Megerőszakolva

Tömény pia és utálat.

Undorító. Soha többé nem akarom látni. Soha. Tűnjön el az életemből. Bármi áron. Ekkorát még soha nem csalódtam senkiben.
De elmesélem, hogy mi történt, mert ebből nem valószínű, hogy sok mindent levettetek.

~~~A buli után történtek~~~

A rövid csókunk után, amit váltottunk, az ölébe kapott és elcipelt az egyik puha fotelig. Lefektetett rá és még mielőtt bármit is tehettem volna, lefogta a kezeimet. Megpróbáltam ellenkezni, de őszintén. Mit érek én, egy tizenéves lány, egy felnőtt férfival szemben? Egy kezével erősen fogta mindkét karomat és csípőmre ült, így leszorítva a lábaimat is. Ajkát újra enyémre nyomta, de én erősen összezártam enyéimet.
-Csak neked lesz rosszabb, ha nem engedelmeskedsz! - suttogta a fülembe.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ilyedtem meg, de nem akartam neki kimutatni. Nyakamat kezdte el puszilgatni, majd szívott is rajta, ami miatt felszisszentem. Pólóm alá nyúlt és egy kis tapizás után le is vette. Arcom vörös lett két okból kifolyólag. Egy: rendkívül szégyenlős vagyok és kettő: éppen meg akarnak erőszakolni. Felment bennem a pumpa és egyik kezemet hirtelen kicsavartam a szorításából, majd felpofoztam őt, de olyan erővel, hogy azonnal elkezdett lilulni az a rész.
Feje betorzult és fémesen kezdett el villogni a szeme.
-Ezt nem kellett volna, kislány! - szólt rám.
Levette a melltartómat és azonnal rátapadt a melleimre. Könnybe lábadt a szemem és rúgkapálni kezdtem minden erőmmel. Semmi sem segített. Nadrágomat az alsóneműmmel együtt húzta le, majd a sajátja sliccét lehúzva elém tárult... A micsodája. Szorosan behunytam a szemem és imádkozni kezdtem. De mit ér ilyenkor a vallás? A hit? Mit ér az egész, ha most akarnak megerőszakolni és minden erőm kevés ahhoz, hogy segítsek magamon?
Zacskó csörgését hallottam, majd valami borzalmas nagy fájdalmat...
Innentől semmire sem emlékszem. Vagyis nem akarok rá emlékezni...
Amikor végzett velem, összeszedte magát és a hangszórókhoz lépve kezdett pakolászni. Azonnal kapcsoltam és minden ruhámat magamra kapva felszedtem a táskám és rohantam is kifelé. Hátra sem néztem. Egyedül a sötétben decemberben...
A parkig jutottam, ott ledobtam a táskámat a padra és ráültem, majd keserves zokogásba kezdtem. A hideg fa padon törökülésben ültem és egyszerűen annyira csalódott voltam, hogy a sírás volt az egyetlen módja annak, hogy kiadjam mindezt magamból. Mindig is példaként tekintettem Z-re. Azért amiket elért és a kitartása. Egyszerűen olyan ösztönzően hatott rám kiskoromtól. Most pedig megerőszakolt. MEGERŐSZAKOLT. Egy gyér lámpa világított csupán és egy rossz horrorban biztosan most jött volna a mumus megölni, de én csak gondolkoztam. Könnyeim valósággal potyogtak az arcomról és a földre hullva még szomorúbbá tettek engem. Egy alak közeledett felém, eléggé dülöngélt és a kevéske fényben annyit láttam, hogy üveg van a kezében.
Egy fiú volt az, aki, amikor meglátta, hogy egy lány egyedül sirdogál a padon, odaült mellém és igencsak illuminált állapotban kezdett hablatyolni. Ránéztem és csak egy kérdést tudtam feltenni neki, a könnyeim hullása közepette.
-Kapok belőle? - mutattam az üvegre, amiben valami tömény pia volt.
Csak bólintott egyet és a kezembe nyomta. Hosszasan meghúztam az átlátszó üveget és nem adtam vissza a tulajdonosának, aki nem reklamált, csak elismerően bólintott az elfogyasztott mennyiségre utalva.
-Ki vagy, kislány? - vonta fel szemöldökét.
-Az, akit most erőszakoltak meg... - mondtam a szemébe, majd újból ittam a szeszes italból.