Magnus kimerülten dobta le magát az ágyra. Fárasztó napon, heten van túl. Sorjában jöttek a hívások, valakinek egy bájital kellett, másnak védővarázslat, a harmadiknak pedig valaki, akinek kiöntheti összetört szívét.
Halhatatlan teste erőtlen volt, lábai sajogtak, ujjai bizseregtek a sok varázslástól. Semmihez sem volt kedve, csak aludni akart az elkövetkezendő öt napban.
Telefonját kikapcsolta, az ajtót bezárta. Azt akarta, hogy senki zavarja őt, pihenésre volt szüksége.
Terve tökéletesen ment volna, csak nem vette számításba barátját, Alecet.
- Kicsit magasabbra tedd! – utasította Alec Rajt, aki gyilkos pillantással nézett le a fiúra a létra tetejéről. Nagyot sóhajtott és fentebb emelte a narancssárga lámpásokkal teli madzagot.
Az egész Intézet ünnepi hangulatba került, ami meglepte az összes Árnyvadászt. Még karácsonykor sem szokták ennyire kidekorálni a helyet.
A plafont elborították a lámpások, műpókhálók és denevérek hada. A sarkokban csontvázak álltak, az ajtók mellett pedig kifaragott tökök. Művér folyt le a színes üvegablakokon, az ablakpárkányba pedig pókokat tettek.
Alec a büfés asztalhoz sétált. Ott mindenféle halloween-i édesség található volt.
- Ügyes voltál, Izzy – dicsérte meg Alec a testvérét. Isabelle végre értett valamihez a konyhában, a különösen kinéző ételek elkészítéséhez.
- Köszönöm – mosolygott szélesen a lány, miközben letörölte a csokoládé foltot az arcáról. – Italokat is készítettem.
Alec elégedetten bólintott, Magnus örülni fog az italoknak.
- Meglep, hogy bulit rendezel – szólalt meg újra Isabelle.
- Engem is, hidd el – nevetett fel Alec. – Eddig mindig Magnus szervezett valamit Halloweenkor, két éve ő is partit rendezett, tavaly pedig tököt faragtunk. Úgy gondoltam, hogy idén illene nekem is csinálnom valamit.
- Régen utáltad a Halloweent – gondolt vissza Isabelle. – Most az látom rajtad, hogy élvezed.
Alec visszagondolt az elmúlt két évre, az első közös táncukra Magnus lakásában ezen az éjszakán és ahogy Magnus elrángatta szolgálat közben egy kísértet házba, hogy tököt faragjanak. Halvány mosoly jelent meg az arcán. Ez az ünnep nem is az ijesztgetésről szólt számára, hanem újabb és újabb emlékek szerzéséről Magnusszal.
Izgatottan várta a ma estét, kíváncsi volt Magnus meglepett arcára, amikor belép a feldíszített Intézetbe.
Alec már egy hónappal ezelőtt elkezdte szervezni a partit. Meghívókat küldött szinte az összes Alviláginak és Árnyvadásznak New Yorkban. Gondosan kiválogatta a dekorációt és eltervezte a díszítést. Isabelle segítségét kérte az étel elkészítésében, valamint Alec jelmezével kapcsolatban. Semmi ötlete nem volt, hogy minek öltözzön be idén, de húga most sem hagyta cserben.
- Nem is élvezem – fonta össze a karjait Alec, de a mosoly az arcán elárulta.
- Persze, mondj, amit csak akarsz. De engem nem versz át – kacsintott Alecra és visszament a konyhába.
Minden készen volt négy órára, Alecnek már csak két dolga akadt. Átöltözni és áthívni Magnust az Intézetbe.
A szobájába sietett és magára öltötte a szekrénye ajtajára akasztott jelmezt.
ESTÁS LEYENDO
Malec Fanfiction - Halloween, avagy az első...
FanficHalloween alkalmából írtam ezt a kis novellát, remélem tetszeni fog! :)