Csak egy lány vagyok

1.rész

Ez a nap is úgy kezdődött, mint minden más nap. Reggel felkeltem, elmentem suliba, ahol halálra untam magam és hülyéskedtünk a haverokkal. De ez nap más volt mégis, sokkal jobb és szebb. De ezt nem érthetitek, ezért elmondom az elejétől. Mint említettem eddig unott volt az életem és csomó ciki dolog történt velem az elmúlt 2 évben. Tavalyelőtt a szüleim úgy döntöttek , hogy iskolát váltok (mondtam rendben, hisz 18 éves koromig ti döntötök) és nincs ellenvetés. 

Év elején nem volt senki, akit ismertem volna, egyedül tengettem az életem. És egy nap odajött hozzám az, aki miatt most beszámolok az elmúlt 2 évemről.

Ann Black vagyok 15 éves. A szüleimmel Sydneyből Wellingtonba költöztünk, mivel apukámnak álláslehetősége akadt. Wellington Új - Zélandon található. A wellingtoni gimibe írattak be.

Augusztus utolsó hete. Nem várom az új sulim, mert senkit nem ismerek nem is tudom kik lesznek az osztálytársaim... Még az a szerencse, hogy angolul beszélnek... Mondjuk jól néznénk ki, ha nem angolul beszélnének ! 

Hamar eltelt az az egy hét.

Reggel 6:00. Csörög az ébresztő, anyuék kopognak az ajtón, hogy keljek már fel végre, de nem tudnak bejönni, mert minden este bezárom az ajtómat kulccsal.

- Ann?!?! - szól anya.

- Ann?! -szólt még egyszer anya. Ann Black az Isten szerelmére kelj már fel ! 6:05 van!

- Jaj anya... -aludtam tovább. Tudni illik róla, hogy nem szeretek korán kelni, nem is tudok.

Tíz perc múlva már apa jött kelteni.

- Ann! Kelj fel kislányom. Elfogunk késni az első nap a suliból.

-Ummh... - dörmögtem halkan.

- Na Ann elég volt- mondta anya.

-Jó jó, kelek már.

Végül is 20 perc késésbe voltam és a suli a városközpontba volt mi pedig a város vége felé egy lakóparkban laktunk. Gyorsan felkaptam egy nadrágot és egy pólót, a táskámba raktam az egyenruhát. Igen egyenruha van, amitől teljesen kiakadtam... Miért kell egyenruha? Hogy mindenki egyforma legyen és ne legyen stílusunk? Mert ha igen akkor jó úton haladunk.

6:48. Felkiabált apa, hogy 10 perc és indulunk a suliba. Lekiabáltam, hogy rendben. De nem volt rendben mert nem tudtam, hogy- hogy legyen a hajam. Összefogjam vagy befonjam. Öt perc vacilálás után végül a kivasalt kiengedett haj mellett döntöttem. Ez minden reggel sorsdöntő pillanat nekem, hogy mit kezdjek a hajammal, tudom sokat pepecselek semmittevő dolgokkal.Még más lányok azon izgulnak, hogy mit vegyenek fel, addig én a hajam miatt aggódom...  Ez nem jó szokásom. Végül kész lettem. Elindultunk. A sulihoz érv apa és anya kiselőadást tartottak, hogy viselkedjek szépen és barátkozzak.

B. folyosón volt az osztályunk, 06-os terem. Jó nagy terem volt, mondjuk 30 gyereknek el is kell férni valahol. Becsengettek. A tanár 5 percet késett, addig mindenki üdvözölte a barátját, megbeszélték a nyári pillanatokat. Az második padba ültem le. És, akkor bejött a terem Ő. Az az William Adams . Már a neve is megfogott. Barna "páva " hajába beletúrt mikor belépett. Köztudott, hogy a menő srácok a teremben hátul ülnek . Mellettem ment el a helyére és hát észrevette, hogy van egy új arc az osztályban, mikor elsuhant jobb oldalamon szemembe nézett és rám mosolygott. Szerelem volt első látásra, mint a Romeo és Júlia mű. Romeo ránézett Júliára és felkérte táncolni. A lány bele szeret, én is úgyan így voltam csak engem nem táncolni kért fel, hanem a pillantásával megragadta a szívem. A tanár megérkezett végre... Már azt hittem nincs osztályfőnökünk.

-Sziasztok. Maria Roberts vagyok. az osztályfőnökötök. Négy évig foglak titeket tanítani.

Mindenki meglepődött, hogy új tanárt kapnak/kapunk,de ezek szerint a régi tanárjuk elment. Bekellett mutatkoznom.. Ettől jobb nem is lehetett volna ez a nap. Tudom ez olyan átlagos dolog , mindenki átesik rajta. Most én is.

14:22. A sulinak lassan vége, órákra nem kellett bemenni.

14:45-re beszéltem meg anyával , hogy jön értem. Kevesebb, mint 10 perc és mehetünk haza. Remek, ennek örültem, de negyed órát kell anyára várnom egyedül, hát elég uncsi lesz.

Az iskola előtt  álldogáltam várva anyára, hogy hazavigyen és kipihenjem a dél előttem fáradalmait. Erre az osztályból egy pár ember jött velem szembe köztük William is. Ő leállt mellém beszélgetni. A szívem körülbelül 250- nel vert. És ,akkor hozzám szólt:

-Szia. Ann?

-Szia. Igen én vagyok az - jelentettem ki.

-Üdvözöllek az iskolánkban.

-Köszönöm... De megyek is mert jöttek értem.

- Oh.. hát rendben, akkor szia- remegő hangon mondta.

-Szia. (utánam kiált William)

- Hé, Ann!

-Igen?

-Találkozzunk ma -kiáltja William.

-Rendben. Majd írj. - integettem.

Te jó ég el sem hiszem, hogy ezt mondtam... Hogy mondhatok ilyet? "Majd írj" honnan a francból tudja meg a telefonszámom? Nem baj, majd facebookon megtalál...