2.fejezet

92 2 0
                                    

"A végére már szinte sírtam a félelemtől, mikor jött egy megmentő hang: "Minden rendben lesz..."-és a hangot egyre közelebbről hallottam."

Hallottam, hogy az ajtót kinyitják.Az ajtó mögött egy magas,  sovány alkat lapult.Arca sápadt volt és félig mosolygott a szájával.Ruházata sötét és véres volt.Számomra ő, egy teljesen ismeretlen férfi volt,de mégis olyan érzésem volt, mintha régóta ismerném.Kicsit bátortalanul és félve,de megkérdeztem:"Ki vagy és honnan ismerlek?" A kérdés feltétele után közelebb lépett hozzám, majd válaszra nyitotta a száját:"Én a te egyik belső éned vagyok."Miután ezt elmondta,meghökkenten bámultam rá.Folytatta a monológját:"Gondolom, magyarázatot vársz és azt,hogy a többiek is előbújjanak."-bólintottam-"Be kell hogy valljam,csak ketten vagyunk.Én és Retasu.Az én nevem Akashi, Retasu csak azért nem jött el,mert utálja a kórházakat." Csak egy kérdésem volt felé:"Mi a célotok velem?"Erre viszont nem kaptam teljes választ:"Mi segítünk át..." Nagyon érdekelt a vége,ezért hát megkérdeztem:"Át min?" De erre már nem kaptam választ,csak hirtelen eltűnt.Kimentem a folyosóra, de ott nem volt.Viszont mikor elnéztem balra, láttam egy véres, fehér ruhájú kislányt.Egy kést tartott a kezében.Megijedtem és elkezdtem hátrálni, míg végül beleütköztem egy falba. De mindeközben a lány meg sem mozdult.Fél perc várakozás után, megfigyeltem az arcát.Szemei sötétzöldek, arca fehér volt. Semmilyen érzelem nem volt az arcán.

ParanormálWhere stories live. Discover now