Sikítva ébredek.
Tiszta víz a pólóm és remegek. Nem emlékszem az álmomra, de nem lehetett kellemes.
Valaki óvatosan visszatol fekvő helyzetbe.
-Nyugodj meg. - hallom GD hangját. Ettől valamennyire megnyugszok. Legalább nem ismeretlenek között ébredtem.
-Hol vagyok? - kérdezem halkan. Semmi erőt nem érzek magamban.
-A kórházban. - válaszol GD és a kezemre teszi a sajátját, de én elhúzom. Még mindig haragszok rá.
-Mi történt? - fordítom oldalra a fejem, ahol sejtésem szerint GD ül.
-Elájultál miközben a kórházba hoztalak Seunghyun hyung-al. Magas lázad van. Valószínűleg egy vírus okozhatja.
-Aha... - csak ennyi telik ki most tőlem. - GD...? - kérdezni akarnék még valamit, de elfelejtem.
-Hívj inkább Jiyong-nak.
A szemeim újra lecsukódnak és egy újabb zavaros lázálomba merülök.
Fogalmam sincs mennyi idő után, de végre felkelek. Az ajtó biztosan be van csukva, mert csak halkan hallom a túloldalról két ember veszekedését.
-Jiyong...? - szólítom az egyetlen embert akit itt, Szöulban ismerek. De ő nem válaszol. Ezek szerint nincs itt. Kintről mintha az egyik vitatkozó kilétében GD-t vélném felfedezni, ezért mégjobban a vitára koncentrálok.
-Itt maradok és kész!
-Jiyong hyung! Nem érted? A menedzser hyung már így is mérges! Muszáj mennünk!
-Miért, mit mondott?
-Azt üzeni, ha fél órán belül nem leszünk a stúdióban, akkor ő maga jön ide és a fülednél fogva fog kihúzni. Ráadásul mi van, ha valaki felismer? Tuti újság címlapon leszel, azzal a szöveggel, hogy új barátnőd van, aki nem is koreai, mégcsak nem is ázsiai! Aish hyung...nem értelek téged...
-Rendben, megértettem! Jó érvek. Viszont az újságcímlap jól jönne, csak más címmel.
-Ezert is kéne minnél előbb visszamennünk a stúdióba!
-Pillanat, csak még benézek Bekához.
-Ah. Csak siess!
Úgy döntök nem színlelem az alvást mikor Jiyong bejön.
-Felébredtél? - kérdezi.
-Mennyi ideig aludtam? - nem veszem figyelembe kérdését, ami kicsit bunkó lehet, mert hallom ahogy sóhajt egyet.
-Péntek este hoztunk be és most vasárnap reggel van. - mondja, de én nem válaszolok. Egy teljes napot végigaludtam. Nem vagyok hozzászokva az itteni betegségekhez...
-Akkor már épp elég időt töltöttem itt. - felelem, az 'itt' szót olyan undorral mondva, hogy még én is meglepődök.
Kiskoromban rengeteg időt töltöttem a kórházban. Szüleim mindent megtettek, az összes lehetséges orvost felhívták (akikre volt pénzünk), hátha képesek rendbehozni a látásomat, de egyiküknek sem sikerült. Ekkor utáltam meg ezeket a fertőtlenítő szagot árasztó, nyomasztó épületeket. Szinte láttam magam előtt azt a rengeteg sajnálkozó tekintetet.
Felülök és végigtapogatom ruháimat. Ez nem az a pizsama, mint amiben érkeztem, hanem valamilyen kórházi köpeny. Nagyszerű...a rendes ruháim gondolom nincsenek it, ezekben meg nem mehetek ki az utcára. Kiszállnék az ágyból, de Jiyong megakadályoz.
-Hé, hé! Te meg mégis mire készülsz? - tol vissza ülőhelyzetbe.
-Nem egyértelmű? Elmegyek innen. Holnap rengeteg dolgom van. A két kezemen sem tudom megszámolni! - duzzogok, mert semmi kedvem nincs hozzájuk. Az ágy szélén ülök, karba tett kézzel és felfújt hörcsög arccal. Tisztára mint egy ötéves...
KAMU SEDANG MEMBACA
Be The Light (G-dragon) *BEFEJEZETT*
Fiksi PenggemarFőszereplőnk Kwon Jiyong (alias G-dragon), egy kedves, megnyerő férfi, aki képes mosolyával több ezer rajongóját térdre kényszeríteni. A Big Bang élteti, az együttesért bármit megtenne. Egyik nap találkozik egy vak lánnyal, mikor jönnek hazafelé tur...