderítettük ki lehet az agresszív szellem, kinyomoztuk, és megtaláltuk a sírját, kiástuk, leöntöttük sóval és benzinnel, majd meggyújtottuk a maradványokat. Azt hittük: minden rendben.
- De nem volt...
- Nem. Maradt egy hajtincs tőle egy fénykép albumban... és a dühös szellem Deanre támadt.

Az angyal arca csupa kérdés volt. Fürkészően nézte a fiatalabb Winchester testvért, aki rövid habozás után folytatta:
- Engem nem talált a szellem... nem is találhatott, mert...
- Kitalálom: a fivérem elrabolt egy kis pajzán dévajkodásra. Igazam van?

Sam csak bólintott.
- Nem tudtam, hogy Dean bajban van. Ha tudtam volna, sosem engedem, hogy...
- Mi történt a testvéreddel?
- A szellem kis híján megölte, és én majdnem elkéstem... pedig hívott a mobilon, de nem vettem fel...

Cas úgy nézett rá, mintha a fejébe látna, s talán úgyis volt.
- Gabe oda transzportált, és segített végképp elintézni a szellemet... elégettük a hajtincset, és akkor semmivé vált. Gabe be is gyógyította Dean sebeit...
- Megsebesült?
- Már nincs semmi baja, csak ez a dühkitörés...
- Cserben hagytad... cserben hagytátok... majdnem. Jogosan dühös.
- Igen, tudom. Sajnálom.
- Nem hinném, hogy ez most majd elég lesz... próbálok beszélni vele, de nem ígérhetek semmit.
- Köszönöm...

Folytatás itt: http://archiveofourown.org/works/6074500

Tengerparti Varázs by Sassy Meg (+18)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora