Soha többet viszont

1. évad/ 1. epizód

Jan.6.

+Otthon+

Csak ültem a szobámban. Nem akartam elmenni a temetésre, de ennyivel tartozom Mikenak. Ha már miattam van. De nekem ez túl sok. Nagyon jóba voltam a bátyámmal. Caraval a barátnőjével összeakart házasodni a Karácsonyi vacsorán ahova épp tartottunk vagyis inkább elakarta jegyezni. Sokat próbáltunk vagy 20x "megkérte" a kezem. De most miattam nem lesz esküvő. Miattam nem lesz eljegyzési vacsora. Miattam nem lesz esküvői próba. Miattam nem lesz leány/legény búcsú. Az életemnek nem lesz sok értelme a bátyám nélkül. Nagyon sokat segített mind a tanulásban, mind a fiúk terén, mind az úszásban, mind a főzésben. Már kiköltözött és magára főzött. Nagyon sok mindent mutatott. Ő volt a példaképem. De nincs többé...
-CSAKIS MIATTAM!-dobtam el a mankómat a szoba másik felébe. Sokkos állapotba voltam, még mindig... Anya és az öcsém rontott be a szobába én pedig csak zokogtam és zokogtam. Nem tudtam abbahagyni a sírást.
-Sasha! Jól vagy?-kérdezte az öcsém az ágyam mellett térdelve.
-Mi...miattam történt...
-Jézusom! Te még mindig ennél ragadtál le? Lépj tovább! Megtörtént! Már a múlté...
-Taylor! Ennyire nem utálhattad a bátyádat! 2 hete történt és te így állsz hozzá?!?!
-Nyugi anya! Én ilyen vagyok és kész! Hamar feldolgozom az ilyeneket.- én csak tovább zokogtam. Nem hittem a fülemnek. Nem hiányzik neki. A bátyja volt és nem hiányzik neki.
-Sasha. Menjünk. Segítek öltözni. 1 óra múlva ott kell lennünk a temetőben.
-Egy pillanat...és..és összeszedem magam. De..előtte ide adnád a mankómat? Köszi.
A szerkóm egy lenge fekete ing volt fekete középcombig érő szoknya és egy (természetesen) fekete masnis topánka, mivel a gipszes lábammal nem akartam magassarkút húzni.

+Temető+

-Anya! A lelkész kérdezi, hogy a margarétákat hova rakja.
-Öm... Kincsem! Találj neki helyet, én most nem érek rá. -a koporsó mellett találtam neki helyet. Anya épp a vendégek helyét nézte, hogy mindenki befér-e vagy még kellenek-e székek.

&fél órával később&

Már mindenki itt volt. Egyedül Cara szüleit nem láttam. Milyen pofátlanok, a lányuk leendő vőlegényének a temetésére nem jönnek el. Hihetetlen.
-Hé Taylor. Nem láttad Cara szüleit?
-Nem. De szerintem már nem is jönnek. Ez valami...Hihetetlen
-Ahogy mondod. Milyen pofátlanok.
-Nem....Hihetetlenül helyes. Ő meg ki?-olvadoztam egy iszonyúan helyes srácot nézve.Még sosem láttam, és Mike sosem beszélt egy ilyen srácról. Fekete öltönyébe egy sötét vörös zsebkendő volt betűrve. A haja kissé kócos volt, ebből láthatólag nemrég kelhetett fel. Odabicegtem a sráchoz. Vagyis csak akartam mert Taylor kérdezett.
-Tessék?-közben hátrafelé mentem. A lépcsőt nem igazán vettem figyelembe. Hiba volt.
-Sasha vigyázz a lépcső!-nem is tudtam, hogy létezik ilyen szép szempár. Mivel az a fiú pont elkapott. Ahhhh. Olyan helyes abban a zakóban. Férfias, édes, helyes és mondtam már hogy iszonyú helyes...
-Hé jól vagy? Hívjak orvost?
-Ömmm. Ne! Jo...jól vagyok.
-Gyere! Segítek!
-Ömm...kössz.
-Nos, az én nevem Lukas.
-Sasha. Örülök. Csak azt nem tudom te honnan ismerted.... a bátyámat?-elszorult a torkom a báty szó hallatán.
-Nos, az egyetem 1. évében egy osztályba jártunk, és őszinte részvétem. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen pont vele történik meg a legszörnyűbb baleset.

Sziasztok! Itt lenne az első rész. Remélem tetszeni fog nektek. Úgy tervezem hétköznapi részek 500 szavasak lennének, az ünnepi vagy különkiadások pedig 1000 szavasak lesznek. Jó olvasást mindenkinek! Általában kedden lesz rész, hosszabb pedig vasárnap.