Belső ellenség / Enemy Within * Star Wars: The Clone Wars fanfic

Új találkozások

Újabb bolygó, újabb feladat.

Obi-van Kenobi azzal a könnyed de koncentrált figyelemmel szemlélte leszállás közben a környezetét, ami a Jedik sajátja volt és amire mindig oktatta Anakint is. Mire túlestek az üdvözlési formaságokon, nagyobbrészt fel is szívta magába az összes információt. Látta, hogy Anakin és Ashoka ugyanígy tesznek.

Közben a szavak csak úgy peregtek az ajkáról. Emiatt is többen úgy gondolták, hogy ha nem jedi lett volna, akkor politikusnak áll. De Obi-van a maga részéről nem igazán szerette a politikát, és nagyobbrészt elégedett volt az életével így is. Untig elég kalandban, cselszövésben és szerepjátszásban volt része. Hol katona volt, hol diplomata, hol ügynök, hol tanácsadó, mester vagy tanár. Ide Onderonra is kettős feladattal érkeztek. Egyfelől fel kellett venniük a kapcsolatot a szeparatista kormány ellen lázadó zendülőkkel, másfelől meg is kellett őket tanítaniuk eredményesen harcolni.

A lázadók ezen kis csoportja főleg lelkes fiatalokból állt, és kevés katona akadt köztük, úgyhogy Kenobiékra kemény munka várt, ha fel akarták őket zárkóztatni. Ahogy végigsétáltak köztük, a lányok izgatottan összesúgtak Skywalker és Kenobi tábornok láttán, amit Anakin mosolyogva nyugtázott, ám Obi-van észre sem vette. Ashoka viszont rögtön talált is egy ismerőst, Mina Bonturi fiának személyében. Örvendezve köszöntötték egymást Luxszal. Obi-van elnézően mosolygott.

A lányok, köztük Lylia és Selena, akik barátnők voltak, pedig két jókiállású fiatal férfit láttak. Egyik fiatalabb, másik pár évvel idősebbnek tűnt. Selena megbökte és vihogva odasúgta neki:

- Stipi-stopi, enyém a fiatalabbik!

Lylia vigyorogva mindkettőt szemrevételezte, a fiatalabbik volt a magasabb, jóképű, sármos fickó. Kócos sötétszőke haja, villogó kék szeme, merész állkapcsa robbanékonyságot sejtetett. De Lylia valami mást is érzett körülötte, valami... nem tudta megmondani... de olyan volt, mint az alattomos hűvös szélroham nyári forróság idején. Valami megborzongatta benne nem jó értelemben.

Igy inkább a másikra koncentrált. Kb. 182 cm magas lehetett, szintén izmos, jókiállású férfi volt. Szőkésbarna haja az állandóan fúvó szél miatt mindig a szemébe hullott, szürkéskék szeme a derűs tavaszi égboltot idézte, a többiek csupasz képétől eltérően neki szépen gondozott aranybarna szakáll fedte az állát. Egyszerű fehér tunikája, laza testtartása, valami olyan nyugalmat idézett fel Lyliában, amit régen nem érzett már. Őbenne nem volt semmi zavaró csak vonzó, Lyliát nagyon is vonzó erő. Lylia beleereszkedett ebbe az érzésbe... és csak arra riadt föl, hogy Kenobi szúrósan rámered. Lylia összerándult, zavarba jött és gyorsan elfordult. Igy már nem látta, hogy Obi-van megbökte Anakint és felhívta a figyelmét Lyliára.

-Nézd az azt a lányt!

- Melyiket?

- Azt a fekete hajút! Nézd meg jól!

Anakin elvigyorodott.

- Na de mester!

Obi-van leírhatatlan pillantást vetett rá, aztán rámordult:

- Anakin! Az Erővel nézd!

Anakin próbálta fegyelmezni vidámságát és rákoncentrált a lányra. Pár pillanat múlva Lylia automatikusan felemelte a fejét, és feléfordult. Anakin halkan füttyentett.

- Mester, az a lány nagyon Erőérzékeny!

- Igen, én is ezt éreztem meg... - mondta elgondolkozva, szakállát simogatva Obi-van.

-Szerinted tud róla, Obi-van?

- A gyakorlás során majd kiderül, Anakin. Majd kiderül! Addig is figyeljünk rá! – és ezzel elvonultak a vezetőkkel a barlangok, átmeneti szálláshelyük felé.

Azt már nem vették észre, hogy Lylia hosszasan néz utánuk....