10 diák 10 személyiség és egy tanár

Egyetlen mondatból!?

A szüleim nagyon szeretnek és szeretnék ha jó jövő várna rám, ezért beírattak egy híres iskolába ahonnan senki nem jött ki úgy, hogy rossz élete lett volna végül. Na persze. Mondhattam volna bármit, nem számított volna, de őszintén mondom nem haragszom rájuk. Értem tették, bár azt nem mondom, hogy nem fog hiányozni az osztályom, de úgy érzem nem fog ártani az átiratkozás.

-Ahogy gondoltam...ez az iskola HATALMAS! Elfogok tévedni, elfogok tévedni.....eltévedtem.-bámultam a térképemre.

-Üdvözöllek az iskolánkban!-nyújtotta felém kezét egy fura kinézetű tanár.-Én leszek az osztály főnököd. Veled együtt én is most tanítok itt először szóval legyen jó tanévünk!- mosolygott rám mint ha nem látnám mennyire nem akar itt lenni...

-Szintén!-kérdezem meg hogy merre kell menni?

-Bocsi de tudnál segíteni, mert eltévedtem.

....Ezt nem hiszem el....milyen ofő az ilyen?-Sajnálom de én is elvesztem szóval nem tudok segíteni.

-Nem baj, az is elég ha ideadod a térképed.

-Persze tessék!-na persze,majd pont egy ilyen szeleburdi tanár fogja megfejteni ezt a kódolt megoldást mint valami szuperhős egy képregényben.

-Gyere. Tudom az utat.-majd nem elröhögtem magam de egész félelmetesen kezdett el bámulni a semmibe így inkább csak némán követtem, és végül el is értük a célunkat: az igazgatói irodát. Én mentem be előbb az igazgatónőhöz átvettem pár papírt és elmentem megkeresni az osztálytermet.

Alex tanár úr szemszögéből:

-Örülök, hogy úgy döntött elfogadja az állást!-erre én felhorkantam.

-Elfogadtam?! Még jó hogy. Vagy ez vagy életfogytiglan egy kietlen börtönben. Ön szerint melyik maffia vezér vágyna a dutyiba?!

-Kérem halkabban! Ha ezt bárki megtudja mind ketten mehetünk a rendőrségre.

-Tudom én azt! Most pedig megtenné, hogy beavat az új munkám rejtelmeibe?

-Tanítson....-súgta a fülembe-és még valami, ha az osztályából egy valaki is megbukik évégén, nem leszek olyan kegyes mint most.-az asztalára nyúlt egy borítékért amiről később kiderült, hogy oda van téve a névsor és oda adta nekem-erre még szüksége lesz

-Köszönöm!-és mentem is ki mert úgy éreztem ha tovább bent maradok a biztonsági kamerák lyukat lőnek a fejembe, de ez lehet csak a megszokás.

Teónia szemszögéből:

Ez lesz az! Most akkor be kéne mennem? Vagy inkább várjam meg a tanárt? Inkább az elsőt választom.

-Van bent valaki?..-kopogtam be mivel egy hangot se hallottam.

-Attól függ ki kérdezi!

-oké..az új osztálytársad vagyok Teónia.-mondtam ki végül de nagyon fura volt ajtón keresztül beszélgetni valakivel...asszem soha többé nem szeretnék ilyet csinálni! Frászt kapok tőle.

-Gyere!-nyitódott az ajtó én meg gyorsan mentem is be, hogy szemügyre vegyem osztálytársaim, de ami bent fogadott az maga volt a borzalom. Gondoltam, hogy klikkesednek de hogy mindenki egyedül legyen..osztályközösség ez egyáltalán? Átfutott az agyamon, hogy be kéne mutatkoznom de nem volt meg hozzá a hangulat így inkább hagytam. Na de mielőtt bármibe belekezdenék muszáj megemlítenem, hogy a "terem" inkább hasonlított egy farsangra vagy nem is inkább halloween-ra készülő tanteremnek álcázott raktárnak de mindegy. Én elkezdtem beírogatni az óra rendembe az órákat. Előttem ült egy fekete hajú srác és úgy tűnt épp alszik na sebaj. Mellettem ült egy lány aki épp a hajában lévő masnit igazította meg ő előtte meg két lány ült egymás mellett akik biztos ikrek voltak. Még vagy négy-öt ember volt a társaságunkban. Ekkor pedig dübörgés hallatszott az ajtó túl oldaláról.

-Megjött a díszvendég!-mondta Kíra a mellettem ülő lány nevét pedig tolltartójáról lestem le.

-Bocsi de beengednétek?-haaa értem már. A zárt ajtó nem nekem hanem az új osztályfőnöknek szólt.-ha nem engedtek be berúgom az ajtót..-mondta sejtelmesen úgy, hogy nem lehetett eldönteni hazudik-e. De mivel senki nem mozdult így gondolom mindenki arra fogad, hogy hazudik. Hát tévedtek! A következő pillanatban már repült is ki az ajtó a helyéről.-Elnézést a késésért-törölte meg a szemüvegét és leült a tanári székbe amit mindenki ámultan figyelt.

-Maga tetszik nekem- jegyezte meg az egyik fiú egy kamerával a kezében, és vajon, hogy értette azt amit mondott?

-Köszönöm a bókot!-mosolyodott el.-Örülök, hogy megismerhetlek titeket, én leszek mostantól a tanárotok. Hívjatok csak Alex tanár úrnak. És most mielőtt bárki bemutatkozna írjatok egy mondatott magatokról ami rátok jellemző. Lehet életcél, mottó stb.. csak legyen eredeti. 5 percet kaptok ha kész rakjátok le a pad szélére. Nevet nem kérek.-ez a tanár aztán nem viccel ,vajon mit kéne írnom gondolkoztam el rajta, valami olyan ami rám utal? Ez de nehéz! Megvan!

-Adjátok ide őket!-mindenki oda vitte-Azt fogom csinálni, hogy elolvasom és elmondok rólad három dolgot ez alapján-lengette meg a papírkát a levegőben. Azt hiszem akkor ott nem csak én gondoltam úgy, hogy ez hülyeség.

Első: "Bizalmat szerezni nehéz, de elveszíteni annál könnyebb!"

-Ezt Kíra írta!-és igen mivel a lány csak bólogatott-Pompás, akkor mondom a három dolgot.

I. Régen volt valaki akiben megbíztál, de elárult.

II. Jól tudsz főzni.

III. Nem szeretsz egyedül lenni.

-Eltaláltam?-nézett a szemébe úgy, hogy azzal ölni lehetne, Kíra vágott egy fintort majd válaszolt.

-Igen.-és jött is a kövi.

Második: "Az élet csöppet sem nevetséges, de eltudjátok képzelni az életet nevetés nélkül?"

-Jéé! Asszem kihúztam Kornél lapját!-és megint igaza volt, mégis honnan tudja ezeket??