Malec Fanfiction - Halloween, avagy az első...

Halloween, avagy az első tökfaragás

Az utcák jelmezbe öltözött mondénoktól hemzsegett. A házakat és kerteket műpókhálókkal, csontvázakkal és kifaragott tökökkel díszítették. Néhol még sírköveket is helyeztek a fűbe véres műanyag kezekkel, amik a földből kapaszkodtak az ég felé.

Alec zsémbesen megigazította a vállán a tegezt és szétnézett az utcában.

Utálta a Halloweent.

Ilyenkor minden fiatal Árnyvadászt az utcára küldtek járőrözni, mert ezen az éjszakán az Alvilágiak aktívabbak voltak, mint általában. Több vámpír és vérfarkas támadásra lehetett számítani, mert egy-egy Alvilági valódi külsejét választotta jelmeznek. A vámpírok kieresztették fogaikat, a tündérek nem fedték el varázslattal a fülüket, a boszorkánymesterek merészen mutogatták szarvukat, színes bőrüket.

Ez volt az egyetlen küldetés, aminek örültek a fiatal Árnyvadászok – kivéve Alecet. Eddig minden évben ráerőszakolt Isabelle valamilyen jelmezt, de idén sikerült megmenekülnie.

Haszontalannak tartotta ezt az ünnepet. Mi értelme van annak, hogy a mondénok Alviláginak öltöznek és egymást ijesztgetik aztán cukrot kérnek érte?

Egy vérfarkasnak és egy hableánynak öltözött lány haladt el előtte, a vérfarkas hátrafordult és Alecra „vonyított". A hableány hangosan felnevetett, mire Alec megforgatta a szemeit.

Mondénok.

- Csokit vagy csalok! – hallott egy vékony hangot.

A hang felé fordította a fejét, de nem látott senkit.

- Itt vagyok!

Lepillantott, és egy tíz év körüli kisfiú állt előtte, kezében egy papírzacskóval. Fekete ruhát viselt, hátára egy műanyag íj volt kötve.

- Minek öltöztél? – hunyorgott Alec.

- Robin Hoodnak! – villantott egy foghíjas mosolyt Alecre. – Látom neked is elfelejtette Anyukád megvenni a jelmezt.

- Tessék? Nem... én nem...

- Semmi baj – legyintett a fiú. – Anyukám mindig elfelejti a jelmezem, ezért ilyen béna minden évben.

- Nem béna a jelmezed.

- Köszönöm! – Mosolygott szélesebben. – Csokit vagy csalok! – Emelte feljebb a zacskóját.

- Sajnálom, nincs nálam semmi – rázta meg Alec a fejét.

A fiú ajkai legörbültek, szemében könnyek csillogtak. Alec szeme elkerekedett, pánikba esett. Tudta mi a teendő ha egy Shax démon támadja meg, de nem volt felkészülve egy kisgyerek hiszti rohamára.

- Ööö... izé... - szétnézett maga körül, de semmi hasznosat nem látott.

A gyerek arca egyre vörösebb lett.

- Rosszul vagy? – kérdezte zavartan Alec.

Már sírásra nyitotta a száját, Alec felkészült a legrosszabbra, amikor egy ismerős hang szólalt meg mellette.

- Tessék, itt az édességed – mondta Magnus és egy maroknyi csokoládét nyomott a kisfiú zacskójába.

- Köszönöm, Macska úr! – a fiú szeme felragyogott és elrohant.

Alec megkönnyebbülten sóhajtott fel.

- Megmentettél, Mag... - amint meglátta a férfi jelmezét, torkára forrt a szó.