Fogadás - LadyNoir / Adrinette novella

Fogadás

A legutóbbi novellám után gondoltam jár az olvasóimnak egy kis édes novella is. Remélem nem tört benneteket nagyon össze, mivel folytatás a jövőben nem készül az "If today was your last day"-hez. :/
De addig is öntöm magamból a novellákat :D
Kellemes olvasást :)

_____________________

   A szobában hatalmas hangzavar volt, a végzős osztály hangzavara még a folyosóra is kihallatszott, ami nem csoda, hisz ahol DJ Nino felbukkant, ott remegtek a falak. Persze a szomszédok nem mertek volna szólni, hiszen a buli egyik résztvevője a polgármester lánya volt. Kellett ugyan idő, de Chloén megtört a felszínesség, és most már elviselhető, sőt élvezhető is a társasága.

Marinette Alya mellett ült, mellette Nino, Adrien, Nathaneal, Chloé, Sabrina, Juleka, Rose, Max, Kim és Alix. Ivan és Myléne nem rajongtak az üvegezős, 'felelsz-vagy-mersz?' játékért, így az ágyra telepedve figyelik a játékot. Kim megpörgeti az üveget, szinte maga is beesik a kör közepére, annyira részeg már. A kör közepén lévő üveg eleinte teli volt, de ennyi fiatal hamar megiszik egy üveg bort.

Az üveg szája Chloén áll meg. Kim végre bosszút állhat a lányon, amiért ő megalázta anno, és mert kicikizte az Alix-szel való kapcsolata miatt. Kevesen tudják, hogy a lány nemrég jött össze a művész lelkű Nathaneallel, és ezt az infót most ki tudja használni.

– Felelsz vagy mersz? – kérdezte egy idióta mosollyal Kim. Kiszőkített tincsei most is az égnek meredeztek, amikor közéjük túrt.

– Merek! – válaszolta Chloé egy merész vigyorral, mert azt hitte rajta senki nem foghat ki.

– Csókaldj meg a barátodjat! – adta ki az utasítást Kim. Chloé még becsiccsentve is elsápadt egy pillanatra, majd rendezte a vonásait. Odafordult a mellette ülő vörös fiúhoz, hogy megcsókolja. Ajkaik alig értek össze pár másodpercig, amikor a lány elhúzódott. Hátra dobta szőke haját, majd fapofával nézett a tömegre.

– Mi van? – morogta, de közben nevetett is. Nath még kicsit megilletődve ült mellette, és csak vigyorgott. Chloé megpörgette az üres üveget, ami végül Marinette-en állt meg.

– Ez remek! – motyogta magának a lány. Szerencsére ő volt az egyike azoknak, akikben kevés alkohol volt, hiszen hogyan menti meg Katica spiccesen a várost?

– Felelsz vagy mersz, Marinette? – Noha a szőke ördög megjavult, így részegen maradt benne egy kis gonoszság.

– Merek! – felelte Marinette tettetett magabiztossággal, de szívesebben mondta volna, hogy felel.

– Nos, akkor csókold meg Fekete Macskát! – nevetett fel Chloé. A csoport nagyokat pislogva nézett a szőke lányra, aki farkasszemet nézett Marinette-tel.

– Ne már! – sóhajtotta Mari. – Fekete Macska egy bájgúnár! Mellesleg honnan szedjem elő? – ellenkezett azonnal. A fiú a társa volt! Ha Adrien nem lett volna a képben, akkor talán lehetett volna valami, de mar egyáltalán nem tekint rá úgy, mint lehetséges barátra. Adrien erről mit sem tudott, hogy a lány Katica, és meg kell őt csókolni. Egyedül az egoját bántotta a sértés.

– Nem kell most azonnal. Kapsz rá... mondjuk egy hetet. Így áll a fogadás? – nyújtotta Chloé a kezét. Mari végigmérte a lányt, majd kelletlenül bólintott.

– Igen.

– Úristen, mégis mihez fogok kezdeni?

– Marinette, nyugodj meg!

– Nem tudok! Én nem tudom őt megcsókolni!

– De hisz egyszer már megtetted!

– Az szükséghelyzet volt! – fordult a kis Kwami felé Marinette. Tikki mellette lebegett, próbalták kitalálni, hogy mi legyen a csókkal.

– Macska egész jóképű. Miért nem akarod megcsókolni? – kérdezte ismét a piros lény. A lány felsóhajtott és nekikezdett a részletes kifejtésnek.

– Macska a társam. Ha a flörtölése esetleg valami több is lenne, akkor sem tehetem ezt vele. Mi van, ha összetörik. Mert én csak szórakoztam vele? Nem tehetem ezt.

– De nem Katicaként kell megcsókolnod! Nem feltétlenül. Marinette-ként is megteheted.

A fürdőszoba előtt csak egy ember várakozott, hogy végre bemehessen. Akaratlanul is, de meghallotta a bent folytatott beszélgetést. Marinette lenne Katica? Gyors léptekkel távozott, nem csak az ajtótól, hanem a buliról is.

– Szerinted, ha fel-alá ugrálok Párizs utcáin, akkor Fekete Macska csatlakozni fog hozzám? – kérdezte kétkedve Marinette a Kwamiját. Tikki hevesen bólogatott.

– Szerintem ez az egy módja van. Különben hogyan találnád meg? – vonta fel fél (nem létező) szemöldökét. Gazdája végül belátta igazát, majd átváltozott, hogy felhívja magara a társa figyelmét.

– Ez hülyeség – mondta magának századjára Katica az elmúlt egy órában. Egész Párizst végigfutotta, de Macska nem tűnt föl. – Komolyan feladom! – Meglendítette a jojóját, ami megakadt egy kéményben, majd elrugaszkodott. Teste már a levegőben járt, amikor valaki lerántotta, és egy tetőre zuhantak. Katica fájdalmasan felnyögött, amikor kemény esett. Szemét összeszorította, pont, mint a fogsorát. Testére valami súly zuhant, de nem tudta mi, mivel még nem látta.

Amikor ki akarta nyitni a szemét, egy száj tapadt az övére. Puha volt és határozott. A hirtelen jött támadás ledöbbentette, szemei elkerekedtek, tekintete egy zöld macska szempárral találkozott. Próbálta magáról lelökni a fiút, de válaszul csak még jobban le lett szorítva. Macska olyan lágyan csókolta, hogy a lány ellenállása szertefoszlott. Nem viszonozta a csókot, de nem ellenkezett. Szeme ismét lecsukódott, csak akkor nyitotta fel újra, amikor Macska megharapta az ajkát. Leszállt a lányról, majd talpra állította.

– Ezt mégis mire véljem? – fordult értetlen és vörös arccal a fiú felé. Az vigyorogva magához húzta a lányt, apró csókot nyomott az arcara, majd a füléhez hajolt.

– Csak a fogadás végett, Bogárkám! – Újabb apró csókot nyom a nyakara, visszahajol, hogy a lány szemébe nézhessen, majd hátat fordít és elrohan.

– Én... de... de... Mi? Én... Nem! Macska! – dadogott a lány. Zavartan nézett a fiú után, aki egy pillanat alatt eltűnt az utcáról. Marinette is pont ezt akarta csak. Eltűnni.

Hétfő reggelre túl volt mindenki a másnaposságon, senkin sem látszódott, hogy mennyire elázott péntek este. Alya kicsit még álmosan várta az ajtóban barátnőjét, aki kivételesen időben érkezett. Hiába próbált koncentrálni arra, hogy ne gondoljon a csókra, néha mégis elkalandozott, és fülig belepirult.

– Téged meg mi lelt? – halad el mellettük Chloé. Szőke haja ismét szoros és tökéletes copfba volt kötve. Páran még köré gyűltek, hogy hallják a válaszát, amikor egy fekete limuzin állt meg az iskola előtt.

– Sikerült már megcsókolnod Macskát? – kérdezte Rose igazi érdeklődéssel. Közben Adrien odasétált hozzájuk, hogy válaszoljon a zavarban lévő lány helyett.

– Túl van rajta. Láttam. Sikerült féltékennyé tennie. – Megragadta a lány derekát, hogy arrébb húzza a tömegtől. Marinette lába remegett, ahogy a fiú mellett állt. Adrien eltűrte szőke tincseit az arcából, lehajolt és gyors csókot nyomott a lány szájára.

– Mi, vagyis... Én, mi? – hadarta akadozva, bár értelmes szavak nem nagyon jöttek ki a száján.

– Jó reggelt! Ez már nem része a fogadásnak! – nyugtatta Adrien a lányt, míg a többiek kerek szemekkel figyeltek utánuk.

– Te... Mi? Macska? – folytatta Marinette az értelmes kérdéseit.

– Remélem, óra előtt van pár perced, kíváncsi lennék az első csókunk részleteire.