Soha többet viszont

1. évad/4. epizód

El akartam indítani a kocsit.

De még egyszer látnom kellett.

Nem hagyhattam meghalni anélkül, hogy ne lássam utoljára.

Vissza mentem a 103-mas kórterembe és ott feküdt lassú púlzussal a halál kapujában...

        Sasha Morgan szemszöge

Előttem volt egy kis doboznyi altató. Látni akartam a bátyám. Megint hülyülni vele. Hiányzott a szeme, az a borzos haja amit mindig én kócoltam össze, a mosolya, a nevetése, a hargja amikor elcsortam a gitárját mert mindig gitározni akartam. Jövő karácsonyra vett is egy matt fekete gitárt nekem amit a mai napig is használok és imádom.

Nélküle sokra nem mentem volna az életemben. A vörös hajra is ő beszélt rá.

Egy könycsepp gördült le az arcomon, amit még száz követett.

Benyeltem egyben a doboz tartalmát,  majd az üres dobozt az ágy mellett levő üres szekrényre helyeztem. Hanyatfekve bámultam a plafont és elgondolkodtam az életemen. Mi minden történt abban a 17 évben. És soha többé viszont nem láthatom őt.
Lukas... Ide fog jönni. A gép elkezdett pittyegni, majd sípolni.

Kifújtam az utolsó levegőmet.

Nem volt visszaút.
Az agyam még dolgozott így hallottam ahogy a nővér szól a dokiknak, hogy hozzák az újraélesztőt és a lélegesztetőt.
A levelet pedig csak a melkasomra helyeztem.

"Drága Lukas!
    Valószínűleg mire te ezt a levelet olvasod én addigra halott leszek.
Tudnod kell nem azért lettem öngyilkos mert volt ma hajnalban az a kis incidensünk. Nem szerettem volna ha elmész, de te így döntöttél és nem is tartottalak vissza. Pedig utánad rohantam volna legszivesebben és megcsókoltam volna gyönyörű égető ajkaidat. Lehet te nem így érzel irántam de most leírom:
SZERETLEK!
Tudom nem volt hosszú idő az ismeretségünk de én érzem, hogy ez biztos. A korkülönbség nem számított volna. Fogalmam sincs te éreztél-e a hozzám hasonlóan érzéseket de szerintem elfogadtál volna párodul.
További sok sikert az életedhez és légy boldog. Szeresd a körülötted álló embereket akik viszont szeretnek

Csókol Sasha!"

Lepörögtek előttem az emlékeim. Jók is, rosszak is

       Lukas Johnson szemszöge:

-Nem gondoltam és nem is láttam rá reményt, hogy felébredjen. De valahogy legbelül tudtam, hogy erős lesz és itt akar maradni. Hogy őszintén megvalljam a csodába nem hiszek meg az ilyen varázslatos dolgokban, de itt, ahogy néztem Sashat nagyon elkapott a Disney hangulat szóval ahogy ő haldokolt megcsókoltam (Jajj de romcsi😂) és a pulzusa emelkedett majd pedig a mellkasa egyre nagyobbra tágult (ezt úgy értsétek, hogy nagy levegőket vett). A nővérek már jöttek is be megnézni mi történik ezzel a lánnyal.

2 órával később már nem volt életveszélyben csak aludt. Elmentem kávét venni magamnak és a többieknek mert már régóta ott voltunk és már este 11 körül járt az óra. A folyosón csak páran ültek és vártak. Valaki aludt, valaki pedig fel-alá járkált az idegességtől. Csönd volt. Csak az óra kattogását lehetett hallani és egyszer-kétszer a recepciós pultnál a fehér vezetékestelefon csörrent meg amitől mindenki megrezzent mikor megszólalt. Egyszer, éjfél körül egy orvos kijött és egy dosszié volt nála.
-Mr. és Mrs. Morgen?
-Igen?
-A lányuknak már stabil au állapota. Hétvégén már haza is mehet.
-Köszönjük.
-Ja! És tudok egy nagyon jó pszihológust a városban! Ha gondolják megadhatom a telefonszámát.
-Pszihológust minek?
-Hát mivel a lányuk öngyilkos akart lenni, ezért...Na értik a célzást, nem akarom megsérteni önöket.