Miraculous: Nehéz világ

1.Rész - Mi lenne, ha?

#Marinette/Katica
- Marinette! - kiabált anya. - Már húsz perce szól az ébresztőd!
- Csak még öt perc! - Mondtam amilyen hangosan csak tudtam.
- Marinette, anyukádnak igaza van, már tíz óra van!
- Mennyi?! Már megint elkések! - Sóhajtottam és gyorsan elkészültem. - Gyere Tikki...
- Ki az a Tikki? - érdeklődött anyukám, mikor feljött a lépcsőn.
- Öhm... Csak egy új barátom beceneve. - Mosolyogtam, majd lerohantam a lépcsőn anyával a nyomomban, puszit nyomtam az arcára és rohantam a suliba. Mira odaértem már javában folyt a tanítás és a folyosón egy árva lélek sem volt.
- Elnézést tanárnő! - Nyitottam be a terembe.
- Marinette Dupain-Cheng, már megint elkéstél! Mi a napi kifogás? - Nézett rám a tanárnő dühösen.
- Elaludtam... - Néztem le a cipőmre. - Sajnálom...
- Hah... - Sóhajtott. - Ülj le a helyedre... - Mondta megbocsájtóan. Majd odapattantam Alya mellé, aki egy, majd megbeszéljük pillantást vetett rám, ami nem keltett bennem jó előérzetet.

#Órák után
- Mégis mit csinálsz te az éjszaka közepén kislány? - Kaptam a szidást Alya-tól.
- Rajzolgattam és elment az idő... - Mondtam sóhajtva. - Néha úgy bele tudok merülni!
- Hogy van mindenre kifogásod? - Érdeklődött a lány, amire meghúztam a vállam. Aztán oda jött Nino.
- Nem láttátok véletlenül Adrien-t? - Érdeklődött a fiú.
- Nem, viszont emlékeztet valakire. - Nézett rám.
- Miért nézel rám? Én korábban beértem mint ő! - Mentettem fel magam, majd Alya és Nino összepillantottak.
- Csak azt ne mond csajszi, hogy titokban találkozgattok! - Nevetett a lány majd a fiú is hozzá csatlakozott. Megláttunk egy fehér limuzint, amiből egy tökéletes fiú szált ki. A barátja egyből odafutott érdeklődni. - Megjött a Szőkeherceged! - Alya rámnézett és látta, hogy úgy mosolygok, mint egy idióta. - Marinette, hagyd már abba, így nem fogod elcsábítani!
- Alya! - órdítottam rá a lányra aki ijettében hátrébb lépett.
- Nem értem, miért jött Adrien, ha vége a tanításnak. - Értetlenkedett a lány, majd elköszöntünk egymástól és hazasétáltam.
- Szia anya, szia apa! - mosolyogtam.
- Szia - Mondták egyszerre. - Milyen volt a suli?
- Azon kívül, hogy elkéstem? Unalmas! - Forgattam a szemeim, majd felrohantam a szobámba. Ledöltem az ágyamra és gondolkodtam, majd egy kis lény reppent az arcomhoz.
- Min gondolkodsz Marinette?
- Tudod már sok ideje vagyok Katica és nehéz...
- Mire akarsz kijukadni?
- Sok ez így nekem... - Azután újra elgondolkodtam. Mi lenne, ha odaadnám valaki másnak a talizmánt? Vagy, ha Macskának adnám, ő pedig egy neki fontos személynek? De hiányozna Tikki... És Macska... Ekkor sziréna zaja törte meg a csendet.