Menekülj (Creepypasta) [szüneteltetve]

"Hazafelé"

A hajdani gimnáziuma épületében Aidának három különös fiú jelenlétével is meg kellett birkóznia. Még nem teljesen értette, miért és hogyan kerültek oda furcsa látogatói, de azt tudta, hogy valamit nagyon akarhatnak.

"Ha meg akarnának ölni, már megtették volna. Ez jó hír." -Gondolta Aida. -"Viszont ha ez tényleg a jó, akkor mi a rossz hír?"

Az egy ideje négyük közt honoló csendet a rendellenesen fekete bőrű, sötétkék kapucnis pulóvert és maszkot hordó fiú törte meg.
-Ha nincs kérdés, a lényegre térek. -Kezdte.-Én Jack vagyok, vagy EJ, ez itt, pedig Jeff -Mutatott a mellette álló sápadt bőrű, szemhéj nélküli alakra, aki fehér kapucnis pulóvert hordott, amin így közelről régebbi és frissebb vérfoltok is láthatóak voltak.
-Jeff mellett pedig,-Folytatta EJ. -BEN áll. -Intett a zöld ruhás, leginkább Linkre hasonlító társa felé. -Azért jöttünk, mert Slender Man szeretne megismerni ezután az - Bökött fejével a közelükben szétszórtan elterülő hullatengerre - eset után. Tehát velünk kell jönnöd és azt hiszem jobb is lesz ha most azonnal elindulunk mielőtt felkel a Nap. -Mondata befejeztével el is kezdett lassan a kijárat felé sétálni. A másik két társa is követte.
-Várj! -Kiáltott hirtelen Aida, amire mind a három fiú feléje fordult. -Ömmmm...Izé... Hogy is mondjam... Ha jól emlékszem, már hallottam rólatok, de úgy tudom ti csak olyanokat kerestek fel aki már egyszer meghalt és újraéledt. Már ha életnek lehet nevezni a ti állapototokat. -Nézett kérdően a kékmaszkos fiatalra Aida.
-Ezt inkább majd otthon beszéljük meg. Erre most nincs időnk, Slender már vár. -Zárta le a témát EJ.
-És mi lesz a hullákkal? Nem lesz belőle baj ha így itthagyjuk őket? -Állította meg mégegyszer a menetet Aida.
-De, lesz belőle baj. Igazából viszont  az már nem tartozik ránk. A nyomainkat, vagyis legfőképpen a TE nyomaidat eltüntettük, így semmi közünk ehez. Szívesen. Most már mehetünk? -Kérdezte Jeff, akinek látszólag nem igazán füllött a foga ehez az esti kiránduláshoz
-Kössz, azt hiszem... Igen, mehetünk. -Válaszolt Aida és követni kezdte új társait.

Egész gyorsan átértek a közeli erdőben egy tisztásra, ahol  az Aida vezetői által "otthonnak" nevezett ház állt. Látszott rajta, hogy már egy jó ideje ott áll, de mégsem tűnt kívülről annyira rossznak.

Ahogyan a kétszárnyú ajtóhoz közeledtek, Jack megszólalt:
-Miután bementünk, javaslom, hogy próbálj meg senkit sem felidegesíteni, ha jót akarsz magadnak. Különlegesnek sem kell érezned magad. Hidd el, voltak már itt más emberek is akik felkeltették Slender figyelmét.
-Bár eddig egyik sem végezte túl jól.-Szólalt meg az eddig mögöttük battyogó BEN, egy alattomos mosollyal az arcán.
-Ne ijeszd el, lehet hogy neki sikerül.-Vette vissza a szót EJ.
-Ja. A legutóbbira is sokunk ezt mondta, mégis tudod hogy végezte..-Szólt Jeff.

Közben már az ajtó előtti lépcsőn másztak felfelé. Aida értetlenül nézett kísérőire, mivel fogalma sem volt miről vagy kiről beszélnek. Már éppen kérdezni akart volna, amikor Jack ránézett és bár szeme nincs, mégis érezni lehetett, hogy azt akarta, Aida maradjon csendben, így hát ő engedelmeskedett is.
Amikor az ajtók kinyíltak, mind a négyüket kellemes meleg csapta meg, ami jól esett a kinti hűvös idő után, hiszen már november közepe felé járt az idő.
Az első helyiség ahova érkeztek, egy rövid előszoba volt. Bal oldalon falra akasztott kabátok sorakoztak, alattuk pedig egy hosszú cipős szekrény. Jobb oldalon egy réten vágtázó lovakat ábrázoló festmény lógott a falon, alatta egy kis asztallal, amin egy régi tárcsás telefon foglalt helyet. "Vajon működik még?"-Gondolta Aida. Az előszoba végén, jobbra és balra, egy-egy ajtó állt. Miután lerakták kabátjaikat, a jobboldali ajtót választva a nappaliba jutottak. Szemben az ajtóval egy nagy TV állt egy alacsony tévéasztalon. Mellette két oldalon könyvespolcok voltak mindenfélékkel megrakva, köztük több konzollal és játékkal. A TV-vel szemben egy hosszú kanapé mutatta hátát az érkezőknek, ahova BEN le is ült és a kanapé melletti kis asztalról elvéve a távirányítót, bekapcsolta a tévét.

-Eddig jöttem. Ha kellenék, itt leszek és talán később...-Közölte a zöld ruhás fiú, a mondata végét csak magának mormolva, ahogy lejjebb csúszott a kanapé két díszpárnája között.
-Ha nem haragszik meg a mindenre kíváncsi hölgyemény, én is itt maradok. Semmi kedvem tovább kísérgetni bárkit is.- Morogta Jeff és leült a nappali bejáratától jobbra található óriási ablak alatti foteljába. Ahogy Aida elnézte ülését, azonnal meg tudta állapítani, hogy az örökké vigyorgó gyilkos mindig ott ül.
-Ha eléggé megvizsgáltad a nappalit, menjünk Slender irodájába.-Szólalt meg EJ aki még az előszoba ajtófélfáját támasztotta. -Erre.-Mutatott az előszoba másik ajtajára és elindult Aida követésével. "Minek jöttünk be a nappaliba, ha a másik ajtón keresztül juthatunk el Slender-höz?!"-Gondolta Aida, de inkább nem szólt semmit. Mintha Jack érezte volna mit akar kérdezni Aida, hátrafordult az ajtó nyitása előtt és így szólt:
-Erre lehet felmenni a második emeletre és erre a legrövidebb Slender-höz.-Ezzel kinyitotta az ajtót. Átlépve a küszöböt, egy óriási térbe érkeztek, ahol Aida szinte el tudta képzelni ahogyan az ünnepi ruhás tömeg egykoron táncolt, iszogatott, beszélgetett egy távoli korban. Az ajtótól balra egy fekete zongora állt, a magas és hatalmas ablakokkal párhuzamosan. Az ablakokkal szemben, a terem másik oldalán egy széles, kézzel faragott fakorláttal rendelkező lépcsősor vezetett csakugyan a második emeletre. "Régen vajon itt is voltak bálok? Bár a házhoz utat különösebben nem láttam. Egyáltalán az ittlakók hogyan találnak mindig vissza ide, vagy pont ki innen? Nem olyan kicsi a körülöttünk lévő erdő, hogy könnyedén meg lehessen jegyezni az utat."-Elmélkedett Aida a maga körüli teret bámulva. Közben áthaladtak a termen és megint egy ajtóhoz érkeztek. Ez egy folyosóra nyílt, aminek mindkét oldalán ajtók sorakoztak.
-Slender irodája a folyosó végén van. A többi ajtó kinyitásával pedig ne is fecséreld az időd, már régóta üresen állnak, vagy legalábbis tulajdonos nélkül. -Tájékoztatta Aidát Jack és haladt tovább a ház urának ajtajáig.

Odaérve bekopogott és látszólag semmi válasz nélkül benyitott. Az ajtóval szemben egy öreg, fiókos íróasztal állt, a szoba két oldalán pedig az egész falat beterítő könyvespolcok álltak, tele mindenféle könyvekkel. Az íróasztal és széke mögött egy hófehér bőrű, magas, öltönyt viselő, vékony férfi álldogált az ablaknál, félig a jövevények felé fordulva.

-Jó estét, Aida kisasszony. Slender Man vagyok, ahogy azt már biztosan tudja. Kérem üljön le.-Szólalt meg a magas figura, az íróasztala előtt lévő két székre mutatva.

Aidának beletelt néhány másodpercbe, amíg rájött, hogyan is kommunikál az előtte álló, száj nélküli lény, végül mégis megszólalt miközben az egyik széket célba véve megindult.

-Jó estét, uram. Igen, már ismerem a nevét. Köszönöm.-Azzal le is ült a bal oldali székre, ami meglepően kényelmes volt.
-Akkor térjünk is a lényegre. -Kezdte újra Slender.-De előbb, megkérnélek Jack, hogy hagyj magunkra. Köszönöm, hogy elhoztad a lányt, most már kész vagy. Menj és pihenj egyet a többiekkel. -"Nézett" EJ-re, aki egy - Szívesen-nel el is hagyta a szobát.
-Nos, biztosan sok kérdésed van, gyermekem. Én pedig azért vagyok itt, hogy megválaszoljam őket. Akkor kezdünk, amikor már úgy érzed, hogy készen állsz.-Ült le Slender a székébe és adta át a szót Aidának.