Angyali állarc [Befejezett]

5.rész

-Tényleg ezt akarod Dina?-hallottam Ashley szomorú hangját. Éreztem ahogy benyúl a pólóm alá a srác és halad a melltartóm felé. Nem tudtam mi legyen. Melyiket válaszam?!

Ilyenkor szólalt meg bennem a kisangyal aki emlékeztetett Elenára. Na vajon mért is :'D hisz Elena volt a tanárom és a védőm.. Azt mondta a kisangyal hogy tűnjek innen mielőtt megbánnám és jussak vissza minél hamarabb. Mivel nem tudtam eltolni így megemeltem a térdem és oda rúgtam ahova nem süt a nap mire feljajdult és elengedett. Kihasználva ezt a pillanatot úgy futásnak eredtem mint még soha. Néha a kiálló macskakövekben megbotlottam de nem estem el. Hátra pillantottam hogy követ-e de nem láttam. Mire előrre néztem hogy el ne essek megint valakibe bele futottam. Nem mertem felnézni.

-Istenem ne ő legyen..-mondogattam hallkan de amint felnéztem akkorát szitkozódtam mint még soha.

-De éles a nyelved cica.-fogta meg megint a derekam.

-Nem vagyok cica..-morgom.

-Az enyém vagy már.. Jobb ha megszokod.-simította ki a hajam a szememből.

-Nem vagyok egy alvilágié se és nem is leszek. Jobb ha megszokod.-megint ad egy csókot de most kapar is a torkom ezúttal ettől. Nyögők és ellökném de valami gátol benne.

-Mondom már az enyém vagy végleg.-mondja mosolyogva. Letekintek a nyakamhoz és rajtam van egy nyaklánc ami eddig nem volt.

-Mi ez a nyaklánc?!-próbáltam leszedni magamról de csak égést éreztem az egész nyakamon és a torkomban is.

-Hajrá ha azt le tudod szedni.-nevette mire csak morogtam. A szemeik ha lehet mondani lángot szórtak.-Olyan dögös mikor dühös vagy.-hajolt közelebb de a nyakamra támadt a szájával. Éreztem mikor megszívott egy pontot hogy annak nyoma marad olyan 1 hónapig. Komolyan elég volt már ebből a srácból! Egyrészt mi ez a nyaklánc?! Olyan mintha egy kutya lennék.. És mért nem tudok ellenállni?! Várjunk csak.. Lehet a nyaklánc teszi ezt?? Le kell valahogy szednem!-mikor felnéztem az égre azt láttam hogy a vörös égbolt megnyílik és fény árad be rajta. Sajnos ezt Ő is észrevette..-Gyere menjünk..-megfogta a kezem és húzott magával de a nyaklánc miatt én is mentem vele engedelmesen. Annyit láttam még hogy ANGYALOK áradata jön át a hasadáson! Ezaz!!

-Ashley, Elena..!-ordítottam bár alig jött ki egy kis hang is a torkomon. Na ne szivass hogy ezt is szabályozza! -.-

Mikor megérkeztünk egy 2 emeletes ház tárult a szemem elé. Kívülről igen romosnak tűnt de mikor beértünk a szám is tátva maradt. Külsejéhez képest igen modern és rendezett volt.

Az ámulatból a kinti zajok térítettek magamhoz. Ordítások.. Ordítások mindenütt és minden lénytől. Démonok, bukottak és sajnos angyalok is ordítoztak. Nem bírnám elviselni ha bárki is meghalna a szeretteim közül..

-Fenébe..-sziszegte.-Itt maradsz és nem próbálsz jelezni vagy elmenekülni. Ha pedig egy angyal megjelenik itt elbújsz és értesítesz. Megértetted?-fogta meg az állkapcsom és azt szorította jelezve hogy eszembe se jusson hogy ellenálljak neki. Be kell valljam fájt ahogy szorított hisz majdnem összeroppant a csont. Bólintottam mire elengedte és kirohant. Abban a pillanatban mikor kinyílt az ajtó hogy kirohanhasson megláttam Ashleyt ahogy 2 bukottal végez.

-Ashley!-ordítottam de úgy hangzott mintha suttogtam volna. Becsukódott az ajtó.. Nem tudtam semmit tenni.

-Istenem mért?! Tudom hogy hallasz odafent! Segíts bárányodnak ki most a romlottak birodalmában rekedt és vigyázz a többi bárányod életével.-tettem össze a kezem és suttogtam ezeket a szavakat miközben térdeltem. Mikor végeztem vártam még pár percet majd abbamaradt a kinti zaj. Ez most jót jelent? Hirtelen felpattantam és felrohantam a 2.emeletre. Keresni kezdtem valamit amivel le üthettem a srácot de nem találtam semmit. Ez komoly?! Egy modern házban vagyok és nincs semmi?! Hallottam ahogy jön fel valaki így gyorsan elbújtam. Nem akarom hogy megtaláljon na!

-Hol lehet szerinted?-hallottam meg Ashley hangját.

-Fogalmam sincs akkora ez a ház.. De tuti itt van valahol.-hallottam meg Jack hangját ami igaz majdnem olyan volt mint azé a srácé de nem olyan mély.

-Igaza van. Biztos itt van valahol. Érzem..-szólalt meg Elena is. Ki akartam jönni a szekrényből azzal hogy itt vagyok de nem sikerült.. Be volt zárva.. Elkezdtem dörömbölni az ajtón hogy halljanak.

-Erre! Itt hallok dörömbölést! Biztos Dina lesz!-hallottam ismét barátném hangját majd pár lépést és nehezen de kinyitódott az ajtó mire Jack karjaiba estem.

-Eh neked is szia Dina.-nézett nagyot de amint észre vettem hogy mi a helyzet egyből megálltam a lábaimon.

-Dinaa!-ugrott a nyakamba barátnőm így hátra estem sikeresen. Nevetésbe törtünk ki mindannyian.

-Neked is szia Ashley.-köszöntem vissza és felálltunk.-Hogy találtatok meg?

-Csajszi a mélybe zuhantál.. Nem nehéz megtudni hogy hol kötöttél ki.-mondta kissé nevetve Elena.

-Amint visszaértünk a mennybe egyből rohantul szólni a vezérnek de persze Elena miatt voltak bajok de elcsitultak mikor felfogták hogy hova kerültél és szerveződni kezdtünk majd itt lyukadtunk ki.-mondta egy levegővel ki ezeket Ashley. Öregem ez aztán bírja.

-Itt pedig megtaláltuk Jacket ahogy gyilkolta a démonokat..-mondta Elena.

-Tényleg hogy képzeled hogy mindig eltűnsz?! Miattad lett mindez! Ha ott lettél volna akkor tudtál volna segíteni Dinán!-akadt ki Ashley.-Mindig hol vagy hol pedig nem! Tudod nem stimmelsz te nekem..-mondta miközben összehúzott szemekkel közelített Jack felé aki hátrált míg a falat el nem érte.

-Igaza van..-értettem egyet vele. Jack ijedten Elenára nézett.

-Hé nyugi. Ismerem Jacket régóta és sajnos ez egy rossz szokása. Nincs semmi titka előttünk csajok nyugi.-karolt át minket mosolyogva.

-Lehet igazad van.-sóhajtok.

-De szemmel tartalak.-mondta Ashley.

-Felőlem.. Mehetünk?

-Aha. Kitudja mikor jön vissza.-kirázott a hideg amint rá gondoltam.

-Ki?-nézett Ashley kérdőn mikor elindultunk ki.

-Hát az a srác aki olyan volt mint..

-Aki milyen volt?

-Hát olyan mint..-próbálok vissza emlékezni de csak halvány pacák volt. Annyira erőlködtem hogy hirtelen elsötétült minden és össze estem.

Dina nyaklánca: