Mad Love

4.rész

Megtettem amit kért tőlem felhívtam a számot és egy ijesztő rekedtes férfi hang szólt bele.

-Igen tessék?

Öhm..jó napot Harleen Quinzel vagyok J-Joker..Mr J szóval,hogy szüksége lenne egy gépfegyverre.

*Még sosem csináltam ilyet rögtönöznöm kellett.*

*Áh maga a kedves Qunizel Doktornő. Örvendek,szóval egy gépfegyver nos meglátom mit tehetek önért hölgyem.

-Köszönöm szépen hajnalban lenne rá szükség akkora tervezzük a szökést.

-Rendben van érkezünk időben.

-Viszhall.

Miután letettük a telefont a "a szobájához" siettem. Csendben ült kézfején lévő őrült vigyorral játszadozott.

-Puddin..

*Szóltam halkan.*

-Áh Harley minek köszönhetem késői látogatásodat?

-Megszereztem.

*Közelebb jött,láttam a vágyódást a szemében.*

-Hogy lehetsz ennyire jó?

*Ettől a mondatától a mély rekedtes hangjától olyan lángvörösben pompázott az amúgy krétafehér bőröm,hogy már számomra volt kínos. Közelebb hajolt én ugyanígy tettem összeért az orrunk annyira izzodt köztünk a levegő. Közénk álltak a rácsok.

-Hajnalban megszökünk innen Puddin..

-Csak te és én.

-Csak te és én.

Joker:

Elsétált. Hátradőltem és hangos nevetésbe törtem ki.

Víszhangzott tőlem az egész kóceráj. Vártam a hajnalt csak vártam és vártam. Fejben már elterveztem mindent hogyan fogam a kis Tökfej Harleymat kivonni az egyenletből. 

"Tudom,hogy őrült vagyok  nem kell mondani halljátok..nem nem megakarom ölni őt nem fog belőlem érzéseket kihozni hiába érzem mégis azt hogy legszívesebben kikötözném az ágyra és azt csinálnék vele amit én akarok. Hagyjatok.."

Harley:

Kicsit féltem tőle mi lesz ha minden sikerül. Vajon megölne? Nemsokára minden kiderül. A közelében szinte elvesztem az írányítást önmagam felett. Úgyérzem bármire képes lennék,odaadnám magam neki,megölnék bárkit. Pár óra múlva eggy fehér furgony hajtott be az Arkham kapuján. Mindent végignéztem ahogy kiszállnak ahogy lelövik a portást és ahogy végre megszabadítják az én Puddinomat a szenvedéstől. Lesiettem. Ekkor elkaptak. Joker hidegvérrel őrült kacagással gyilkolt meg mindenkit aki körültte élt és menekülni próbált. Én következtem. Tudtam hogy megöl. Az emberei megkötöztek és csak ennyit hallottam "Vigyétek a furgonba az én kis Harleymat." És elindultunk..