Malec Fanfiction - Halloween, avagy az első...

Halloween, avagy az első tánc

Alec értetlenül ráncolta össze a szemöldökét, amikor meglátta a Magnus küldte tűzlevelet. A levél szövege olyan stílusban volt megírva, amilyen a régi kódexekben használtak, díszítésnek pár denevér volt a papír szélére rajzolva. Az üzenetben Magnus meghívta az aznap este tartandó halloweeni partijába.

Alecnek még nagyobb ráncba szalad a szemöldöke, mikor azt olvasta, hogy kötelező a jelmez viselete.

- Ez csak valami vicc lehet – mormogta magának.

Viccnek tartotta az egészet, mégis hosszasan a válaszon gondolkozott, ugyanis Magnus egyértelműen odaírta, hogy várja a válaszát. Nagyjából tudta mi is az a Halloween, de sose vett részt egy halloweeni bulin, nem ismerte ennek az ünnepnek a szokásait.

Az Intézetben – és Idrisben egyaránt – nem nagyon ünnepelték a mondénok hagyományait.

Egy órányi fejtörés után eldöntötte, hogy elmegy, de nem fog semminek sem beöltözni. A szobájában készülődött, amikor megakadt a tekintete a falra felakasztott íján. Akkor eszébe jutott valami, ami nem nagy fáradság a számára és közben mégis be lesz öltözve valaminek. Nem vett fel harci öltözetet, hanem csak egy fekete inget és a szokásos fekete nadrágot húzta fel. Felkapta a falnak döntött, nyilakkal teli tegezt és az íját, majd elindult.

- Hova mész? – kérdezte Jace a folyósón.

Alec villámgyorsan megfordult, és látta hogy parabataia kilép egy oszlop takarásából.

- Mag... Magnushoz – dadogta.

- Felfegyverkezve? – Mutatott az íjra. – Mostanában túl sokszor jársz ahhoz a boszorkánymesterhez.

- Legközelebb akkor másikhoz megyek – jegyezte meg gúnyosan Alec.

- Nem szoktál te ennyit Alvilágiakkal lógni – vágott vissza Jace.

- Néha nekem is lehetnek ügyeim velük – utalt Jace sötét dolgaira.

Jace hangosan felnevetett.

- Jól van, nem szólók semmit. Ameddig nem keveredsz bajba, addig minden rendben.

- Nyugodj meg, nem fogom elkapni a démonhimlőt.

Jace újra felnevetett.

- Ma este nagyon humoros vagy.

Alec válaszul csak megvonta a vállát.

- Éjfélre érj haza! – Mondta vigyorogva Jace.

- Rendben – motyogta az orra alatt és egy perc múlva kilépett az Intézet kapuin, majd elindult Brooklyn felé.

Aznap este minden nagyon más volt. Az emberek érdekesebbnél érdekesebb jelmezekbe bújtak, házakba kopogtattak be csokit kérni és minden üzlet kirakata tele volt kifaragott tökökkel, pókhálókkal, denevérekkel és más egyéb „ijesztő" dolgokkal. Az utcákon egymást ijesztgették a mondénok, volt aki halálra rémült egy művérrel telekent arctól, volt aki csak nevetett az egészen.

Alec se ijesztőnek, se viccesnek nem tartotta a Halloweent. Árnyvadász volt, rengeteg démont, vámpírt, vérfarkast látott, olyan teretményeket, amiknek az emberek öltöztek Halloweenkor, de egyik jelmez sem volt olyan élethű mint egy igazi Alvilági. Csak próbáltak rájuk hasonlítani, de arról nem tudtak mennyi bajt is okoznak a világban. Rengeteg ember eltűnt a vámpírok miatt, sok köztéri rongálást nem a kutyák, hanem a vérfarkasok okoztak és a démonok végezték a legrosszabb munkát. Emberek lelkeit ragadták el, néha még a testüket is felzabálták.