Paranormál

1. fejezet

2 héttel később, a kórházban ébredtem. És azt sem tudtam szinte,hogy mi van. Ekkor vettem észre, hogy a barátom ott áll mellettem, aggódó tekintetekkel. Fél perc tétlenkedés után odajött hozzám és alaposan megölelt. Mindketten könnyeztünk. Csak egy gondolat kavargott a fejemben:" Annyira hiányoztál." Hirtelen megszólalt:"Annyira aggódtam,hogy mi lesz veled." Olyan jól esett ezt hallani valakitől. Viszont sok kérdés kavargott később a fejemben, hogy a szüleim miért nincsenek itt; ő sohasem mutatta ennyire, hogy aggódik értem, akkor most miért; sosem sírt még eddig soha előttem, most hogyhogy; mi ez az érzés, ami bennem van...Ekkor megszólalt a barátom:" Én többet érzek irántad,mint barát." És megkaptam ezzel a választ,rengeteg kérdésemre. Teljesen összezavarodtam, hogy most mit tegyek, tanácstalan voltam...Kisvártatva belépett a szobába egy ápolónő. Azt mondta, hogy holnapután haza is mehetek. A nap többi órái vidáman teltek el. A barátom próbált minél inkább felvidítani. Sajnos 6-kor el kellett mennie. De miután elment, akkor következett be az igazi rémálom. Furcsa hangok, szokatlan fénnyel villódzó lámpák a folyosón, a mosdóban véres falak és sehol senki, emellett ott volt még az a nyomasztó hangulat,mintha figyelne valaki. Nem tudtam mitévő legyek, aludni is alig mertem. Nagyon lassan telt az idő, mintha valaki direkt lelassította volna, hogy a félelem még inkább a markába kerítsen. A végére már szinte sírtam a félelemtől, mikor jött egy megmentő hang:"Minden rendben lesz.."-és a hangot egyre közelebbről hallottam.