Csak egy lány vagyok

4. rész

6:00. Végre eljött az az idő, hogy normális ember módon elkészüljek. Kissé hülyén néztem volna ki, ha hajnalban (3:20-kor) felkelek és elkészülök 1 óra alatt... 

Hat órakor hulla voltam. Nem bírtam visszaaludni, mert féltem, hogy "durvább" dolgokat álmodok Williammel.
Leblattyogtam a konyhába és megakartam inni a szokásos kakaómat vagy esetleg megenni a műzlimet, ha vett anya. Sem kakaó por nem volt itthon sem műzli.
- Anya? Elfelejtettél venni kakaót, műzlit a boltban?
- Hát igen kislányom -mondta szerényen. Úgy gondoltam, hogy te ma elmész suli utan busszal a boltba és bevásárolsz.
Néztem kerek szemekkel...
- Anya alig aludtam valamit, suliba nincs kedvem menni, de azért nekem kell bevásárolni. És mégis, hogyan jövök haza? Busszal. Kibírom csak csomó szatyor a kezemben plusz táska a hátamon, elég hülyének fognak hinni az emberek.
- Majd megyek érted, csak majd hívj fel ha a kasszánál leszel. Lesz annyi időm, hogy odaérjek.
- Szívesen megteszem, hogy bevásárolok.
Jött apa:
- Miről maradtam le?
- Úgy semmiről, beszélgettünk anyával. Ja és nekem kell elmennem bevásárolni, mert anya nem fog tudni elmenni.
- Rendben. Nagyon örülök neki - jelentette ki egy vigyorral kísérve.
- Anya, apa nekem mennem kell készülődni. Ma este nézzünk majd filmet! Légyszi!!!
- Jólvan. Rendben. -mondták kórusban.

Nem spiláztam túl a dolgot, felvettem egy átlagos farmert és egy pólót, pulcsival. A hajammal megint problémába voltam, de gyorsan eldöntöttem, ( kivételes alkalom) hogy összefonom hajam.  6:30. Elpakoltam a szobámba, és vissza lementem. Játszottam a kutyánkkal Eddel. Nem túl kreatív név, de ezt kaptam. Eddig még nem is meséltem Edről... Ed egy border collie fajta kutyus. Imádnivaló!

6:45. Lassan indulunk a suliba.
- Ann mehetünk? Kérdezik anyáék.
-Igen.

7:20 megérkeztünk a sulihoz, még rengeteg időm volt 8:00-ig.
Belépve a teremben első pillantásom az utolsó sorra nézett. Nincs itt. Miért is lenne itt?! Nem foglalkoztam ezzel a dologgal sokáig. Lassacskán szédelegtek befelé a diákok a terembe. 7:55. Azt gondoltam nem jön, de mégis jött. Belépett az ajtón, lekezelt az ajtóban álló haverjaival, majd pár perc beszélgetés utan ment a helyére. Megállt a padomnál. Leült az előttem ülő gyerek helyére (persze csak addig még beszélgettünk).
- Jó reggelt drága Ann.
- Szia William - néztem rá furcsán a drága szó használata miatt.
- Miujság?
- Semmi -válaszoltam komoran. Hát veled?
- Velem sincs semmi érdekes. De most megyek a helyemre. Figyelj! Meghívlak reggelire, találkozzunk a büfé előtt.
- Rendben. De ne vágj át! -tréfáskodtam vele.
- Nem szokásom! -és kacsintott eggyet rám.

Eltelt az az unalmas 45 perc is. Már azt hittem az órán, hogy bealszok a hajnali vigadozásom miatt. Jaj.. Még házit is kapunk?! Ez kiváló...
Mentem a büfé felé, William már ott volt és várt.
- Nos hát tényleg nem vágtál át.
-  Mondtam, hogy nem szokásom. - kacsint.
- Mit kérsz Ann?
- Csak egy szendvicset, jaa, de ha van kakaó, akkor kérlek még azt is.
- Okés.
Pár perc múlva hozta a szendvicseket és a kakaómat.
- Jaj, de kedves vagy! -mondtam hízelgően.
- Ez csak természetes.
Kettőt haraptam a szendvicseb majd lenyeltem és megkérdeztem a leveles storyt.
- Hé William.
-Igen?
- Hogy-hogy levelet írtál nekem es honnan tudtad meg a címünket?
- Ja hát ismerkedni szerettem volna veled és úgy érzem nem 1 leveled lesz még neked. A címedet pedig a tanárnőtől kértem el. ( Tudtam!- mondtam magamban.)
- Hát köszönöm. - illedelmesen mondtam és mosolyt is adtam mellé.
- Alap dolog Ann.. Nem viccelj már. Amúgy kérdezgetek valamit?
- Mond bátran.
- Miért vagy ennyire illedelmes mindenkivel? Megvállogatod a szavaidat és gondolom átgondolod mit is akarsz mondani.
- Engem így neveltek és, ha valami szlenget használnék egyszer- kétszer az sajnos nem egyszer- kétszer fordulna elő nállam. Ismerem annyira jól magam... Meg hát új suli, új én.
-Miért eddig nem ilyen csendes, halk voltál? Jó mondjuk ez még csak a második nap, de én hamar kiismerem az embereket.
- Nem. -mondtam tisztán.
- Pedig én megfogom ismerni a régi Annt. Visszahozom, elhalványítom a mostani Annt és visszakaparom valahogy a régi önnmagad.
-Ez nagyon hízelgő Will. - ezt most komolyan kimondtam?
- Mi ez valami új becenév?
-Ha nem bánod. Mert olyan hosszú kimondani a neved, így lerövidítettem.

Becsöngettek.
-Hát szólt a halál órája.-mondta Will.
-Hahahaha.... -nevetésbe törtem ki, mert viccesnek találtam. Ez jó volt, tetszett.
- Örülök. De megyek. Majd még dumálunk.
- Rendben, szia. Köszönöm a reggelit!
- Oh semmiség.
Elváltak útjaink én mentem német órára ő pedig franciára. 
Utólag annyit mondott, illetve kiabált:
- Ann majd figyeld az ajtótokat dél után!
-Rendben! - integettem.