Nincs cím

2.

Kedves Annie! 

Nagyon aggódom. Nem veszed fel a telefont, nem hívsz vissza már két kerek napja. Minden rendben van? Bárcsak el tudnálak érni...de nem tudlak. Bár lehet hogy itt rossz a térerő.

Remélem nem vétettem semmit ellened, hisz még időben szóltam...aggódom.  De megpróbálom terelni a gondolataim, hisz meglehet mindez a technika szokatlan tréfája és semmi több.  

Valahol mégcsak a hegy lábánál lehetünk közben s épp zötykölődünk egy kisebb kocsiba.

 Mich szerezte, az ég tudja csak honnan! Ezer meg ezer éves lehet, szinte érezni a szagából. Remélem nem épp egy antik lelet bár ki tudja? Tőle bármi kitelhet... 

A hegyet legutóbb távolról láttam, és ahogy közeledik felénk valahogy rossz ómen fogott el. 

Túl hatalmas, és túl fagyos ahhoz hogy megközelítsem. Nem nekem való. Középiskolás korunkban egy gödörtől is féltem, most meg másszak meg egy hegyet?! 

Ha én vezetnék már rég másik irányba indultunk volna.... De nem szabad félnem. Nem. Nem szabad meghátrálnom. Hidd el nekem... ez nem egy buta s gyerekes ötlet, vagy csak ostoba kanok közti inycselkedés. 

Ezt az egészet George fizette... most azt mondanád hogy ez különös én meg bólogatnék mint egy kisiskolás felelés előtt a padban. 

Hidd el nekem, az egész viselkedése különös a srácnak... valahogy olyan zavart, és titkolózik. Nem tetszik nekem. 

Az az ember aki folyamatosan balra és jobbra nézeget vagy keveset aludt vagy valamit nagyon is titkol. De ki fogom deríteni hogy mit. Azt mindig is tudtam hogy dúsgazdag, de azt nem hogy egy bolond gazdag is..

És én ilyenekkel barátkoztam össze....

Talán mindenben igazad volt és én egy hülye vagyok, vagy éppen túl naív és engedékeny. Matthew szerint csak egoista. Szerintem meg mindez összeegyeztethetetlen az élettel. 

Akkor tehát halott vagyok? .. Ugratlak... a pokolban nincs ilyen hideg mint itt. 

Akárhogy is, remélem jól vagy. 

Sokat gondolok rád és Maxre...

csak ne lenne ennyire hideg...