Lili koncertélménye (befejezett)

Délutáni mozgalmak

Végre már hogy ez a nagy nap is itt van, december 14. El sem tudom mondani mennyire boldog lehetek hogy több éves álmom valóra válik ma este. Legjobb közeli ismerõsöm aki egyben a nagynénim jó barátnõje is, Imola visz el a koncertre a Sportarénába. Már összepakoltam pár apróságot Enriquenek ha netalán-tán találkoznék vele két percre. Persze viszek magammal még egy két ajándékot amit én kaptam például CD-t vagy pólót amin õ van hogy megkérjem hogy írja alá.

Délután ötöt ütött az óra. Befejeztem a filmnézést és el kezdtem készülõdni; megcsináltam a sminkemet , felvettem egy feliratos polot, felhúztam egy hosszú farmernadrágot , bekötöttem Adidas sportcipõmet végül felkaptam a táskámat és a lakás elõtt várakoztam Imolára. Amíg nem jött hallgattam Enrique dalait és gondolatban már ott voltam az esti shown.

5 perc telt el és meg is érkezett Imola. Nagy mosollyal üdvözölt:

-Hello! Szállj be! Még gyorsan Imikét és Barnit elvisszük itt Budaörsön egy szülinapi zsúrba aztán valahol eszünk valamit és megyünk a koncertre.

-sziasztok! Nagyszerû! És hogy vagytok?

-jól köszi. Hát zajlik az élet.

-és hogy van Bori?

-minden oké vele is, épp a dédi vigyáz rá.

-az klassz. -közben nézegettem a forgalmat jobbra balra és reménykedtem hogy Enrique ül az egyik kocsiba.

-még gyorsan meg kell venni az ajándékot a szülinaposnak, mert eddig nem sikerült és nemrég jutatták eszembe a gyerekek.

-az se rossz!-picit nevettem hozzá.

-nagy fejetlenség van mostanában, szétszórt vagyok. Valahogy annyi minden zúdul egyszer az ember nyakába.

-meg tudom érteni. Ugyanez van most a suliban is. A szalagavató, a fotózás meg a tablókészítés. Most nálunk ezek a témák.

-ezek fontosak is...

Kicsit abbahagytuk a beszélgetést de addig hallgattuk a két gyereket.

-mi lesz Tomi születésnapi ajándéka?-tette fel értetlenül kezeit Barni.

-ohhh te joo ég!!! Még megsem vettük... De jóóó! Akkor gyorsan elkanyarodunk a Regio játékboltba. Még szerencse hogy kaptunk piroslámpát. Úristen! Teljesen nem vagyok normális. Mindent elfelejtek.... Hûhaa !! Csak kicsit látszik hogy elvagyok fáradva.-panaszkodott Imola miközben a körforgalomnál majdnem belénk jött egy fehér Toyota.

-nem látsz öcsém???? Bunkó paraszt!! És még õ megy tovább.

-jo ég!!! Mi van ma az emberekkel???!!! Ennyire pénteket éreznek?

-akkor mostanában túlsok a péntek. Két héten belül ez már az ötödik alkalom mikor satuféket kell nekem nyomnom mikor nem is én vagyok a hibás.

-fuu... Hát nem tudok mit mondani erre....nem normálisak az emberek.

-megértem hogy fáradtak de akkor mit mondjak én?

-hát ez az!!!

Gyorsan leraktuk a gyerekeket a szülinapi bulira aztán megálltunk budaörsi mekinél. Bementünk és beálltunk a sorba. Amíg nem kerültünk sorra addig volt idõm átgondolni hogy milyen lesz élõben látni Enriquet. Olyan jó lenne vele találkozni, selfiezni meg ehhz hasonlók. Nagyon beleéltem magam, de elhatároztam hogy nem szabad a ló másik oldalára esni mert lehet hogy nem futnék vele össze; akkor pedig ne legyek lehangolt. Nagy álmodozás után megrendeltük a kaját és helyet foglaltunk majd hozzáláttam a Big Mac szendvicsemhez.

Kajálás után újra kocsiba ültünk és elindultunk az álmom legnagyobb céljához: Enrique koncertjére. Nem lehet véletlen hogy ott a helyem hiszen szeptember közepén jelentette be Facebook oldalán az eseményt és kb. három hónap várakozás után kaptam meg a koncertjegyet. Ez volt életem legnagyszerubb napja.