Paranormál

5.fejezet

"Az egész ház tele volt emberekkel. Teljesen ledöbbenve és tágra nyílt szemekkel néztem körbe."

Ledobtam a földre a táskámat és odarohantam az anyukámhoz, hogy kérdőre vonjam, miért van itt ennyi ember. Leültünk a kanapéra. Ekkor még nem is sejtettem, hogy egy hosszú és kínszenvedéses beszélgetés vár rám. Bár kicsit azért zavaró volt, hogy mellettünk mászkáltak a munkások. A beszélgetés végén sóhajtottam egyet és fél perc gondolkodás után felkaptam a táskám és felmásztam a szobámba, ott legalább nyugtom volt és tudtam tanulni, meg pótolni a hiányosságaimat. Kb. fél óra volt, mire megkaptam az összes pótolni való anyagot. Rengeteg anyagról maradtam le és nagyon kevés időm volt a pótlásra. Sajnos nálunk max 2-3 napot adnak arra,hogy bepótoljunk mindent, még ha egy hónapig is hiányzik valaki. Gyötrődések árán,de befejeztem a pótlást és a tanulást. Ledőltem az ágyamra és egy fél órát aludtam körülbelül, majd miután felébredtem,elgondolkoztam, hogy mit csináljak. Végül úgy döntöttem,hogy befejezem a rajzomat és a sztorimat, majd leülök játszani a PS4-el. Egészen 11-ig játszottam, míg nem kaptam messengeren egy üzenetet. Az egyik osztálytársam írta, hogy már többen is hiányolnak amit igencsak furcsának tartok, mert én mindig csak arra voltam jó, hogy kibeszéljenek a hátam mögött, paraszt módjára viselkedjenek velem, és ehhez hasonlók. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon a sok ellenem forduló ember közül kik hiányolnak ennyire, hogy megalázhassanak. Olyan sokat nem hiányozhattam,hogy már elvonási tüneteik legyenek. Miközben ezen gondolkoztam, az osztálytársam elküldte azoknak a névsorát, akik hiányolnak. Olvasás közben néhol egészen nagyra tágult szemekkel néztem a képernyőt, viszont volt,hogy a név elolvasása apró mosolyt csalt az arcomra. Az ablakomnál egy hirtelen jött zajra lettem figyelmes. Olyan volt,mintha egyszerre karcolgatták volna körömmel az üveget és kopogtak volna rajta. A telefonomat szorongatva mentem oda az ablakhoz,de amit láttam, a lélegzetem elállt attól.