Egy Hugrabugos Szeméből

4. Fejezet

Augusztus 30.

Amikor megérkeztünk, csak akkor világosodtam meg, hogy annyira király ez az egész! Először az Abszol Út, aztán az az érdekes látogatás Olliwandernél... most meg ez!!!

Amint megláttam a Roxfortot éreztem hogy nem lesz eseménytelen ez az év...

Mivel már besötétedett mire odaértünk, a kastélyszerű épületet mintha tőbb millió szentjánosbogár lepte volna el. Tátva maradt a szám.

Sonia aranyos volt. Megmutatta hogy hol aludt eddig, és esküszöm az én holmimat is kipakolta volna, ha nem juttatom eszébe hogy nem biztos hogy én is a Hugrabugba kerülök.

- Ó tényleg! - nevette el magát - bocsi, de biztos vagyok benne, néhány óra és elfoglalhatod ezt az ágyat.

Már nyitottam a számat, hogy megkérdezzem mi ez a véletlen egybeesés, de Sonia megelőzött.

- Tavaly még Lena ült itt - biggyesztette le a száját - de a nyáron küldött egy baglyot hogy sajnos magántanuló lesz. Az apukájának külföldre kellett mennie a munkája miatt. De a Roxforthoz ragaszkodott, mert tetszett neki az első év.

Próbáltam együttérző arcot vágni, de nem ismertem Lenát, úgyhogy nem lehetett nagyon élethű.

- Menjünk le a díszterembe! - javasolta új barátnőm - mondjuk arra kíváncsi vagyok téged mikor fognak beosztani. Lehet hogy az elsősökkel! A Mardekárba tuti nem osztanak, a Hollóhátba se, a Griffendélben észre se vennének Harry miatt, de a Hugrabugba kell hogy gyere! Annyira jó lenne!

- Majd megteszem amit tudok - mosolyodtam el.

- Jajj kis butus! Azt nem te döntöd el! A Teszlek Süvegre kell bíznod - ugrándozott mellettem Sonia.

Oké. Azt egyből gondoltam hogy nem én döntöm el, mert akkor nyilván már ennél is jobban magyarázna nekem a legjobb barátnőm az érvekkel bombázva. De nem nagyon volt tiszta ez a Raklak vagymilyen Süveg. Hallom Sonia hangját a fejemben amit kiröhög hogy az Teszlek Süveg.

Amíg megjártuk azt a töménytelen lépcsőt, Sonia fontoskodva megjegyezte, hogy érdemes lenne egy csomó könyvet elolvasnom, többek között a Roxfort történetét. Aztán bevallotta, hogy igazából ő még egy könyvet sem olvasott a könyvtárból, csak gyógynövényen Flora áll mellette, és hallani szokta a tudálékoskodását.

Igen, mint később kiderült engem is az elsősökkel fognak beosztani.

Sonia még a beosztás elő a lelkemre kötötte, hogy ha a Mardekárba kerülök, leszedi a fejemet. Jó érzés tudni, hogy az ember legjobb barátnője ilyen bátorító "sok sikert" mond. Vagyis nem mond.

- Ott fogok ülni - mutatott egy asztalra - amíg téged beosztanak a Hugrabugba, addig arrébb taszigálom Florát hogy legyen helyed.

Na igen, Sonia a hugrabugba jár, vagyis ő egy kedves lány. Amint az előbbi mondatával bebizonyította.

Egy idős hölgy behozott egy rozoga széket, amire egy még öregebb süveget tett.

A Teszlek Süveg elénekelte (???) a dalát, majd (mint később kiderült) McGalagony professzor sorrendben szólította a gyerekeket. Aztán én jöttem...

- Apple, Parker! - rikkantotta.

Éreztem ahogy remeg a lábam. Ahogy felléptem találkozott a tekintetem Dumbledore professzorral. Ő bátorítóan rám mosolygott mielőtt leültem a nyikorgó székre.

"Hmm... igen rengeteg esze van. A tanulásban is jeleskedik. Szelídségből sincs hijján... de bátorságot is látok. Mi legyen?"

- Hugrabug! - kiáltotta a süveg.