Miraculous: Nehéz világ

5.Rész - Beszélj vele!

#Adrien/Macska
- Én szerettem Tikkit, mindennél jobban, de tudom, hogy rosszul esett neki, hogy nem találkozunk minden nap! Tudhattuk hol a másik, de nagyon ritkán találkozhattunk és úgy döntöttem, hogy mind a kettönknek jobb lesz, ha nem beszélünk! Viszont hiányzik Tikki! - Sóhajtott a kis kwami.
- Szerintem beszélned kellene vele... - Javasoltam.
- Bárcsak tudnék! De nem tudom kinél van és biztosan utál! -Először láttam komolynak és csalódottnak a kis lényt.

#Marinette/Katica
- Marinette, miért mondtad el neki?!
- Sajnálom... Csak kicsúszott a számon... De lehet beszélt a kwamiával és tudsz vele beszélni! - A kis lény helyeslően bólintott, aztán átölelte az arcom.

#Egyhét múlva
Hamar elteltek ma is az órák. Szerencsére nem késtem el ígynem kellett magyarázkodnom a tanároknak és Alyanak.
- Marinette, rosszul tudom, vagy mostanában tényleg nem késel annyit? Mi az felhagytál a második életeddel? - Ja igen Alya azt találta ki, hogy azért nem tudok felkelni, mert éjszaka egy fiúval találkozom, aki nem tudja igazából ki vagyok, mert egy álarc van az arcomon és sokáig elbeszélgetünk, ezért kelek későn. Igazából stimmelt, hogy álarc van rajtam, meg hogy egy fiúval találkozom, aki nem tudja ki vagyok, csak nem randizunk, hanem megmentjük Párizst, de ezt nem mondhattam el.
- Kinek van második élete? - Lépett oda mellénk Adrien.
- Marinette-nek! Titokban találkozgat a barátjával!
- Nem is tudtam, hogy van barátod Marinette!
- M...Mi? N..Ne...Nekem n...N...Nincs is barátom! - Böktem oldalba Aly-at aki elnevette magát, a szöszi is beszált a nevetésbe én pedig sértődötten fontam össze a karom és nyujtottam ki rájuk a nyelvem. - Viszont lassan mennünk kéne! - szóltam a nagy vihorászást félbeszakítva. Adriennek még dolga volt a suliban, Alya előre szaldt így egyedül ballagtam ki a suliból.

#Tikki
Marinette elköszönt a barátaitól. Egyedül baktatott ki az ajtón én kikukucskáltam, hátha van esélyem beszélni Marival, de hirtelen a lány elvesztette az egyensúlyát és a földre terült.
- Mi az Marinette, már megse tudsz állni a saját lábaidon? - Kérdezte egy nyafogó hang és hangosan vihogni kezdtek a barátnőjével. Az alattam lévő talaj emelkedni kezdett és én kigurultam belőle, idegesen néztem körül, Marinette az utca sarkán volt, én pedig a Dupont lépcsőjének másik oldalán hevertem. Bebujtam a lépcsők melletti bokorba. Senki nem vett észre, mindenki a barátaival beszélgettet és nem néztek a talajra. Nem tudtam a fekete hajú lány után menni, mert özönlöttek az épületből a diákok és senki nem tudhatja, hogy kicsoda Katica. Már senki nem jött, ezért éppen kireppentem volna a lány után eredve, amikor egy szőke fiú lépett ki az épületből, a vállán egy fura fekete lény volt. Azonnal belémharsant a felismerés, de hogyan? Adrien lenne Fekete Macska? Mindegy, muszály beszélnem Plaggal, több mint négyezer éve nem láttam. Kicsit közelebb érve ő is meglátott.

#Plagg
Éppen Adrient nyaggattam, amikor egy ismerős piros lényt láttam meg a bokorból kireppenve, arcán meglepetség volt.
- Tikki? - Kérdeztem és a lény a felé repültem.
- Plagg! Plagg gyere vissza! Hallod?! - Szólt hangosan utánam a szőke fiú, de nem fordultam vissza, beszélnem kell Tikkivel.
- Tikki? Hogy kerülsz te ide? - Látszott az arcán a boldogság és ahogy mellé értem, habozás nélkül átölelt. - Azt hittem utálsz... - Mondtam és lesütöttem a szemeimet.
- Én meg azt hittem, hogy te utálsz! - Nevette elmagát.
- A Katica kwami....- Halatszott mellölünk egy meglepett hang. - De hogy kerül ide? - Kicsit beszélgettünk elmondta nekem ki Katica, de a lelkemre kötötte, hogy nem szeghetem meg a szabályt, azt mondta ő se mondja el Marinette-nek ki Macska.
- Nekem viszont mennem kell, Ma... Katica már biztos felkutatta a fél világot értem! Sziasztok! - Intettünk a kis kwaminak azután pedig eltünt.

#Marinette/Katica
Chloe ellökött, ezért gyorsan haza rohantam. Mikor a táskámat az ágyra raktam akkor vettem észre, hogy nincs benne a kwami. Már vagy egy órája keresem Tikkit, ha valami baja lesz én nem élem túl...