Az Emberek között

Első nap a suliban

Reggel vidáman ébredtem az ébresztőórám hangjára. Egy pillanat alatt ki ugrottam az ágyból és kb fél perc alatt  kész is lettem. Felvettem a táskám a hátamra és már indultam is le.

-Jó reggelt kincsem.-mondta apa, majd meg puszilta a fejem.

-Neked is. Anya?!

-El ment dolgozni.

-Érem, akkor megint egy évig nem látom.

-Na nyugi kicsi ki bírod. 

-Tudom.-mondtam mosolyogva.

-Ja igen és ma Nathan-nal mész suliba mert egyedül nem hiszem, hogy odatalálnál.-mondta.

-Oké, akkor felkeltem.-mondtam, majd felszaladtam és be mente, a szobájába. Az ő szobája nem az a tipikus fiú szoba az övé valahogy másabb, nemhiába streba. 

Sajna nem találtam senkit sem benn így hát ki indultam, de valaki hátulról letámadt.

-Húgi most kiszívom a véred!!

-Ne Nathan neeee.-mondtam nevetve, mert el kezdett csikizni.-Kell menni suliba!

-Na gyerünk, nem akarom, hogy a tanárok első nap rossz szemmel nézzenek a húgomra.-mondta egy nagy mosollyal.

Lassan el indultunk és kb 1 per alatt ott is voltunk, hála annak, hogy vámpírok vagyunk.

Nathan el vezetett az osztálytermemhez, majd adott nekem egy puszit.

-Minden rendben lesz húgi, nyugi.

-Oké, de menny, mert el késel!

-Oké na szia!

-Szia!-mondtam, majd be mentem a terembe ami tele volt a csengő bongó diákokkal.

Le ültem a legjobb barátnőm mellé akit Lory-nak hívtak.

-Szia Lory!-mondtam, majd megöleltem.

-Szia Assia! Mizu feléd??

-Semmi, minden a szokásos anya megint elment!

-Sajnálom!-mondta, majd megölelt

-Semmi, már megszoktam.-Ahogy ezeket a szavakat ki mondtam be lépett a tanítónő aki Nathané is volt sajnos.

-Jó reggelt gyerekek!-mondta vidáman.

-Jó reggelt!-csendült fel egyszerre az egész osztály.

-Az én nevem Nadja Orson én leszek a tanítónőtök. -Mondta egy nagy vigyorral. Már kezdtem örülni, hogy nem jön rá hogy Natnan a bátyám, de ez nem úgy sült el.

-Assia.-olvasta el a névtáblát, ami az asztalomon volt.-a te bátyás nem Nathan??

-De igen.-mondtam vigyorogva.

-Akkor gondolom, te is olyan dicséretes tanuló leszel mint ő. Nathan volt az eddigin legjobb és legkiemelkedőbb teljesítményű diákom. Remélem, nem fogsz cserben hagyni.-mondta a tanítónőnk. Erre az egész osztály rám nézett és elkezdet vihogni. Nem én nem vagyok olyan mint Nathan, és nem is fogok/nem is akarok olyan lenni!

Hello! Hoztam az első részt, remélem tetszik! Puxika!